Latest Event Updates

Kassa Maraton – Gyurcsán Gábor, beszámoló

Posted on Updated on

A verseny előtti pihenős hét nagyon jól esett, igazából a szombati 20 perces kis futás ki is maradt, ugyanis átmentünk Kassára rajtszámot átvenni, majd egy kis plázázás, kávézgatás, stb., hazaértünk (Abaújváron volt a szállás), 4 körül egy órácskára el is pilledtem, a fenének volt kedve nekiindulni 😀 Szóval kellőképp rápunnyadtam a vasárnapra. Időben keltünk, fél óra volt az út szállástól a versenyig, parkolóhelyet is gyorsan találtunk, ott volt, hogy van még kb 40-50 percem a rajtig. Szóval egy kis lézengés, és kb 15-20 perc bemelegítés, ahogy a 80k-n is volt. Aztán mivel elég hideg volt a reggel, én hosszú aláöltöző + pólóban indultam neki + rövidgatya, de láttam a többieken is, meg a napon is, hogy itt melegebb lesz, maradt csak a póló, gyorsan levettem a hosszú ujjút. Övtáskában 5 zselé, vagy 20db sótabletta, telefon, muzsika 😀

Rajt: 9:00 meg egy kicsi, meglepő módon a 2-es zónába voltam betéve. Szóval elindultunk. Nem tudom mennyire ismerős a kassai pálya, de a belváros nagyon belső része macskaköves, ott vigyázva mentem, bár jött megint az első 2 km-en a lassú rajtolók kerülgetése. Először is úgy indultam neki, hogy cél: 4 óra alatt behozni (bár titkon ott volt, hogyha egyszer már volt 3:51 körül, akkor most is jó lenne, akár pár másodperccel megjavítani). Az idő ideális volt, 17-18 fok – rajtnál még hűvösebb. Szóval ahogy kerülgettem a népet, ránéztem az órámra és 4:20 pace….áhh…ez így nem lesz jó, lassítsunk. Próbáltam nem az órával foglalkozni, hanem egy kényelmes, de mégis versenyhez méltó tempóra beállni. Na de hirtelen a 4:45- lett….Áhh….ez nem fog sokáig menni. Aztán teltek-múltak a kilométerek…7k: 4:50 körül mozgott a tempó. Na jó, mindegy, csináljuk, legfeljebb a végére nagyon belassulok, mint Bécsben (hozzáteszem, hogy kb. szeptember közepétől éreztem újra magamban a tempót, szóval hogy megint “jó” formában vagyok vagy annak közelében).

A frissítés a korábbi tapasztalatok alapján ment, 8 km-enként zselé, közte kb féltávnál 2 db sótabletta, és víz minden esetben. Frissítés terén másra nem is vágytam, nem kellett, nem éheztem, nem voltam szomjas, ezt nyomtam végig. Igaz, az utolós 2 zselé picit közelebb csúszott 1-2km-rel, szóval a 30 körül ment el a 4. és 36 után az 5,. de nem hiányzott több. 10 km körül még mindig ez a 4:50-4:55 körüli tempó ment, pedig ott pici emelkedő (na jó, 2 alagút….) is volt, de na 😀

2 körös a verseny, olyan 16 km-től meg lejt a pálya, szóval az kellett. Na szóval első kör vége…. legutóbb, amikor megfordultam a második körre, pár méter múlva jöttek is az elit tagjai, akik már a második kört fejezték be….most ez kicsit csúszott. Néztem az órámat, 1:43 körüli FM – eddig ezt is egyszer csináltam, de akkor pontosan csak egy FM-t mentünk -, brutál. Tuti meghalok a megint 32-35 körül, már számolgattam fejben, hogy ha belassulok 6 körülre is, akkor is talán összességében meglehet a 3:50-4:00 közötti idő, verseny van, nyomjuk. 23-24 körül jártam, amikor először megláttam az elitet, durva, ahogy mennek na….embertelen 😀

Jahh….és hogy ne legyen unalmas a dolog, a második körben csatlakoztak hozzánk a félmaratonosok. Na hát hogy én ott mit össze fákkoltam a kerülgetésük miatt – mondjuk minden elismerésem, mert az sem kis teljesítmény, de engem visszavett kicsit agyban. Ez 1-2 km-ig tartott, mire kitisztult a pálya, kiszélesedett, mehettem továbbra is a kényelmes tempóban, ami még mindig ez a 4:55 körüli volt. Az állam esett le magamtól, komolyan 😀 30km-nél jártam, amikor még mindig ez a tempó volt. Aztán nyilván eljött a bosszú ideje, 32-33 körül éreztem, hogy lassulok.

Frissítések továbbra is mennek, ahogy kell, de a “kényelmes” már az 5:00-5:25 közötti. Mondjuk ezt a lassulást közel nem volt olyan keserves tartani, mint tavasszal Bécsben, ahol a 36 után már tényleg kínlódós volt. Az utolsó 4 km lejtő jól esett már a lábamnak, bár itt már bőven éreztem, hogy ez hétfőn fájni fog 😀

Edzéseken 3 óra alatt kb 31 max. 32 ment…most meg 38??? Hooogy? Azért 30 körül már nagyon ment a matek fejben, mint a csávó a Másnaposokban a pókerasztalnál 😀 Meg lehet itt a 3:45 is……(erre mondtad tavasszal, ha erre gyúrunk, simán 3:45 alatti maraton) aztán már a 3:40 is….. aztán de jó lenne, ha 3:3X-szel kezdődne…..Aztán lehet ez 3:35 alatti is??? Áhh….most sem értem.

