aszfalt
Szederkény-Bóly 100km – Földi Zsuzsi, beszámoló
Ez a verseny nem is verseny, hanem egy szuperül megszervezett, nagyon jó hangulatú közösségi futás a Futaföld SE szervezésében.
Az ötlet, hogy fussak itt egy hosszabb edzést, valamikor januárban jött, Gáspár Peti fuvart kereső posztja szembejött velem a fb-on, és arra gondoltam, hogy ha Gabi rábólint, akkor két legyet ütünk egy csapásra – Gáspinak van fuvarja, nekem meg egy év eleji százasom. Gabi okézta, Gáspi örült, örültem én is, hogy Bóly környékén futhatok.
A futás előtti hetekben jöttek a lassan már szokásossá váló dolgok: 3 héttel előtte korcsolyázás közben két olyan esésem volt a hátsó felemre (majd másnap otthon a lépcsőn…), hogy pár napig még a farokcsont törés lehetősége is felmerült, egy hét futás kimaradt teljesen, utána is csak nagyon óvatosan tudtam kocogni kezdeni.
A futás hetén hétfőn hirtelen klagenfurti út anyukámmal (édesapám az ottani klinikára került), ott tudtam futni is szerencsére, majd sikerült szerdán a vacsora után az éjszakát a klinikán tölteni anafilaxiás reakció miatt (nem néztem meg az allergéneket, és volt benne zeller…). Szerencsére időben beértem a kórházba, csütörtökön utamra is bocsátottak, aznap még vezettem 500 km-t haza 
Sajnos közben kiderült, Gáspár Peti mégsem tud jönni Bólyba, így foglaltunk szállást péntek estére, legalább a technikai értekezleten is ott tudtam lenni, ami már csak azért is különösen jó volt, mert péntek délutánig semennyit nem tudtam foglalkozni a futással (útvonal, stb).
Indulás előtt fél órával bedobáltam egy táskába a futócuccot, frissítést (100 km max 12 óra, az 12 adag <iam> italpor, elég egyszerű volt ), és csak reméltem, hogy nem marad itthon semmi 
A technikai értekezleten minden infót megkaptunk – Bólyból indulva két kör: egy 57 és egy 43 km-es, a kísérőautókba tudunk frissítést tenni, hol lesznek frissítőpontok, stb. Volt pizza is, amiből én nem ettem, Gábor helyettesített az eltüntetésében
Szálláson csináltam magamnak vacsorát (GM tészta, túró), útvonalat órára tettem, megbeszéltem Gáborral hogy kb milyen időközönként találkozzunk, és ezek a pontok kb hol lesznek.
6-kor volt a rajt, keltem nagyon korán, kávé, wc, 12 órára izó bekeverése. Futás előtt nem szoktam enni, most sem ettem – éhes nem voltam, extra gondot meg nem akartam a nyakamba venni
Futómellénybe összesen fél liter izó, freebeltbe másik fél liter, így 2 órára jó leszek. Tettem el fülest, ha kedvem lenne zenét hallgatni, pénz, maszk, személyi.
A rajt előtt az egyik kísérőautóba beraktam egy pár adag izót, Gáborhoz is tettünk valamennyit, nagyjából gőzöm nem volt, hogy az elmúlt három hét eseményei után hogy fog menni a futás, tippem sem volt a tempóra.
Rajt sötétben, kocogós tempó (6:00-6:30 között, attól függően, hogy volt.e emelkedő épp), pulzus a szokásos hosszúknál kicsit alacsonyabbra előírva. Idő a várnál kellemesebb, bár kicsit szeles, de nincs extra hideg, nincs orkán erejű szél, nincs hóvihar, nem zuhog az eső – jobbat nem is kívánhatnánk mára, tökéletes lesz egy így
Kb 22-23 éve ezen a környéken (konkrétan Sátorhelyen) voltam nyári gyakorlaton, akkor beleszerettem már a környékbe, a dombokba, most alig vártam, hogy világosodjon, és lássam futva is a környéket.
Az első óra végén egy gyors wc-járatra megálltam, bíztam benne hogy nem erről fog szólni a napom, de szerencsére nem kellett többször kiállni. Az út hullámzott, pulzusra figyeltem, ha olyan volt az emelkedő, gyalogotam, és amin csodálkoztam, hogy volt, amit meg is tudtam futni
A megálló után Anettel futottam 1-2 km-t, aztán megint egyedül kocogtam.
