Latest Event Updates
Keszthely triatlon középtáv – Hegedűs Ákos beszámoló
Keszthelyi féltáv 2015 – a visszatérés
Az idei év első komolyabb célversenye volt ez, 10 évvel az utolsó triatlonversenyem után és 7 héttel azután, hogy Gabival elkezdtük a közös munkát. Van még hova fejlődni, de az irányt továbbra is jónak érzem, úgyhogy folytatjuk.
Klasszikus féltávú versenyen még nem is voltam. Anno a fonyódi féltávot többször is megcsináltam, de ott 2,5 – 80 – 20 volt a táv, itt meg 1,9 – 90 – 21, tehát még referenciaidőm sem nagyon volt.5 órát tűztem ki, nem nagyon hittem benne, de legalább legyen ambíciózus. 0:40 + 2:40 + 1:40 -es ütemes részidőkkel, itt-ott spórolva a depóra is, hogy a végén meglegyen az 5:00. Voltak sejtéseim, hogy melyik mennyire esélyes, a bringa többek szerint is ‘bátor’ terv, én is annak éreztem, igaz is lett.
Úszás a 16-18 fok körüli Balatonban. Beszereztem tavasszal egy neoprént, új úszószemüveget és egy használt triatlonos ruhát is, tényleg komolyan készültem. Emellett heti egyszer uszodai edzés, alkalmanként 2 km. A mellúszás mindig is jól ment, a gyorsat pedig erőltetni kell, de akkor se az igazi. A 22-23 perces mellúszós 1000 méteremből kiindulva tippeltem be a 40 percet, nyílt vízen mindig jobbat úsztam ennél, valószínűleg medencében a fordulónál sok időt vesztek. Ezen felül még a neoprén is sokat segít, és ha még gyorsban is úsznék…Rajt után befutás a strandon, majd úszásos helyezkedés. Jobbnak láttam a biztonságos mellben maradni, majd ha tisztul a terep, akkor eretleg gyorsba váltok. Néha meg is tettem, de a körülöttem úszók sebességén azt mértem le, hogy gyorsban ugyanolyan tempót megyek mint mellben, csak jobban fáradok, így inkább kényelmesen eltempóztam egy-egy gyorsúszó lábvízén. A sekély részre visszaérve a kigyalogláskor volt idő a neoprént felül lehámozni, miközben az órám is levettem majd visszatettem a neoprén miatt (ezen előzőleg sokat agyaltam, hogy mi lesz a jó megoldás a szűk neoprénujj vs. krumplióra problémára), nem volt kapkodós. 38:44 lett a hivatalos úszóidő, 119. férfi helyezés, totál középmezőny. Kicsit meg is lepődtem, de örültem, hogy ez a része pipa. Viszonylag hosszú út vezetett a depóhoz, ahol 3:29-et töltöttem el, Gabi szerint biztos sminkeltem is. Egyrészt benne volt az út a depóba, ott meg neoprén le, bringás cucc fel, órát felszerelni a kormányra hogy előttem legyen a pulzus, szóval mindenre hagytam időt, nem kapkodtam. 120. helyen voltam a depó után, egy pasi előzött meg, átlagos depóidőnek mondanám ez alapján, fél percet-percet biztos lehetne faragni belőle.
