Koppenhága félmaraton – Töltési László, beszámoló

Posted on 2025.09.22.

NA, hát vacakul indult, mert hogy esőt mondtak, és be is jött, bár reggel még reménykedtem hogy tévedett a meteorológia, ahogy Magyarországon néha, de a dánok ilyen szempontból elég pontosak. Ha azt mondják esni fog, akkor az tuti hogy fog esni.. . Amikor megérkeztem a parkba, Koppenhága központjába a versenyközpontba, már hatalmas élet volt, rengeteg ember mindenütt, sátrak, zene, kávés kiskocsik, és hotdog árusok. Áldottam az eszem, hogy két nappal korábban felvettem a rajtcsomagot, mert a verseny napján, ez már teljesen lehetetlen lett volna. Már az odafelé vezető úton rengeteg embert láttam a jellegzetes vászon félmaratonos hátizsákkal, amit a nevezéshez adtak. A dánok szuper profin megszerveztek mindent, bár rengeteg ember volt, mégis minden flottul ment.

Amikor megérkeztem,még csak elég vészjósló felhők jöttek, ami később persze átcsapott BRUTÁLIS felhőszakadásba. Na fasza mondom, ez így nem vicces, plusz hűvös is lett, a szél is fújt. Akkor és ott bármihez lett volna kedvem, csak éppen nem egy félmaraton futáshoz. Szóval egy sátor alatt kucorogtunk több százan, szerencsére sok sátor volt és mind alatt ott zsúfolódott a nagyérdemű, szóval ahogy tudtunk elbújtunk, de persze a rajt közeledett, szóval menni kellett, mert azt kb lehetett tudni, hogy a versenyt max akkor halasztják, el, ha emberélet lett volna veszélyben. Na most egy nagyon durván kiadós eső Dániában még nem jelent veszélyt az emberre 😀

Amikor elindultunk a rajtzónába, akkor szerencsére alábbhagyott, de persze 10 perc után folytatta. Nagyjából a táv feléig zuhogó esőben mentünk, de ha az ember totál elázik, legalább már nem lesz jobban vizes.

Szóval a rajt. Gabi, ez egy KURVA nagy tömegrendezvény volt. Valami 34.000 futó volt! Ez nagyon sok. 1500 volt a staff létszám. Mondjuk jár nekik a piros pont, mert irtó profin, gördülékenyen ment minden. Na beálltam a zónámba, kicsit előrébb is, de igazából mindegy volt, mert amire a startvonalra jutottam, az majdnem egy óra totyogás után következett be. Közben ugrálás, melegítés, elázás, repeat… szerencsére elég sűrűn voltunk, így fázni nem igen fáztam, meg kaptunk lebomló nejlon esőzsákot. 

Aztán jött a rajt. Eső zuhog, jó lesz. Indulás előtt kb 45 perccel (nem tudtam mikor lesz az indulás, ezért akkor) ettem egy gélt meg 2 sótabi, meg ittam vizet. Ja, reggel zabot ettem mandulatejjel, meg mazsolával, ezeket nagyon szeretem (rendszerint ezt eszem, csak variálom még chiával meg mással). Elindultunk, pár kilométer után elértem a 156-162 pulzus tartományt, és onnan ezt is igyekeztem tartani mint utazósebességet. Ami jó volt, hogy viszonylag könnyen tudtam tartani, bár éreztem, hogy fárasztó kicsit, de nem volt vészes. Ami rossz volt, hogy rengetegen futottak körülöttem, ami néha megtörte a ritmust, illetve gigantikus pocsolyákat kellett kerülgetni néha… aztán már csak átfutottam rajta. Illetve helyenként csúszott az aszfalt nagyon. 5km-nél ittam 1-2 deci vizet meg talán 1-2 korty izót ami ki volt téve (csak gél volt velem, víz meg izó nem), 11km-nél lement a második gél meg víz, illetve 16km körül kicsi víz meg 2x annyi izó. 

Olyan 10 körül volt egy kis mélypont, belassultam 6:00-6:05 köré, éreztem is hogy kicsit elfáradtam, de aztán gondolom hatott a korábbi gél, meg az izó, vissza tudtam gyorsulni olyan 5:30 környékére, amit nagyjából igyekeztem is tartani. Ekkor már nem esett, ami azért jobb volt. Közeledett a 19 km, tudtam, hogy onnan all-in kellene. És hát bizisten megpróbáltam, de azért éreztem eddigre már hogy az az 5:35 körüli átlag nem volt hatás nélkül a lábamra, amiért nem tapsikoltam, másrészt meg éreztem, hogy ilyen jó lendülettel még sose futottam ilyen távon. Ekkor még reménykedtem hogy meg tudom csípni az 1:55-öt, ami a titkos célom volt, de az utolsó 2 km-en egyszerűen nem tudtam már annyit kifacsarni, hogy 5 alatti kilométereket menjek, ami viszont kellett volna. Szóval így a most félmaratonom 1:57 lett, aminek bevallom azért nagyon örültem, mert ahogy indult, volt egy két olyan pillanat, hogy csak érjek be, a többi nem számít. Plusz nem döglöttem le annyira mint korábban, bár amikor beértem a célba, ott kellett egy 2-4 perc térdenkönyöklés amire visszatértem a való világba. Ja, és utána amikor elmentünk hambizni, akkor még 2km-t kellett gyalogolnom oda a városi lezárások miatt :D, viszont a hambi rohadt jól esett.

Szóval bár nem lett meg az 1:55, mégis azt éreztem, hogy erős vagyok, hogy jól megy, és elérhető az az idő simán, sőt az 1:50 sem vágyálom már. Persze sok munka még, de azt beleteszem az tuti. Ja, meg szerintem legközelebb 3 v 4 gélt viszek, és akkor a futás alatt lesz 2-3…szerintem elfért volna. Szóval összességében elégedett vagyok.