Induláskor vettem a trikó+hosszú ujjú technikai felsőre egy széldzsekit is, azt kezdtem melegnek érzeni, és azt is, hogy gyenge vagyok, illetve nem szoktam a zsákhoz – elkezdett fájni a hátam, pulzus meg nagyon mászott felfelé…
25km körül ki is adtam a fölösleges cuccokat Gábornak, legfeljebb mostantól óránként lesz kulacs csere.
Vetkőzés után, plusz cucc nélkül beállt újra a pulzusom, hátam nem fájt, fejben meg felírtam magamnak, hogy mostantól zsákkal is kell futni, és még komolyabban kell venni a hátam erősítését
A 100km-ben nagyjából 700m szint volt, ennek több mint a felét az első 36 km-ben letudtuk (16-36 között). Volt olyan emelkedő, ahol az én síkhoz szokott lábaimmal gyalogolni tudtam csak felfelé, és még így is zónában maradtam simán, viszont amin csodálkoztam, hogy egy-egy emelkedőt meg „kellett” futnom, hogy ne essen le a pulzusom
30 km-től zenét hallgattam, élveztem az egész futást, a napsütést, a baranyai dombokat, nagyon szerettem az egészet
Maratoni idő 4:45, na az jó, eddig mindenhol 12 órára simán meglett a százas ilyen részidővel. Fáradtság semmi, kereszcsont-farokcsont nem fáj, érzésre mintha 1-2 órája indultam volna csak.
A futás előtt azt beszéltük Gabival, hogy csak egy sima hosszú edzésnek vesszük ezt a mostani futást, megyek amíg oké, közben eldönthetem, hogy mennyire és meddig akarom nyesztetni magam, a korábbi 3 hét eseményei miatt tök oké, ha kiszállok korábban.
Az első kör (57km) nagyjából a tervezett 6,5 óra alatt meglett, befutottam a rajt/célba, jeleztem a szervezőknek hogy indulok a második, 43 km-es körre.
Innentől már meredekebb dombok nem igazán voltak, a pulzusra figyeltem, hogy a helyén legyen, ha kellett belegyalogoltam, de sokat nem kellett.
Először 65-66 km-nél érzetem, hogy na, hosszút futok, már kinn vagyok 7,5 órája, de egyébként semmi gond nem volt. Gábornak mondtam is amikor adta a kulacsot, hogy nos, akkor most kezdődik az edzés érdemi része
A második körben, illetve az első kör második felében, 37 km-től már fixen tudtam a 9,1-9,2 km-es órákat, az utolsó harmadban sem lassultam igazán, ennek örültem, éreztem hogy van erő, kedv is, 70 után már biztos voltam benne, hogy ha hülyeséget nem csinálok, akkor 12 órán belül benn vagyok.
81 km 9 óra, 82 körül 1-2 perces kicsi mélypont, fáradt voltam. Gyalogoltam kb. 150-200 métert, összeraktam magam, és eldöntöttem, hogy még azelőtt beérek, hogy fejlámpát kéne újra venni
90 km 1-2 perccel 10 órán belül lett, ez klassz, akkor 11 óra körüli befutóidő lesz.
95 km körül kezdett el fájni a keresztcsontom, és a bal farizom jelzett, ha próbáltam erősebb (=6 perces, illetve kicsit azon belüli) tempót futni, a pulzus engedte volna, de úgy voltam vele, hogy ez egy edzés, itt nem csapom szét magam jobban a kelleténél.
Az utolsó 25 km-en Gábor már fél óránként cserélte a kulacsaimat, nagyon kényelmes volt ez így.
(Bár voltak vicces szituk, egyszer simán elfutottam az autó mellett, ő pont nem az útra kifele figyelt, és utána csak várt, várt, várt… de aztán valahogy megtalált, egyszer meg az előttem levő futók után mentem, az óra ugyan mondta, hogy hé, nem arra, csak már megint nem hittem neki . El nem tévedtem, mert visszakerültem a hivatalos útvonalra, km is oké volt, csak Gábor meg akkor is máshol várt, mint ahol voltam )
97 körül Gábor adott még egy kis kulacsot, én mondtam neki, hogy szeretnék inni egy sört, mikor beérek – erre ő: hát itt bezár minden kora du… Mondtam hogy hát azért légyszi próbáljon szerezni, van egy kocsma a sportpálya mellett, legfeljebb onnan
Klassz volt visszaérni Bólyba, a városban volt kb 2 km még, és azt láttam, hogy óra szerint nem lesz 100 km a vége, de nem éreztem extra késztetést, hogy a sportpályán még fussak 3 kört. Edzés, és nekem pont jó a 98,9 km is, nincs jelentősége annak, hogy most pont 100,0 km-t mutasson az óra/strava/connect
11:02:37 lett a vége, százra kb 11:09 körül lett volna, edzésnek tökéletes. A második 49,5 km még gyorsabb is lett pár perccel mint az első, jobbat nem is kívánhatnék.