A bringa 90 km, két körös, a 2:40-hez 33,75km/h átlagtempó kellene. Ehhez képest jelenleg a 30 km/h a fejemben a vízválasztó, olyan mint futásban – fejlettségi szinttől függően – a 5 perces, vagy a 4:30-as tempó. A pulzus előírás annyi volt, hogy 155 alatt maradjon lehetőleg. A depó után még feljebb volt, de aztán szépen beállt 153 körülire. Az egyik órámon a pulzust néztem, a bringaórán meg a pedálcsapásszámot, a 80 körüli frekvencia szokott jó lenni. Ez azért átfedésben van egy kicsit a pulzussal, valószínűleg jobb lett volna az átlagtempót nézni a bringáén, jobban motivált volna a 33,75-ös tempóhoz közelítés vagy távolodás. Dombos volt a terep, lefelé 45-50es tempó sem volt ritka, de aztán ugyanezeket visszafelé is meg kellett mászni ami vitte le az átlagot. A saját izóm jól muzsikált, amikor elfogyott, High5 volt helyette, amit elvileg szeretek, de valószínűleg a Zero lehetett, mert valami borzasztó gyógyvíz-hányás íze volt. Jobbhíján azért próbálkoztam vele. Meg frissítőpontról banán, saját készletből csoki, kókuszrúd, sótabletta, magnézium, L-carnitin, BCAA, igyekeztem mindent pótolni. A második körben sokáig hezitáltam, hogy megálljak-e pisilni egyet, vagy bírjam ki a kör végéig, de úgy éreztem, hogy lassan megszűnik a kiválasztás, így inkább félreálltam. Bringás póló le, egyberészes elöl zippzáras triatlonos ruhaderékig le, pisi, majd ugyanez vissza. Na ezért gondolkoztam a megálláson…A második körön visszafelé úgy éreztem, hogy kicsit élénkül a szél, vagy csak én gyengültem, a lényeg, hogy az utolsó 10 kilin már nagyon szenvedtem. A tempó többször leesett 30 alá, kiállva tekertem, nyújtottam a combjaim, haljítgattam a derekam, próbáltam homorítani, nem szokta a paraszt a szántást…Végre depó, 118. helyen be, kettőt hoztam még így is, mért táv kb. 91 km, idő 2:52:36, kb. 31,5 km/h átlagtempó. Itt ment el az 5 óra, mivel a versenyóra kb. 3:35-nél állt, de kb. erre is számítottam.Depózás most jobban sikerült, 2:27, 116. helyen jöttem ki, még két helyet hoztam.
Végre futás. A kezemben a depóban mostanra hagyott gél, csoki, hűsítő spray, semmi nem kellett igazán, de eldobni nem volt szívem, így belegyömöszöltem a ruhába. A hátam eléggé fájt még a bringától, de az első 1-2 km mindig jól megy ilyenkor, jól esik a másfajta mozgás és hiányzik a bringás tempó gyorsasága. Aztán ez egy idő után vissza szokott ütni. Ennek tudatában nem dőltem be a kezdeti 4:40 körüli tempónak, de örültem, hogy a tervhez közeli tempóban visznek a lábaim. A futás 4 körös volt, kb. 1 km sík, 1,5 km fel, majd 1,5 km le és 1 km sík ismét. A szintes rész Keszthely sétálóutcáján fantasztikus hangulatban, felfelé vitt az ováció, lefelé meg a lejtő. Jobban mozogtam, mint az átlag (az élmezőnyt leszámítva) és úgy tűnt, hogy tudom tartani az intenzitást. A pulzus 163 körül állapodott meg, 170-re volt meg az engedély, kicsit talán még forszírozhattam volna. Az első körön előztem 10-et, 116-ról 106-ra. Frissítés szerecsére nem kellett sok, simán izóval végigmentem, inkább csak a hűtés volt fontos, de azt meg locsoltam és spricceltem folyamatosan. Második körben még levadásztam 6 delikvenst (100), a harmadikban 14-et (86), az utolsóban pedig még 8-at (78. férfi helyezés a vége). Szerencsére a pálya mellől is megjegyezték azt, amit éreztem, hogy jól mozgok és jól engedem a lefeléket. A specifikus futóedzések itt köszöntek vissza leginkább. Az utolsó 2 km-en már mehettem – volna – óra nélkül, de addig sem nagyon nézegettem, a 165 környéke hozta a 4:30 körüli tempót, utolsó kettő kunkorodott 180 környékére a finishben. A vége egy 1:36:31-es félmaraton, 48. legjobb idő a férfiak között, amivel 38 helyet javítottam a futáson összesen. A vége 5:13:50, kívül ugyan egy elméletileg generált célidőn, de realitásként az 5:10-5:15-öt kommunikáltam a családnak is, hogy mikorra várjanak, és ezt abszolut sikerült hozni.
Összességében nagyon elégedett vagyok. Nincs bennem hiányzérzet, nincsen ‘mi lett volna ha’ kezdetű mondat. Nem vágyom 2 hét múlva menni egy másik féltávot, hogy azon hátha tudok javítani. Helyette bringázni megyek, mert látom, hogy azon kell és lehet is fejlődni és azzal meglehet az 5 órán belüli idő. Persze mivel ez technikai sport, ezer mindenen múlhat, egy neoprén nélküli úszáson, egy dombos bringán, egy kánikulai futáson. De ez most felmérőnek tökéletes volt, ezen a szinten vagyok most, sok nem maradt benne. Utólag nézegetve a pulzusgörbét itt-ott még lehetett volna spanolni kicsit felfelé, ott még beleférhetett volna a nagyobb tempó baj nélkül de ez így most kályhának megteszi. Köszi Gabi, kellettél hozzá. (jaj, na, ne fényezz már:-) – a szerk.)
