Latest Event Updates
Ultrabalaton, egyéni teljesítés – Halász László, beszámoló
Csütörtök reggel van Kottingbrunnban. Már háromszor fordultam a csomagokkal. Még jó, hogy kombink van! Igyekszem az elviselhető formámat hozni. Mondjuk szerintem Timi nem így gondolja:-) Ahogy közeledik az UB, úgy leszek egyre feszültebb. Piszkosul várom már a péntek reggeli rajtot.
Nagyon felkészültnek éreztem magam. A mentális tréningen tanultakat nagyon jól tudtam alkalmazni. Az edzéseket maximálisan elvégeztem. Csak március közepén kellett egy hétvégét, betegség miatt kihagynom. Elég nagy mákom volt, hogy pont pihenős hétre esett.
Csütörtök dél körül Gabival együtt elindultunk Füredre. A szállás elfoglalása után mentünk a versenyközpontba. Átvettük a motyót, bandáztunk a többiekkel, meg mindenki tartott egy gyors élménybeszámolót. Utána kajáltunk egy tök jót a Peron vendéglőben. Már zsinórban ötödik alkalommal.
Hát eljött az év legjobban várt napja! Ja, nem! Az az esküvőnk volt két héttel ezelőtt:-)
Valami hasonló poént ott is elakartam sütni, de olyan zavarban voltam, mint a Gulyás Gergely a kormányinfón:-)))
2 perc a rajtig. Az AC/DC Hells Bells szól és mindenki csukott szemmel hallgatja!
AAAHHH ez iszonyat brutál!! Nagyon csipem ezt a részt:-) Na, menjünk futni!
Az első 40 kilit szántam arra, hogy felvegyem a ritmust, pár mondatot beszélgessek az ismerős futókkal és hogy mégjobban rákészüljek fejben a következő etapomra. Ezen a részen olyan voltam mint egy kóbor kutya, csapódtam mindenkihez.
Hol az Erős Tibivel, hol a Cserpák Tomival futottam egy kicsit. Később a Virág Palival és a Rebbenszki Gáborral is tudtam egy kicsit bandázni. Mire a Vargához értünk ők egy nagyon picit növelték a tempót. Szívem szerint mentem volna velük, de úgy döntöttem, hogy maradok a seggemen és a saját versenyemet futom. A Főnivel is ezt beszéltük.
A következő etapot nagyon nem szeretem.
Vargától egészen a déli partra fordító kanyarig.(80 km). Felvoltam rá készülve. A mentális tréningen tanultakat vettem elő. Konkrétan mindenféle anyázás nélkül hoztam ezt a szakaszt. Itt a tavalyi időmhöz képest már 9 perc előnyöm volt.
A következő etapom a világosi magas part kezdetéig tartott. Én valamiért szeretek itt a déli parton futni. Totál nem zavarnak a végeláthatatlanul hosszú utcák. Alsóbélatelepre érve most nem azzal töltöttem az időmet, hogy 10 percig a budin trónoljak:-) Hanem, hogy visszaelőzzem a Virág Palit. Mire Fonyódon csippantottam már mögöttem volt. A tempóm még mindig tök jónak volt mondható. Boglár felé haladva észrevettem a Rebbenszki Gabit is. Őt is sikerült megelőznöm. Itt még 5:45-ös kili környéken tudtam menni. Jól éreztem magam és élveztem, hogy ilyen jól megy. Tavaly a századik, idén csak 130 kili után kezdtek jönni a 6 perc feletti ezrek. Világosig nem történt semmi különös. Folyamatosan kaptam a frissítésem meg hozzá az infót az előnyömről a tavalyi részidőhöz képest. Mikor nekiálltam legálisan gyalogolni azon a k@rva világosi emelkedőn, már 36 perc előnyöm volt.
A következő részt Balatonfűzfőig lőttem be. Hát a Csók István sétányt nagyon könnyű lett volna végig gyalogolni a Nánásiékig. De nem ma! Basszus, a kedvenc futóversenyemen vagyok! Összeszedtem magam és elkezdtem valahogy futni. Ezt a részt is piszkosul utálom. Szerencsére voltam mentális tréningen és volt mihez nyúlni.
Aligához érve, csak a bajszom alatt mertem mondani, hogy de teli van már a &€@$¥%. (hallottuk! – szerk.)
Még mindig tök jó állapotban voltam és a szigor is elég nagy volt. Fűzfőre már 43 perc előnnyel érkeztem meg.
Akkor gyerünk Füredre!