A kassai pálya legnagyobb szépsége, hogy gyakorlatilag végig szurkolók és a belvárosban az meg különösen igaz. Iszonyat mennyiségű ember ül a kávézókban, éttermekben és szurkol, drukkol, ami az utolsó 2 km-en iszonyat feeling. Na szóval 41 km-nél van még egy frissítőpont, ahol már szomjas voltam, gondoltam gyorsan bedobok egy vizet. De mellényúltam, iso lett. Áhh…..annyira nem erre számítottam, hogy muszáj volt egy vizet is keresnem, így itt nagyon sokat időztem feleslegesen. Aztán már csak pár 100 méter, és cél. A feleségem és a középső fiamat kiszúrtam a tömegben, nagyon örültem nekik is, de az időmnek még jobban. Kb 3 óránál írtam neki egy üzenetet, hogy kb fél óra ér érkezem, amire csak egy csomó ???-t küldött, mert azt mondtam, hogy kb 3:45-4 óra múlva tali. Nem szoktam magam szinte semmilyen formában ünnepelni, de most kitört belőlem a célba érkezés után egy jó nagy ordítás, mert őszintén nem akartam elhinni, hogy ilyen van. Ez közel 20 perces javulás fél év alatt. Elképesztően örülök neki, sosem gondoltam, hogy valaha az én testem ilyenre képes lehet.

This entry was posted in beszámoló and tagged , .

Vadlán 50 – Üsztöke Andi, beszámoló

Posted on

Egy éve készülök Gabival ERRE a versenyre.  Háromszor voltam, háromszor 6 óra tizenx perc lett a végeredmény. A személyes cél az volt, hogy 6 óra alá vigyem a teljesítést.
Hasonló versenyt futottam Gabi szárnyai alatt idén márciusban. A VTM 50-es távján 5 óra 52 percet futottam. Az picit megengedőbb hullámrajzzal kedveskedik a rajta résztvevő kompániának.
Szóval  bizakodásra volt okunk.
Persze előtte pár héttel nagyon megbetegedtem, meg egy utazás miatt extra sűrű lett a versenyhét, ami miatt teljesen szétstresszeltem magam.
Szuper időt ígértek a meterológusok hétvégére, se sárban dagonyázás, se tikkasztó napsütés sem fenyegette a versenyző hadat.
A verseny előtti átmozgatót Cserszegtomajon, Tibivel ejtettem meg. Nem hiszitek el, de sikerült 5 kilin eltévednünk…

Másnap hajnalban nekivágtunk a futrinkának. Nem terveztem “annyira” szét a futást, mint szoktam. Vittem magammal Tibit. Számolt ő visszafelé helyettem is…
Az első huszonegynehány km szuper volt, soha ilyen jól nem futottam még el Vállusig. Ott várt Peti az első frissítő csomagommal, szerencsére volt is mit cserélni! Igyekeztem figyelni rá, hogy elegendő folyadékot, sót vigyek be piciny testembe!
Vállus előtt van egy csúf kis emelkedő. Nem volt vész, de ott azon gondolkodtam, hogy ez nem e az az emelkedő, amit olyannyira utálok. Mert nem volt jó…
Pedig tudtam, hogy az a Láz hegy. És ez az emelkedő márpedig nem a Láz hegy volt!
Sajnos Vállusig sikerült teljesen ráfeszülnöm az engem ért sérelemre, miszerint még egy ilyen (nagyobb!!!) hegyet meg kell másznom. Hallatlan! 

🤣

Teljesen kipukkadtam. Elhasaltam. Hámozott lufi lettem. Láttam Tibin, hogy megijed kissé a lehetőségén, hogy az erdő közepén, saját kézzel kell gödröt ásnia tetememnek.
Itt betoltam 15 perc alatt egy adag Perpetuemet és egy sótabit. Nagyot lendített rajtam, de az alapállapotot már nem tudtam visszahozni. 30 kilitől jobban lettem, néha még élveztem is a futást, de a frissítés már nem csúszott. Azzal nyugtattam magam, hogy a 6 órán belüli teljesítés valószínűleg meglesz. Nem foglalkoztam már a többi álommal, hogy 5:40 (Gabi szerint 5:30…), meg 5:48. Egész egyszerűen csak be akartam érni, hogy vége legyen. Most is sírok, ahogy ezt leírom (pusztán 228 ember előtt…jól menne a coming out…). Imádom ezt a versenyt!!! Nem akartam itt ilyet érezni!!! De sajnos így éreztem, nincs mit szépíteni. Várhatok megint egy egész évet, hogy rászépítsek erre az élményre.
5 óra 56 perc, 55 nőből a 12.
A csajok amúgy nagyot mentek, rekord is született ezen a körön. Az első nő 4 óra 34 perc alatt lefutotta!!! Szóval van hová fejlődni! (Bár úgy tűnik, hogy minden ilyen szuper futó szült 2-3 gyereket, úgyhogy lehet, erről én lecsúsztam örökre! 

🤣

This entry was posted in beszámoló and tagged , , .

Spartathlon – 2023

Posted on

Nem mindig csak diadalmenet a Gizionok élete:-(
Idén sajnos betliztünk, de mindenki a falig ment. Gyors regenerálódást Evetovics-Balla Hankának és Földi Zsuzsinak.
Még visszajövünk, Leonidasz megvár.

Hanka beszámolója

This entry was posted in beszámoló and tagged , .