Bükki Kilátások Hard – Ficzere Julianna, beszámoló
Szerintem minden első alkalom különleges.
Évek óta nézegettem ezt a versenyt, de tisztában voltam vele, hogy ez kemény, és jellemzően ilyenkor év elején általában karcos az időjárás és a terep is. Tavaly aztán megjött a bátorságom hozzá, de én naivan a Funrunra gondoltam.
Amikor megosztottam Gabival az idei évi terveimet, azonnal kérte, hogy korrigáljunk a Hardra. Tudat alatt persze tisztában voltam azzal, hogy ez a jó döntés, végül úgy intéztem, hogy Gabi mondja ezt ki 🙂
A felkészülés jól ment. Néhány nap nátha miatt maradt csak ki edzés. Igyekeztem a szintet gyűjteni, amikor csak alkalom nyílt rá. Keresztedzésnek pedig bekerült a bringa a heti tervbe.
Január elején még úgy terveztem több hétvégi hosszút is pályabejárásként futok majd. Végül olyan kemény telünk lett, hogy egyszer jutottam el a Bükkbe, akkor Szilvásváradról futottam egy kört, fel Istállós-kőig és vissza. Azon a napon kaptam mindent, havat, jeget, hideget, ködöt. Őszinte leszek, el is ment a kedvem a pályától. Január végén Betti szülinapi buliján nagyon hasznos infókat kaptam Bazsitól és Tomitól. Lelkesen, csillogó szemmel meséltek az eddigi tapasztalatikról, ezzel újra elbillent a mérleg a verseny oldalára.
Február végén egy hetet kint voltunk a Vén Rókák néhány tagjával Tenerifén. Ott sikerült felmelegedni, jókat futni, enni, pihenni. Mire hazaértünk már más szemmel néztem a Hardra.
Elkezdtem beszámolókat olvasni, a szintrajzot, frissítési tervet nézegetni. Ebben az időszakban Csombók Csabikával nagyon sokat beszélgettünk a versenyről, pályáról. Ezúton is nagyon köszönöm , hogy a beszélgetéseink alatt virtuálisan végig vittél a pályán!
A verseny előtt két héttel már lehetett sejteni, hogy az elmúlt évek legideálisabb körülményei lesznek a Hardon.
A verseny előtti nap mentem le Felsőtárkányba. Este együtt v csoráztunk néhány futótárssal. Jó hangulatban telt az este, nekem segített oldani a verseny előtti feszültséget. Vacsi után a szálláson kikészítettem a versenycuccom, és viszonylag korán lefeküdtem. Mire reggel felkeltem Csabika már a versenyszettjében és feldobott hangulatban végezte verseny előtti rituáléját
a nappaliban. Ez nagyon inspirált, azt éreztem bárhogy is alakul fantasztikus napom lesz. A szállástól együtt kocogtunk, ami azért elég vicces annak, aki ismeri Csabika szokásos tempóját. Szerintem ez volt az az első és egyetlen alkalom, hogy együtt futottunk.
Gyorsan átvettük és feltettük a rajtszámot, csopifotó és már sétáltunk is a rajthoz. Ez úgy történt ahogy a fiúk korábban elmesélték. Egy kis utcában megálltunk, és Imaro egyszer csak azt mondta RAJT, erre a mezőny nekiindult. Semmi hangulatfokozó zene, vagy rajtkapu.
Az elején kissé elbíztam magam, és tartottam a lépést a mezőny közepével, magasabb pulzuson, mint ahogy azt Gabi kiírta. Ez természetesen később, kb. 4 óra környékén a Tar-kőre mászás alatt visszaütött. Fejben végig nagyon jól működött az ultrás hozzáállás, miszerint mindig csak az előttem álló szakaszra koncentráljak. Őrkő-háznál volt az első frissítő és ellenőrző pont, itt csak dugókáztam és terv szerint mentem is tovább.
A következő lejtős szakasz Szilvásváradig ismerős volt a korábbi bejárás miatt. Most milyen csodás volt, nem úgy, mint a jeges, havas, hideg bejárásnál. A szilvásváradi pontnál dugóka, gyors kulacstöltés, néhány szem olíva bogyó és szaladtam is tovább.
Innen egy alattomosan emelkedő aszfaltút vezet a Szalajka-völgyön át a barlangig. A reggeli időponthoz képest meglepődtem, hogy vannak kirándulók, a büfék is nyitottak már. A barlang előtt elővettem a botot, amit valamikor csak a Tar-kő után tettem el. Azt a középmezőnyt, amit követni akartam, valahol Őrkő-ház második érintésénél elengedtem, mert a pulzus értékemet muszáj volt lejjebb vinni, ha végig akartam menni. Itt még jól álltam az előre eltervezett időtervemhez képest.
Aztán jött a mászás a Tar-kőre (35km), ami már ismeretlen terep volt számomra. Ez most segített elterelni a figyelmem a lassulásról. Csabika elmondásából tudtam, hogy köves, kisebb sziklákkal tarkított, és a sok fakidőlés miatt lassú lesz. Na itt ütött vissza, hogy az elején elfutottam magam, mert egyre csak lassultam. Mire Tar-kőre felértem már fél órával az időtervem mögött voltam. A panoráma, ami fent fogadott lélegzetelállító volt. Csak itt álltam meg fotózni egész verseny alatt.
Az eredeti időtervem itt elengedtem mert csak feleslegesen nyomasztott, inkább a frissítésre, futásra fókuszáltam, és gyönyörködtem a Bükkben. Rengeteg helyen volt hóvirágmező, nyomokban ibolya. A Nagy-mező (41km) pont egy oda-vissza szakasz, ami néhány kilométer. Felüdülés volt újra futókat látni, -a második Őrkő-ház és Tar-kő közötti szakaszon teljesen egyedül voltam-, és meglepődtem hányan vannak néhány perccel előttem. A Nagy-mező ponton feltöltöttem a kulacsokat, az első zsebekbe tettem a következő 20km-hez szükséges frissítést és a pontról kifelé elvettem egy uborkás
vajaskenyeret az asztalról. Hogy az milyen jól esett! Ez után a pont után, éreztem magamban újra erőt.
Elkezdtem előzgetni olyan futókat, akik 10-20km környékén húztak el mellettem. Ahogy mindenki mesélte a verseny előtt, az Ódor-vár felé vezető emelkedős szakasz nem esett jól, de számítottam rá, a bot itt is sokat segített. Aztán az utolsó frissítőpontnál (58km) még egy gyors frissítés, innen már sima, gondoltam. Ja nem. Mondhatom, hogy nekem ez rosszabbul esett, mint az Ódor-vár. Folyamatos hullámzás döngölt földúton, a Bambara Hotel kerítése sosem akart megjelenni. Amikor végre mégis, katartikus élmény érzése tört rám, amit tetézett, hogy Korányi Balázs várt a vége előtt egy kilométerrel, és velem futotta meg a vége tókört. Ekkor eltört a mécses, ahogy most is, amikor ezeket a sorokat írom. Köszönöm Balázs!
A célban ott várt Gabi is, gratulált, fotózott, és elmondta ki mit futott. Tomival, Bazsival, Csabival megöleltük egymást, mindenki szuperül teljesített.
9:28 lett az eredményem, ami csalódás ilyen ideális körülmények között. Ez a Bükk, ehhez még gyenge vagyok, de a teljesítés most óriási örömmel tölt el, és ez az első alkalom örökre beégett az emlékezetembe.
baratrunning.com 