2025-ös évértékelő – Mike Tündi

Posted on 2026.01.04.

A 2025-ös évem egy igazán jó futóév lett. Több mint 5 éve edzek Gabival, de idő kellett, mire megértettem, elhittem, és elfogadtam, hogy megy ez nekem jobban is. Voltak persze mindig ambiciózus, és azért elérhető céljaim, jól és kevésbé jól sikerült versenyeim és felkészüléseim, de ez az év megtanította nekem, hogy én nem tettem oda magam úgy, ahogyan lehetett volna. 

Nem tudom mi, és miért most, de átkattant bennem. Illetve, de, tudom. A páros BSZM-re való nevezés után beláttam, hogy azzal az edzésmennyiséggel és hozzáállással, amivel eddig működtem, ezt már nem fogom tudni teljesíteni. Pedig előző évben még meg is sértődtem, amikor hasonlóra hivatkozva Gabi nem engedett párosban indulni. Januárban tehát beleálltam az edzésmunkába, úgy, ahogyan azt Gabi előírta. (Utólag is köszönöm Gabi a bizalmat, én másodjára sem engedtem volna magamat párosan indulni, de már akkor tudhattál valamit!!!)

Korábban ragaszkodtam a heti 3 edzéshez, mert az én testem csak ennyit bír, több edzésből nem tudok regenerálódni, mondtam, és rendre be is bizonyítottam magamnak… Most nem mertem kihagyni még a rövid átmozgató edzést sem, és Gabi ennek a hosszát kicsit megemelte. Jé, ment a heti 4 edzés. Még ilyet! Jó, persze, most megy, de hát ez csak pár hónap, mondtam magamnak, de amikor vége volt a BSZM-nek, azért csak nem engedtem teljesen el. Valami megváltozott ebben az év eleji 3 hónapban. Minőségében máshogyan álltam az edzésekhez. Előre végiggondoltam, mikor tudom kivitelezni a futásokat. Ha valami nem úgy jött össze, akkor volt B tervem a pótlásra. Fókuszban voltam az edzések alatt is, és időről időre éreztem, hogy jobban mennek a futások. Nem biztos, hogy mérhető paramétekeret lehetett volna citálni ehhez, de én éreztem, és ez adott muníciót a hullámvölgyekhez. Miután vége lett a BSZM-nek, ahol ugye 100 km-t futottam 4 nap alatt én, aki előtte azt mondta, hogy max 30 km-es heteket bír… szóval addigra már megváltozott bennem valami, és ennek mentén tudtam folytatni az évet. 

Ennek köszönhetően 3x éltem át, milyen, amikor Gabi formaidőzít. Mert nem csak úgy összekeveri a varázsfazekában azokat a feladatos futásokat, meg a nagyszopó és kisszopó heteket, hanem mindig időre ebből összeáll a jó forma. Pont verseny előttre… A második után már vártam, hogy újra átéljem ezt, mert akkora töltetet ad, amikor úgy állhatok a rajtba, hogy igen, készen állok! 

Nem tudom, a korábbi években mi hiányzott belőlem. Tervek, célok voltak, persze voltak objektív akadályok is (1 bütyökműtét, aztán 1 térdsérülés), de ezek elmúltak, utána újra tudtam rendesen futni, a hozzáállásom valahogy mégis más volt. Talán az odaszánás, az, amikor TÉNYLEG ezt akarod… Pedig, amint ez meglett, a futások visszaigazolták, hogy ennek így van igazán értelme. Nem azt mondom, hogy nem érdemes csak úgy kimenni futni, amikor az embernek kedve tartja, és annyit, amennyit akar, de ez a módszeres edzés annyira más. Eddig azt hiszem azért ragaszkodtam Gabihoz, hogy legyen plusz motivációm a futásra, legyen egy jó közösségem, és jó versenyélményeim. Most már azért IS ragaszkodom Gabihoz, mert így akarok edzeni továbbra is, mint idén. 

Nem a számokról, és az eredményekről szól ez az írás, de azért ez a hozzáállás azt is magával hozta, hogy minden idők legtöbb futott km-e van a lábamban ebben az évben, ami 40%-al több a tavalyinál. Ez azért elég sokat elárul a változásról. Picit gyorsultam is, de ez nem számottevő, főleg, hogy a távot is kellett idén növelni, de ami még érezhető, ha kell, mérhető változás, hogy a heti 4 futással is működöm, nem sérültem le, és az edzések után képes vagyok még létezni. Bár néha elég fáradtan… Volt bőven 40-50 km-es hetem, jé, ez is megy, és már most tudom, hogy lesz ennél több is… 

Nem lenne teljes ez a beszámoló az év végi Gizionos Velencei-tókör futás nélkül. 2021-ben futottam az első tókörömet, azóta sem sikerült a teljes kör. Volt, amikor eleve tört kört kért Gabi, volt, amikor azt mondta, amennyit bírok. Ez volt 1 éve, amikor Juli türelmes kiséretével lassan-lassan, de 24 km-ig jutottam csak. Mondjuk az a futás ébresztett fel igazán, hogy rendes edzés nélkül nem fog menni, amit szeretnék. 

És tegnap ismét körbefutottam a tavat. Egyenletesen, futómozgással, nem kimerülve, csak jól elfáradva.

Köszi Gabi, nem csak ezt az évet, hanem az előzőket is, amikor türelemmel, és elnézően támogattál!