Balatonalmádinál (190 km) már 47 perc előnyöm volt. Ebben a pillanatban lett meg a 20 órás UB-s időm. Muszáj voltam elrúgni neki. 199 kiliig minden oké volt. A háttérben viszont gyülekeztek a viharfelhők. Egy ideje már csak vizet tudtam meginni. Még szép, hogy egy kicsit később be lett nyújtva a számla. 202 km Csopak. Itt kb 4 másodpercig a negyedik helyen voltam. Egy terelés miatti emelkedő után, minden erő kiment a lábaimból! A következő 4 kilit 31 perc alatt tettem meg. Nem akartam elhinni. Full fókuszban voltam 200 kili után, de egyszerűen nem akartak menni a lábaim.
Az utolsó frissítőpontnál megpróbáltam elrúgni neki mégegyszer. Volt ott minden, csak futómozgás nem. Szerintem futós életemben nem akartam még ennél jobban egy bizonyos célt elérni! Miután elcsippantottam a sátorban, kellett 2-3 perc mire egy picit összetudtam magam szedni. Elképesztően elkészültem az erőmmel. Mikor befutottam és megkaptam a szalagot, még nem tudtam, hogy mennyi lett az időm. Odamentem a Timihez és sírva mondta, hogy 19:59:59!!!Wahnsinn!!!
A verseny után úgy gondoltam, hogy én végeztem az UB-val. Ezen az időn már nem tudok javítani. Pár óra múlva persze már úgy gondoltam, hogy én még ide visszajövök! Tudok még ebből az időből faragni.
Köszönöm mindenkinek a szurkolását, biztatását. Sokat jelentett nekem, főleg akkor mikor nagy szükségem volt rá. A csapatom idén is a maximumot nyújtotta, nélkülük ez tuti nem sikerült volna!
Főni, nagyon köszönöm, hogy ezt a hihetetlen eredményt kihoztad belőlem!
Cukkantyúm, nagyon köszönöm a folyamatos támogatásod és hogy elviselted a futással kapcsolatos nyűgjeimet!
És köszönöm, hogy idén is vigyáztál a felnire:-)
Ultrabalaton, egyéni teljesítés – Baráth-Móder Ignác, beszámoló
Fejembe vettem, ha futok egy 4 órán belüli maratont, akkor nevezek az egyéni UB-re. Ez megtörtént, el is kezdtük a felkészülést, amit sikeresen teljesítettünk, kihoztuk belőle a lehető legtöbbet.
Ahogy közeledett az UB ideje, egyre jobban izgultam – mégiscsak 210 km 
Sikerült 2 csodálatos kísérőt találnom: Agnes Dodek és Huszti György.
Elérkezett a nagy nap: csütörtökön leutaztunk Balatonfüredre, a rajt helyszínére. Ott is aludtunk, vagy legalábbis próbáltunk
Eljött a nagy nap reggele, és 7 óra előtt kicsivel a speaker szólított minket, hogy álljunk a rajtzónába. Itt már a hideg rázott, egyszer csak odaszaladt Beszedics-Környei Andi és megölelt, ez jól esett a rajt előtt 
Eldördült a rajtpisztoly, és elkezdtük róni a km-eket. Elég jó futóidő volt. A 2 kísérőm, Ági és Gyuri váltották egymást és rettentően figyeltek a frissítésemre. Így haladtunk előre. Menet közben sok ismerőssel találkoztam, üdvözöltük egymást és mindenki haladt tovább.
Egy kedves barátom le is utazott a feleségével, hogy üdvözöljön. Köszönöm Zádori Sándor!
130 km-ig nem volt semmi probléma, de utána elkezdtek fáradni a lábaim. Így egyre többet siettem, gyalogoltam. De mentünk, haladtunk.
Miután kiderült, hogy a szintidő már elszállt, megbeszéltük, hogy ha nem ér utol a záróbusz (“hullaszállító”), akkor meglesz, hisz ezért edzettem ennyit!
Haladtunk tovább, jöttek a mélypontok. De a 2 kísérőm rendre kirángatott belőlük, köszönöm nekik! A lábaim olykor olyan fáradtnak tűntek, hogy csak gyalogolni tudtam.
Majd beértünk Füredre, a sétányra, és erőre kaptam! Az utolsó 4 km-et futva tettük meg. Itt csatlakozott hozzánk Földi Zsuzsa, őt nem kell bemutatni futóberkekben. Köszönöm Zsuzsi!
A cél előtt az edzőm is csatlakozott, így haladtam át a célvonalon. A szintidő nem lett meg, de lefutottam 
Megcsináltuk!