Május utolsó hétvége – gyorsleltár
“
Szopóbódékat építünk, szopóbódékat rombolunk”
Hegedűs Ákos, Keszthely Triatlon, középtáv 5:13
Evetovics-Balla Hajnalka, UB egyéni, 220,9 km 30:50 perc
Evetovics Milán, UB egyéni, 105 km-ig jutott, majd ott fel kellett adnia:-(
Gizionok, UB hét fős csapat – Sári Erna, Hajdú Mária, Réffy Balázs, Molnár Eszter, Németh László, Makra Vivien, Larzen , az igazi buli csapat! 20:31
Kiszely Éva, UB csapat, MACera, 18:14
Sáringer Zoltán, UB csapat RoaDKillers, 23:51
Nicol, UB csapat Kék Kocka, 23:20
Kecskés Timi, OKT, 20,4 km-es szakasz
Fenyvesi Timi, Kinizsi40
Gratulálok, mindenki maximálisan odatette magát!
Ultra Trail Hungary 52 – Erényi Tamás beszámoló
53.7 km kb 1700 m szint
A versenyt megelőző este mindent össze akartam készíteni, hogy kora reggel csak az elindulással kelljen foglalkozni. Szervezetem nagyon tiltakozott a rá váró feladat ellen, este 8-tól kezdve masszív fejfájással jelezte, hogy ezt mégsem kéne. Ennek ellenére a pakolás sikeres volt, de a tiltakozás folytatódott, hajnalban kiszáradva ébredtem, mintha lázas lennék. Ittam egy pohár vizet és visszafeküdtem, de a szervezet még mindig próbálkozott, bevetette a végső fegyvert, a rémálmokat. Álmomban lekéstem a rajtot, elfelejtettem felvenni a rajtszámomat, elfelejtettem fényképes igazolványt vinni a pótlólagos rajtszámátvátelhez és mindeközben persze szakadt az eső. Még biztos volt egy csomó minden, de szerencsére nem emlékszem rá 🙂. A HÉV-en kifelé zötykölődve tudtam az első falatokat letuszkolni, ekkorra már a szervezetem is belátta, hogy jobb ha rendesen viselkedik.
A rajt előtt megkerestem Sally-t, bemutatkoztunk és jó utat kívántunk egymásnak.
A rajt hangulatos volt, a futókon kívül senki nem volt Szentendre utcáin. Kényelmes tempóban indult a verseny, 140-es max pulzust terveztem, Gabi az javasolta, hogy 39-40 km-ig legyen így, ha maradna erő akkor onnan még lehet vitézkedni. Időterv nem volt, a biztonságos teljesítés volt a fő cél. Kb. 4 éve nem futottam ilyen hosszút és az idei felkészülés is csak februárban kezdődött.
Szentendréről kiérve könnyű volt a terep és a tempó is. Kő hegyre felfelé már megjelentek az első saras szakaszok, de ez nem tűnt vészesnek, majdnem egy hét eső után ez normális. A pályát nem jártam be előre, csak a főbb pontokat jegyeztem meg, szerencsére jó volt a szalagozás és a festékpöttyök is a talajon. Lajos forrás felé egy lankás, hosszú emelkedő visz fel, jó tempóban futható lenne, ha nem lett volna ragadós sár. Néhol a cipőm is majdnem ott maradt. Egy-két helyen sikerült elkerülő ösvényt találni, de sajnos egyik sem tartott sokáig, vissza kellett merülni a sárba. A pulzusra folyamatosan figyeltem, ha megszaladt, azonnal lassítottam. Megkönnyebbülés volt kiérni Lajos forráshoz (1:30 kb 11 km). Ettem egy gélt, ittam egy kevés vizet és futottam tovább. Hamar véget ért a száraz talaj, újra saras részek jöttek, ezúttal lefelé. Ez sem volt pihentető, de legalább úgy tűnt haladok. Hamar leértem a Bükkös patakhoz, innen pedig egy rövid emelkedős és ismerős részen kellett felfutni a Kisrigó vendéglőig.