Nyúlcipőbolt Budai Trail, L táv – Ficzere Julianna, beszámoló
Idén nem igazán írtam beszámolókat, de az év utolsó, és egyben a legjobban sikerült versenye nem maradhatott ki. Már csak azért sem, hogy később visszaolvasva emlékezzek, hogy ebben az évben a sok rossz dolog ellenére mégis képes voltam meghaladni önmagam. Persze ehhez nagyon sok km, edzésóra, akarás is kellett. Úgy érzem mindez biztosan nem ment volna a mi kis futós Vén rókák teamünk -Andi, Meli, Betti, Dió, Tibi, Béci, Peti- nélkül. Köszönöm Nektek!
A felkészülés szinte végig jól ment, a verseny előtti héten kellett néhány nap kényszerpihit tartanom. A verseny előtti utolsó edzésen a repülők baromi jól mentek, tényleg azt éreztem repülök. Ekkor már mertem bizakodni. Még ennyi sok év versenyzés ellenére is hajlamos vagyok túlságosan izgulni a verseny előtti nap, emiatt az alvás sokszor nem pihentető. Mivel az edzések rendben voltak, és én is úgy éreztem készen állok, erre figyeltem most leginkább. Sikerült! Szombaton ettem, pihentem, összepakoltam, ment minden olajozottan.
Vasárnap reggel kipihenten ébredtem. A rajtszám átvétel után találkoztam Petivel és Csabival. Örülök, hogy segítettek a helyes öltözet kiválasztásában, mert magamtól túlöltöztem volna. Gyorsan telt az idő, bemelegítés után már álltunk is be a rajtba Petivel. Ott köszönt ránk Marci, így a rajtfotó sem maradt el. Aztán hallom valaki kiabál Julikaaa. Andi is megérkezett Melivel. Jól megölelgettük egymást, aztán már indultunk is. Peti természetesen kilőtt mellőlem, talán még a kerítés végénél láttam (100m😊) aztán már nem.
Az első néhány száz méter amíg beérünk az erdős részre nagyon meredek. Itt négy éve, amikor utoljára futottam, már zihálva értem fel, a tempós séta ellenére. Most legnagyobb meglepetésemre végig kocogva tudtam tartani a pulzust. Jó érzés volt! Azt terveztem, hogy a Gabi által adott zóna felső határán megyek végig, nem lesz tartalékolás, hisz az év utolsó versenye. A pályán futottam már korábban, a fejembe volt mikor mire számítsak. Az első frissítőponthoz gyorsan elértem. A zsákban volt nálam minden, amire szükségem lehet, ezért nem terveztem frissítőpontos megállókat. Na de megláttam Zsotyeket, ugyan éppen iso-t töltött, ennek ellenére csippantás után letámadtam egy ölelésre. Utólag írta, hogy örült nekem😊
A pont után kezdődött a nem szeretem szakasz. Éppen annyira emelkedik nekem, hogy a pulzusom szépen lassan tolja fel. Sokszor kellett itt az edzések alatt gyaloglásra váltanom. Most viszont csak egy rövid szakaszon gyalogoltam, mert jelezett az óra a frissítés miatt, ettől eltekintve tudtam kocogni.
Hamarosan felértünk a Nagy-Szénásra. Na ott valami csoda várt bennünket. A növények zúzmarásak, a közeli dombok porcukorral meghintve, és a kék ég is előbukkant foltokban. Többen megálltak fotózni. Én is szívesen megálltam volna, de inkább a szememmel fotóztam és lendületesen haladtam tovább. Már csak azért is mert több lánnyal haladtam együtt, nem akartam nekik előnyt adni. Mivel itt még csak L távosokkal futottam könnyű volt követni, hogy kit tudok befogni. Aztán valahol a Tarnai pihenő előtt becsatlakozott a rövid táv. Hirtelen nagyon sokan lettünk, és hirtelen nagyon sok csajjal futottam😊 Itt reménytelen volt kiderítenem, hogy ki melyik távon van, ezért csak az maradt, hogy mindenkit ellenfélnek tekintve tolom lefelé ahogy csak bírom. És bírtam! Imádtam, hogy félelem nélkül, önfeledten csapatok. De kellett már ez az érzés! A táv vége előtt kb. 2km-el a mellényemen babráltam valamit, nem figyeltem, és elestem. De, mint egy keljfeljancsi baba gyorsan felpattantam. Nekem nem tűnt komolynak az esés, de több fiú is megkérdezte, akik utánam jöttek, hogy minden rendben van-e😊 Végül az utolsó km-en Csabika kiáltott rám és hasított el mellettem. Még sosem futottunk így együtt, jó volt érzékelni milyen gazella tempóban hasít. Kifutottam magam teljesen! Utána még bandáztunk, sütiztünk együtt a versenyközpontban.
Andi hívta fel a figyelmem, hogy mennyi PR-em van, ezért itthon kiváncsiságból megnéztem mikor és mit futottam utoljára a Budai trailen. Képzeljétek, hogy a 2021. évi időmön 30 percet javítottam. Ez így csodás évzárás lett, nagyon köszönöm Gabi!
Fotók: Ficzere Juli, Terepfutas.hu
baratrunning.com 