Kiprun Futóest, negyedmaraton – Aradi Szilvi, beszámoló

Posted on 2025.07.14.

Röviden, csak egy kérdéssel indult. Van kedved egy jó tizest futni a Futóesten? – kérdezte a Főni. Mire én, ez de jó kérdés. Milyen jó is lenne. Életem ELSŐ futóversenye épp itt volt NÉGY évvel ezelőtt félmaratoni távon. Azon a hétvégén pont itthon is leszünk, nem kell átszervezni az ötfős családi térképet sem.
Az a gondolat, hogy az áprilisi Vivicittá nem olyan rég volt, hova sietek én, hogy újabb versenyre menjek, majdnem elterelt. De ezt elég gyorsan elhessegettem. Meg a futó férjem is meggyőzött, hogy miért ne. Köszi, Csabi!

Nem vagyok versenyző típus. Eddig három félmaratoni és két tizes távon indultam, a mostani a harmadik tizeske.
Ez a futi nekem olyan újratervezős volt, az újratervezés újratervezése. Érkezés, hangolódás a kis Gizion csapattal, csupa ultrafutó, hozzám képest. Beszélgetés majd bemelegítés naplementében.
Rajtzónába álláskor nagyon sasoltam az iramfutókat. Miért? Mert szeretek mögéjük beállni és hallgatni őket, és nem az órámat nézni. Diktálják a tempót, motiválnak, néha még hajtanak is. Nem kell mással foglalkoznom, csak haladnom. De iramfutók nem érkeztek. Úgyhogy fejben egy gyors újratervezés, felkészülés. Ok, itt nem lesznek iramfutók, az órámra kell hagyatkozom. Bihari Tomitól is kérdeztem még egy órája, hogy ő mennyit nézi az
óráját és mikor van, amikor csak érzésre fut. Erre gondolva, segített az újratervezésben.
Az árpilisi Vivi nem volt messze, fejben megvolt a 10-es kili beosztása, első kettő 5:50, és így tovább. Itt mondjuk több frissítés lesz, több fordítás, lassítás, de ok. Végigfuttatva, és felkészülve. Meg lesz ez.

Szeretek ilyenkor messziről is nézelődni, milyen sokfélék vagyunk, mégis egyformák, ugyanazt a távot teljesítjük, kicsit más idővel, de a kili az kili. Ilyenkor még kisebb a világ, mint gondolnánk. Hihetetlen! Annak a színésznek a felesége mellettem áll, akia férjemmel egy trail versenyben indult még ősszel, akkor mind a ketten mi álltunk kint és a férjeinknek szurkoltunk. Most meg a férje drukkol. De ez csak egy a sok közül.
Az időjárás kegyes volt. Persze, nem fáztam, de ennél melegebbre számítottam. Úgyhogy a melegen nem aggódtam. Este 21 órás kezdésnél olyan 24 fok lehetett, még a szél is fújt egy kicsit. Indulás után nagyon sokat kellett kerülgetni. Azon gondolkoztam, hogyha nekem ennyit kell, akkor a gyorslábú Gizionoknak ott az elején sincs könnyebb dolguk.

Mondjuk hozzá tartozik az igazsághoz, hogy engem is kerülgettek, mert többször cikáztam ki-be, ki-be, de megérte. A férjem és a gyerekek szurkoltak és pacsiztunk többször, több helyen. Belülről ki, majd újra be, aztán jön a fordító. Szinte az egész 10,5 kili így telt. Ez azért megfizethetetlen, minden másra pedig ott a MasterCard.
Nagyjából a fele táv után, mintha nem láttam volna már 7-es, 8-as kilis táblákat, hanem csak 17-es, 18-asat és így felfele. Mondjuk utólag erre mérget nem vennék, de akkor így tűnt. Miért nem látom a saját távomat? Újratervezés, ne figyeld a táblákat, csak élvezd.
A hatodik kilinél már kezdett melegem lenni. Elő egy kis zacsi konyhasó, és víz. Volt újra min mosolyognom. Az első gondolat: ez nem a nagyszemű prajdi sónk, ez kisszemű. Elfoglaltam én útközben magam. A só és víz kombó egyébként segített.
A hangulat? Szuper volt. Mindegyik belesétálásnál húzott egy másik versenyző, jól esett. Egy-egy szavak segítettek. Mindenkinek mosolyogva megköszöntem, majd lehagytam őket. A pálya a legtöbb fordítóval rendelkező címet nálam elvitte. De a hangulat és a 2021- es első verseny dezsavű érzése felejthetetlen marad.
Negyedmaratonon az 1666 indulóból a 388.-nak, a korosztályomban a 84 főből a 38.-nak lenni szép. Nekem tetszik! 23 másodperc híján PB is lehetett volna, de most nem lett, máskor lesz.
Gabi, köszönöm szépen a támogatást, a hitet és a felkészítést és néha azt a bizonyos lökést, rám fér!
Következő kihívás már várlak!