Ultrabalaton, egyéni teljesítés – Halász László, beszámoló

Posted on 2025.05.01. Updated on 2025.05.03.

Csütörtök reggel van Kottingbrunnban. Már háromszor fordultam a csomagokkal. Még jó, hogy kombink van! Igyekszem az elviselhető formámat hozni. Mondjuk szerintem Timi nem így gondolja:-)  Ahogy közeledik az UB, úgy leszek egyre feszültebb. Piszkosul várom már a péntek reggeli rajtot.

Nagyon felkészültnek éreztem magam. A mentális tréningen tanultakat nagyon jól tudtam alkalmazni. Az edzéseket maximálisan elvégeztem. Csak március közepén kellett egy hétvégét, betegség miatt kihagynom. Elég nagy mákom volt, hogy pont pihenős hétre esett. 

Csütörtök dél körül Gabival együtt elindultunk Füredre. A szállás elfoglalása után mentünk a versenyközpontba. Átvettük a motyót, bandáztunk a többiekkel, meg mindenki tartott egy gyors élménybeszámolót. Utána kajáltunk egy tök jót a Peron vendéglőben. Már zsinórban ötödik alkalommal.

Hát eljött az év legjobban várt napja! Ja, nem! Az az esküvőnk volt két héttel ezelőtt:-)
Valami hasonló poént ott is elakartam sütni, de olyan zavarban voltam, mint a Gulyás Gergely a kormányinfón:-)))

2 perc a rajtig. Az AC/DC Hells Bells szól és mindenki csukott szemmel hallgatja!
AAAHHH ez iszonyat brutál!! Nagyon csipem ezt a részt:-) Na, menjünk futni!

Az első 40 kilit szántam arra, hogy felvegyem a ritmust, pár mondatot beszélgessek az ismerős futókkal és hogy mégjobban rákészüljek fejben a következő etapomra. Ezen a részen olyan voltam mint egy kóbor kutya, csapódtam mindenkihez.
Hol az Erős Tibivel, hol a Cserpák Tomival futottam egy kicsit. Később a Virág Palival és a Rebbenszki Gáborral is tudtam egy kicsit bandázni. Mire a Vargához értünk ők egy nagyon picit növelték a tempót. Szívem szerint mentem volna velük, de úgy döntöttem, hogy maradok a seggemen és a saját versenyemet futom. A Főnivel is ezt beszéltük.

A következő etapot nagyon nem szeretem.
Vargától egészen a déli partra fordító kanyarig.(80 km). Felvoltam rá készülve. A mentális tréningen tanultakat vettem elő. Konkrétan mindenféle anyázás nélkül hoztam ezt a szakaszt. Itt a tavalyi időmhöz képest már 9 perc előnyöm volt.

A következő etapom a világosi magas part kezdetéig tartott. Én valamiért szeretek itt a déli parton futni. Totál nem zavarnak a végeláthatatlanul hosszú utcák. Alsóbélatelepre érve most nem azzal töltöttem az időmet, hogy 10 percig a budin trónoljak:-) Hanem, hogy visszaelőzzem a Virág Palit. Mire Fonyódon csippantottam már mögöttem volt. A tempóm még mindig tök jónak volt mondható. Boglár felé haladva észrevettem a Rebbenszki Gabit is. Őt is sikerült megelőznöm. Itt még 5:45-ös kili környéken tudtam menni. Jól éreztem magam és élveztem, hogy ilyen jól megy. Tavaly a századik, idén csak 130 kili után kezdtek jönni a 6 perc feletti ezrek. Világosig nem történt semmi különös. Folyamatosan kaptam a frissítésem meg hozzá az infót az előnyömről a tavalyi részidőhöz képest. Mikor nekiálltam legálisan gyalogolni azon a k@rva  világosi emelkedőn, már 36 perc előnyöm volt.

A következő részt Balatonfűzfőig lőttem be. Hát a Csók István sétányt nagyon könnyű lett volna végig gyalogolni a Nánásiékig. De nem ma! Basszus, a kedvenc futóversenyemen vagyok! Összeszedtem magam és elkezdtem valahogy futni. Ezt a részt is piszkosul utálom. Szerencsére voltam mentális tréningen és volt mihez nyúlni.
Aligához érve, csak a bajszom alatt mertem mondani, hogy de teli van már a &€@$¥%. (hallottuk! – szerk.)
Még mindig tök jó állapotban voltam és a szigor is elég nagy volt. Fűzfőre már 43 perc előnnyel érkeztem meg. 
Akkor gyerünk Füredre!

Balatonalmádinál (190 km) már 47 perc előnyöm volt. Ebben a pillanatban lett meg a 20 órás UB-s időm. Muszáj voltam elrúgni neki. 199 kiliig minden oké volt. A háttérben viszont gyülekeztek a viharfelhők. Egy ideje már csak vizet tudtam meginni. Még szép, hogy egy kicsit később be lett nyújtva a számla. 202 km Csopak. Itt kb 4 másodpercig a negyedik helyen voltam. Egy terelés miatti emelkedő után, minden erő kiment a lábaimból! A következő 4 kilit 31 perc alatt tettem meg. Nem akartam elhinni. Full fókuszban voltam 200 kili után, de egyszerűen nem akartak menni a lábaim.
Az utolsó frissítőpontnál megpróbáltam elrúgni neki mégegyszer. Volt ott minden, csak futómozgás nem. Szerintem futós életemben nem akartam még ennél jobban egy bizonyos célt elérni! Miután elcsippantottam a sátorban, kellett 2-3 perc mire egy picit összetudtam magam szedni. Elképesztően elkészültem az erőmmel. Mikor befutottam és megkaptam a szalagot, még nem tudtam, hogy mennyi lett az időm. Odamentem a Timihez és sírva mondta, hogy 19:59:59!!!Wahnsinn!!!

A verseny után úgy gondoltam, hogy én végeztem az UB-val. Ezen az időn már nem tudok javítani. Pár óra múlva persze már úgy gondoltam, hogy én még ide visszajövök! Tudok még ebből az időből faragni.

Köszönöm mindenkinek a szurkolását, biztatását. Sokat jelentett nekem, főleg akkor mikor nagy szükségem volt rá. A csapatom idén is a maximumot nyújtotta, nélkülük ez tuti nem sikerült volna!

Főni, nagyon köszönöm, hogy ezt a hihetetlen eredményt kihoztad belőlem!
Cukkantyúm, nagyon köszönöm a folyamatos támogatásod és hogy elviselted a futással kapcsolatos nyűgjeimet!
És köszönöm, hogy idén is vigyáztál a felnire:-)