Hatalmas köszönet Agnes DodekHuszti György nékületek nem ment volna! Nagyon nagy köszönet edzőmnek Gabi Gizibé Barát!
Kedves feleségemnek örök hálám és köszönet, hogy támogat ebben az őrületben. Munkatársaim, szurkolóim, nektek is örök hála a bíztatásért.
A csatát nem nyertem meg, de el se veszítettem. Csak meglett a 210 km, aki ismer, tudja, hogy 7 évvel ezelőtt honnan indultam. A sok munka meghozza a gyümölcsét!
Jövőre ismét nekivágunk, ugyanebben a felállásban. A Balaton jövőre is ott lesz, és vár bennünket!
Még egyszer köszönök mindent
Ezt pedig én (Gabi) írtam a Gizionok csoportjában a többieknek, de ide másolom:
Egy ultrát eszméletlen könnyű feladni, amint jön a fáradtág millió indokod lesz hirtelen, hogy mégis miért kell megállni, még nagyon kitalálni sem kell nagy dolgokat, minden indok tök legitim.
Az egyik valid indok, hogy annyira belassulsz, hogy nincs esély szintidőn belül beérni. Versenytől függően ilyenkor mondjuk utolér a záróbusz (szakzsargonban hullaszállító), fel kell szállni, áthúzzák a rajtszámod, ááá, halál ciki. Ha meg mégis futhatsz, akkor is már olyan pontokon mész keresztül, ahol megy a bontás, esetleg pont látod az induló kisteherautót. Időmérés már nincs, ha szerencsés vagy a stravan lesz még nyoma a munkádnak. A célban is tart már a bontás, nem jár már se érem, se szalag.
És akkor megkérdeztem Igit, hogy mi az, ami mégis visz, hogy csinálod. Csak egy képet mutatott, és annyit mondott hozzá:
Köszi Igi, mindannyian köszönjük neked! Jövőre begyűjtjük a szalagot is! ❤
Ultrabalaton, egyéni teljesítés – Paulovics Rebeka, beszámoló
NN UltraBalaton – 210 km – 22:01:55 – Női III. hely
Nehezen találom a szavakat. Nem tudom hol, s hogy kezdjem. Valóra vált egy álom. Az én álmom. Méghozzá azért, mert megvalósítottam!
Soha nem vágytam még annyira egy verseny dobogójára, mint az UltraBalatonéra. Tegnap pedig felállhattam rá. 😭❤️
Ez volt az egyéni indulásaim közül a második alkalom, hogy körbefuthattam a Balatont, amit most majd 2,5 órával hamarabb sikerült teljesítenem. A tavalyi menet sem végződött rosszul, de bennem maradt egy tüske, amit most végre valahára kihúzhattam magamból. Az előző évben a táv végén már igen sokat sétáltam, ami utólag nagyon, de nagyon zavart. Futóversenyre jöttem, nem pedig gyalogolni. 😬 Elhatároztam, hogy ezúttal nem hagyom, hogy becsapjon az agyam. Ha azt érzem, nem tudok futni, akkor is képes vagyok rá, és igen is meg kell tennem, mennem kell tovább. Ez volt a legfőbb célom!
Szorgalmasan végeztem edzéseim, de ennél is nagyobb hangsúlyt fektettem a mentális felkészülésre, mert azt éreztem, hogy nagyon sok múlik azon, amit gondolunk. Amellett, hogy az edzőm is egy hasznosnak bizonyuló mentális workshopot tartott számunkra, rengeteg podcastet hallgattam, és annál is többet olvastam az agyunk működéséről. Szükségem volt mindenféle trükkre, taktikára, annak érdekében, hogy tudjam mit kezdjek majd, ha az egyik énem ellenem fordul. 🙂 Mert hát: ‘Hiába az erős láb, a pompás tüdő, a kar és az izmok, az elménél nincs hatalmasabb.’
Hosszú lenne, mindenről is beszámolni, akár könyvet is írhatnék…de azért egy kedves példát itt hagyok: Esténként a tükör elé álltam mélyen a szemembe néztem, és azt mondtam magamnak: Szeretném az UB dobogót, és az azért való harc jobban fog fájni, mintha most hirtelen magamra nyitom a felülről rámzúduló jéghideg vizet. Ekkora áldozatot megtehetek a célomért, mert ha most, mikor semmi bajom sincsen nem vállalom ezt a csepp kellemetlenséget, hogyan vállalnám, mikor a halálomon vagyok? S ezzel a lendülettel megnyitottam a zuhanyt. – talán ebből is érződik, mennyire akartam. 🙃
Mindezek mellett rengeteget futottam a Balatonnál. A legtöbb hosszú edzésemet az utolsó 50 km-es szakaszon végeztem el, hogy mikor eljön majd az idő, úgy érezzem: haza értem. Voltam ott sötétben és szakadó esőben, de tűző napsütésben is. Minden körülmények között. S azt hiszem sokat segített. Az utolsó 50 km-t vártam a legjobban. Igaz tavaly is ezt tettem. De most nem azért, hogy végre legálisan sétálhassak a siófoki emelkedőn, hanem azért, hogy megfuthassam azt. Mennyire más hozzáállás és mennyire más eredmény!
