Bologna Maraton – Oláh Márk, beszámoló
Végtelenül örülök és büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam és lefutottam!
A verseny előtti nap, szombaton nem fájt már a hátam, ezért egy szokásos kocogásra kimentem, hogy teszteljem, de szerencsére nem volt panaszom utána és egész nap sem. Ez nagyon megnyugtatott így a verseny elott.
Maga a verseny zseni hangulatban telt, előtte a megszokott dolgokkal készültem és álltam rajthoz.
Az itthoni versenyekhez képest érdekes volt, hogy az egész mezőny, vagyis a 21-30-42 km-es távokon induló sok ezer versenyző kb 7-8 perc alatt elrajtolt. A rajt utáni 2-3 km nagyon széles utakon haladt, így ez biztos adott tereta közös rajthoz.
Az volt a tervem, hogy a 4:30-as iramfutókra állok rá, mert ha jól fogja bírni a hátam, akkor egy ehhez tartozó 6:24-es tempót fogok bírni lábon is. Bár a betegség miatt kiesett két hét, és előtte 6 percen belüli átlaggal tudtam futni 32 km-t, de nem akartam túltolni. Na, a rajtnál kicsit lemaradtam az iramfutótól, mert nem tudtam/akartam a tömegben odanyomulni, így 6 perces és azon belüli kilométerekkel értem fel rájuk a 7. km környékén. Aztán jött egy dombosabb szakasz, de itt szépen mentem veluk 16 km-ig. Utána meg kellett állnom, mert a jobb cipőmben a talpbetet nagyon fura volt, és ezzel meg egy gyors technikai szünettel kicsit lemaradtam.
Innentől beálltam inkább a saját tempómra 6:10-6:20 közé. Ezzel haladtam szépen, 25 körül volt egy holtpontom, de figyeltem a pulzust meg a tempót és mentem szépen előre. 30-nál éreztem, hogy jól megyek, picit lassultam 6:15-6:25 környékére, de stabilan haladtam és figyeltem a frissítésre.
38-39 km-nél azért már vártam a végét, de fókuszáltam az utolsó szakaszra. Szépen tudtam gyorsulni, és a szint ellenére tök jó tempót mentem felfelé, óriási extázisban kanyarodtam rá így a célegyenesre. Brutalisan felszabadultam! Nagyon jo erzes volt befutni a maratonon, picit meg is konnyeztem a befutot!
baratrunning.com 