(2:05 kb. 15.6 km) Meglepetésemre itt Emma és Hanna szurkoltak és be is kísértek a frissítőpontra. Lemostam a sarat a tenyeremről, (valahol felfelé jövet csúsztam el), majd elvettem egy kis almát és ropit, elbúcsúztam a lányoktól és futottam tovább. Emlékeim szerint nagyjából lejtős szakasznak kellett következnie, amin akár még gyorsan is lehetne futni, ha nem kéne legalább ötször átkelni a patakon. Az emlékek nagyjából stimmeltek csak, mert még Visegrád előtt hirtelen egy emelkedőn találtam magam. Szerencsére nem volt hosszú és így legalább lejtőn futhattam be az itató pontra.(3:07, kb 25 km) Feltöltöttem a tartályt, ittam egy kis kólát és nekivágtam a Fellegvár felé vezető emelkedőnek. Itt nem is próbálkoztam a futással, sok volt még hátra egy ilyen vitézi tetthez. A pályarajz szerint ez egy 6 km-es majdnem folyamatos emelkedő eleje, vigyázni kellett a tartalékokra. A tartalékolás meghálálta magát, amint kicsit kisimult az emelkedő, könnyedén tudtam futásra váltani. Az útvonal itt a kék jelzésen vezet jó sokáig, és nagyon szép élmény itt futni. Pap-rét előtt kb 3 km-rel, ketten futottunk el egy másik versenyző mellett, hogy aztán 100 méterrel később egyszerre forduljunk meg, amikor a megelőzött lány fájdalmasan felkiáltott és leült a földre. Begörcsölt a vádlija, kihúztam a görcsöt, segítettünk neki felállni, és elindulni. Amikor látszott rajta, hogy rendben mozog, akkor mentünk tovább. (Tényleg összeszedte magát, beért a célba, ráadásul még szintidőn belül is). Pap-rét felé néhány száz méteres szakaszon szembe futottam a mezőnnyel, lehetett szurkolni, Sally-vel észre is vettük egymást. A frissítőponton gyorsan magamhoz vettem amit előre kigondoltam (alma, ropi, kóla) és amit nem (banán) (4:46 34.7 km). Jól éreztem magam, a nehezén már túl voltam, nem volt semmi gond. Jöhet a Vöröskő, az ide vezető úton előbb egy meredek szerpentinen kellett lefutni, majd egy meredek ösvényen felfelé mászni. A lefelé rendben volt, de a felfelé az minden időben futhatatlan, ráadásul most még csúszott is. Szerencsére nem túl hosszú, ennek ellenére elég lassan értem föl, volt hogy visszafelé csúsztam. A kilátás viszont pazar volt. A hegyről egy kanyargós ösvény vezetett lefelé, amikor leértem, akkor járhattam kb 6 óránál. Itt ettem meg az utolsó gélt és sejtettem, hogy ez azért kevés lesz végig, de már nem volt mit tenni, futok ameddig megy aztán majd lesz valami. Pihent állapotban ez a szakasz jól futható, semmi gondot nem jelentene, de akkor kezdtem rádöbbeni, hogy itt bizony még vannak emelkedők. Sőt az, hogy már látom Szentendre tornyait, az nem jelenti azt, hog
y egyenest be lehet oda futni. Úgy tűnt az egész várost meg kell kerülni. Sebaj itt a Bükkös patak, itt majd kanyarodunk, de nem, előbb még van egy névtelen domb arra fel kellett futni és csak utána vissza a patakhoz. Amikor végre a patak mellett futottam, már tudtam, hogy rendben be fogok érni kb 7 és félórás idővel, koncentráltam hát arra, hogy kiélvezzem a befutót. Sikerült is, szerencsére észrevettem a lányokat így együtt futhattunk be:-)
Nagy élmény volt!
Az időjárás tökéletes volt, a talaj nem annyira. A verseny alatt 1,5-2 liter vizet és 3 kis pohár kólát ittam, megettem 4 szelet almát, egy negyed banánt, fél marék ropit 4 High5 gélt és 3 High Isogelt. Ez utóbbiról szomorúan kell megállapítanom, hogy nem adott annyi energiát mint a “rendes” gél. Kb 20 percre volt elegendő, szemben a másik 40-50 percével. A tartalékolós taktika bejött, a végén is tudtam futni (kivéve néhány emelkedőt). Az idő 7:32:08 a pulzusátlag 139.
baratrunning.com 