UTH Szentendre Trail – Tamás Krisztián, beszámoló

Posted on 2025.06.16.

Az ugye megvan, hogy ha én elutazom valahova nyaralni, futni, kikapcsolódni, ott esik az eső. A terepfutóknak az is nyilvánvaló, hogy ha Csanya versenyt rendez, ott is esik az eső. Úgy néz ki, hogy ha mi ketten egyszerre vagyunk egy helyen, ott garantált a kánikula. Oké, a 2013-as VTM-ről hallgassunk, az egy elég komoly kivétel, de visszaemlékezve az összes többi Terepfutas.hu versenyemen meleg volt :-))

Idei első versenyem lett az Ultra-Trail Hungary, még januárban szétgyepáltam a bokámat a BHTCS-n, azóta próbálom rendbe hozni, de messze van még a tökéletestől. Az idei nagy tervek ugrottak már tavasz elején, május közepére viszont úgy éreztem, hogy nagyon kellene valami komolyabbat futni. Szerencsére az eszemre hallgattam a szívem helyett, így az UTH hosszú helyett csak 54 kilis ifjúsági távra kuncsorogtam be magam a terepfutás papájánál (köszi itt is a lehetőséget!).

Csak, hogy ne könnyítse meg a dolgomat, a nevezéssel együtt elküldte azt is, hogy ITRA pontok alapján 6. vagyok a mezőnyben. Ez persze bekapcsolta bennem a versenyzőt, rendesen felkészültem a pályából, terveztem frissítést, előre megnéztem hol fogok parkolni, mikorra kell odaérni, stb…
Persze egyértelmű volt, hogy a bokám lesz a kulcskérdés, a meleg az mindenkinek adottság volt.

Vasárnap reggel a rajt első sorában felbukkant még 2-3 futó, akik nem voltak ott az előzetes esélylatolgatásban, így tudva a helyemet, hátra is húzódtam a másodikba, elkönyvelve, hogy egy TOP 10-zel elégedett lehetek.

Két fontos instrukciót kaptam Gabitól a versenyre: (147-152-es utazópulzus, ami napos részeken magasabb lehet, és hogy 40-ig nem versenyezhetek.
Az első már közvetlenül a rajt után elbukott, a mezőnynek az a része, ahova kalibráltam magam, olyan tempóval indult, amihez 164-es pulzus tartozott. Próbáltam kicsit visszavenni, de a 152 esélytelen volt, oké, akkor menjünk érzésre, amennyire lehet óvatosan.

Ahogy kiértünk a városból, beállt a mezőny, kb. a 10. helyen futottam, sem felfelé Lajosforrásig, sem onnan lefelé Visegrádig nem történt semmi. Egyedül a bokám nem szerette a lefeléket, főleg a meredekebb, technikásabb kavicsos lejtőket.
Szentlászlótól már folyamatos előzés a verseny, ott csatlakoztunk be a két hosszú táv útvonalába, belecsöppenve annak a mezőnynek a derékhadába. Persze a tempókülönbségből egyértelmű, hogy saját távost, vagy mást előzöl-e éppen. Innentől egész sok ismerőssel találkoztam .

A Szentendre Trail Visegrádon kezdődik, addig tart a bemelegítés. A Kálváriát okosan gyalogoltam (nagyrészt), Anettnek mondtam félúton, amikor utolértem, hogy a két srác, aki előttem próbálja kikocogni a meredeket, nemsokára zsebben lesz. Itt már éreztem az erőt, pedig még csak féltávnál voltunk.
Ahogy tippeltem, Borjúfőig meglett a két srác, onnan Pap-rétig jött a jól futható hullámvasút. A pont előtti oda-visszában 9 percen belül voltak előttem 4-en, papírforma alapján nem az én súlycsoportom, de újra elkapott a versenyláz. Itt engedtem el a második instrukciót, 40 helyett már 32-től elkezdtem versenyezni.

Az első skalp meg is lett hamar, de ő már gyalogolt, végül nem is ért célba. Stabilan toltam a tempót, a Hétvályús-forrásnál a pontőr mondta, hogy 7. vagyok. Eldöntöttem, hogy a Nyerges-hegy tetejéről felhívom a Főnit, nézzen rá az élő eredményekre, közeledek, vagy távolodok-e az előttem levőktől. Erre végül nem volt szükség, Bercit a Nyerges aljában, Tomit pedig pont a tetején fogtam meg. Lefelé beálltam mögé, próbáltam kímélni a bokámat, hogy a Skanzentől meg tudjam tolni a maradék 6,5 kili aszfaltos unalmat. A ponton még feltöltöttem mindkét kulacsomat vízzel. Nem volt már szükség ennyi löttyre, de jobban esik úgy futni, hogy ki van egyensúlyozva a mellény. A Skanzentől kilőttem, abban reménykedve, hogy le tudom szakítani Tomit. Persze fogalmam sem volt, hogy Berci mennyivel jön mögöttünk, szóval tolni kellett, mert ha az ő cipője aszfaltot ér, még 47 kili után is simán tolja 4 percen belül.

50,5-ig tartott a lendület, utána kicsit belassultam, de még itt is ment hajszálnyival 5 percen belül. A vége igazi örömfutás volt, láttam, hogy nem jönnek mögöttem, ki lehetett engedni, és Ritaval befutni a célba.

A frissítést elég jól összraktam, és be is tartottam a tervet: 90 gr ch/óra (1 gél+1 izó), 2 sótabi+ fél liter víz, a meleg miatt egy tartalék kulacs víz. Az utolsó 45 gr-os gél helyett csak egy 23 gr-os cuccot ettem, el is fogytam 2 kilivel a vége előtt

54 km, 1800+ szint, 5óra 13perc (5:57-es átlagtempó), 5. hely. Meglepően jól bírtam a meleget és a magas pulzust (max 152 helyett átlag 158 lett), ha rendbehozom a bokámat, lehet még ebből énekes halott.