És hogy milyen volt a verseny? Egyszerűen szuper! Hihetetlenül fókuszált állapotban futottam. Persze már egy jó ideje csak az UB foglalkoztatott. Nap, mint nap ezzel a gondolattal aludtam el, majd reggel ugyanezzel ébredtem. Annyira vártam már, nem is tudtam másról hallani, vagy beszélni. Fura is lett volna, ha nem lettem volna a nagy napon ott fejben.
Csak a futás érdekelt, úgy voltam vele, hogy eshet az eső, fújhat a szél, lehet 40 fok és tűző napsütés; ezekre nem vagyok hatással. Egyetlen egy dologra vagyok, az pedig a futásom. Szóval nem foglalkoztatott semmi más. Elhatároztam, hogy a futás alatt sem fog. Nem fogom várni például, hogy beérjek a célba, mert hát minek? Úgyis az a legfájdalmasabb része az egésznek. Amikor megállsz végre, majd úgy érzed, mintha egy kalapáccsal jól szétvertek volna.😅 Próbáltam is erre mindig emlékeztetni magam, és igyekeztem a jelenben maradni, élvezni a pillanatot, azt hogy a Balatonnál futhatok, azt hogy itt lehetek újra a nagybetűs versenyen, azt hogy ezt egy nagyszerű csapat segítsége mellett tehetem, és azt, hogy 1 év után CSAK ez az egy napom és lehetőségem van arra, hogy jól csináljam. Beleadtam mindent!
Volt egy előre meghatározott tempó tervem, amit tartanom kellett, valamint a tapasztalt futók tanácsára nem a teljes 210 km-t számoltam vissza, hanem kizárólag csakis blokkokban gondolkodtam.
A távot 70-30-60-30-20 km-es részekre osztottam fel magamnak. Minden egyes ilyen szakaszhoz tartozott egy mantra, amit ott elővehettem. Az idő kalkulátorban pedig pont e távoknál húztam meg az apró vonalakat a lassulásban/ megengedett tempóváltásban is.
-Az első 70 km volt a bemelegítés, itt mindig arra kellett emlékeztetnem magam, hogy ne fussam el. ( Persze néhány futó kinevetett, mikor megtudta hogy 70 km környékén, még csak melegítek😆 )
-Az ezt következő 30 km csak egy átìvelés, egy rövidebb szakasz, amin csak át kellett jutnom, úgyhogy át is csorogtam a következő blokkra.
-A 100-160 km közötti rész volt a verseny törzse. Jelmondata: ‘Az itt történik minden, koncentrálj!’ (Valóban itt történt. )
-A következő 30 km “Az ez már nem fáj jobban, menj!” szakasz volt, ami a várva várt siófoki emelkedővel kezdődött.
-Az utolsó 20 km pedig, a “Most már csak a lelked visz, ne nézd az órát, fuss!” cìmet kapta. (nehéz volt nem nézni, ezt még gyakorolnom kell 😅)
Ez a lebontott terv, a blokkok és a hozzájuk kapcsolódó mantrák elképesztően sokat segítettek. Öröm volt túljutni egy-egy részen, és újabb motivációt meríteni a következőhöz. Persze a biztonság kedvéért a kezemen is szerepelt egy idézet, amit ha kételyeim támadtak mindig elolvastam és új erőre kaptam. Emellett a tudat, hogy a 3. helyen állok, nagyon ösztönzött arra, hogy továbbra is összeszedett maradjak. Túlszárnyaltam a 22:30-as célidőmet, és ami a legnagyobb boldogság: elértem a Spartathlon A-szintet is! Nem egy álom vált valóra, hanem legalább kettő. Az álmaim. Méghozzá azért, mert megvalósítottam őket. 😭❤️
Hálás vagyok mindenkinek, aki szurkolt, aki hitt bennem, aki egy-egy kedves szóval támogatott a verseny előtt.
Többet jelentett, mint azt valaha is képes lennék megfogalmazni.
Köszönöm! ❤️
baratrunning.com 