Célban szalag, érem, szervezők mondják, hogy én vagyok a negyedik csaj, aki a százas távot befejezte, Gábor is fotóz, és szerzett nekem sört is, még épp nyitva talált egy kisboltot
Egy sört rögtön meg is iszom, aztán zuhany (lábra hideg víz… nem esett jól ), jó volt száraz ruhába öltözni. Lettek vízhólyagok, és egy „új” lábujj körme alatt is, valahogy éreztem, hogy ez fájni fog még pár napig…
Tiszta, száraz ruhában nagyon jó hangulatú vacsora, Magdika és a többiek nagyon kitettek magukért: Vegán, vegetáriánus, húsos ételek, rétesek, mindennek feltüntetve az összes összetevője, és semmiben nem volt zeller
Vacsora után autóba ültünk, hazaút 2 óra, na az autóból kiszállás kissé darabosan ment, de nagy gáz nincs.
Másnap van kis izomláz a combfeszítőkben és a farizmokban, de napközben minden bejáratódott, hétfőn masszőrhöz is eljutottam, előtte az átmozgató kocogás is jól esett.
A körmöm kicsit lassabban jött helyre, mint megszoktam, de már oké, egy futást kellett csak tolni miatta egy nappal, belefér
Összességében egy szuper edzés volt, a minimális dombokhoz se szokott lábaimmal is tulajdonképpen sima ügy volt, élveztem végig, nem futottam magam halálra, az edzések mentek simán a következő héten is. A pulzusgörbe legközelebb még szebb lesz, de ami a legjobb, hogy összehasonlítva a tavalyi-tavalyelőtti, és 4 évvel ezelőtti görbékkel, határozottan látszik a rengeteg beletett munka eredménye
A hátam erősíteni kell még jobban, ez most egyértelműen kiderült, illetve kell zsákkal/mellénnyel is futni edzésen is. A bő 11 órában 12 perc állás volt, egész jó, de szerintem ezen simán lehet még faragni 
Nagyon várom az idei versenyeket, bízom benne hogy mindet úgy fogom szeretni, mint ezt a hosszú edzést
Köszönjük a Szederkény-Bóly 100km futás a futás megszervezését, fantasztikus csapat vagytok, jövőre is megyek mindenképp!
Köszönöm Barát Gabriella edzőmnek a felkészítést, és hogy mehettem, imádtam
Köszönöm most is Gábor Tóth az egész napos figyelést, frissítést, minden kérésem teljesítését 
Frissítés most is I:am fueling Mineral and Energy drink, frissítési tervet az Enduraid app segítségével raktam össze.
Egy év története – Bihari Tamás
Kicsit több, mint 1 éve, 2020 év végén kerestem meg Gabit, hogy kezdjünk valamit a futásaimmal, mert mire elérek egy jó közepes szintet, jönnek a panaszok, s abbahagyom a futást egy rövid időre, majd újrakezdem, valami versenyre készülve, minden rendszer nélkül. Ez a minden rendszer nélküliség összehozott azért 1-2 2 óra körüli félmaratont, egy ⅔ maratont, megannyi “belekocogós”, szintes teljesítménytúrát 40-50 km-eken, 6 km/h-s átlag körül, de ennél több kellett, jobb rendszerben, s főleg, elkerülve a sérüléseket.
Olyannyira “féltem” futni, hogy elkezdtem kerékpározni a régi acélvázas, városban rohangálós országútimmal, ami nem volt a legkényelmesebb, de megtette sporteszköznek is, egy darabig.
Végül 2020 őszét még önállóan végig kerékpároztam, s bár két hetet kihagytam karácsony körül, gyakorlatilag egy alap fitnesszel kezdtünk el közösen dolgozni 2021. január 9-én egy baseline-settinggel, ami “1.5, de inkább 2 óra, nem túl kemény” bringás feladatot jelentett. A budai dombokon 340 méter szint, 35 km jött össze 110 perc alatt, mely egy 19.5 km/h-s átlagot jelentett. Gyenge, mint a falevél. Nem is érkezett futós feladat egy jó hónapig, amikor is, a Gizionokkal elmentünk a Kis Szénás 31 km/900d+ körére. Futókirándulás 🙂 5:15 óra, pont kicsúszva a futós szintidőből, s ráadásul meg is haltam a végére. Innen indultunk.
Ezt követte egy olyan év, ahol a rendszernek köszönhetően gyönyörű ívet írtunk le: remek bringás edzések, Dobogókő, a Mártonhegyi út és a Diós-árok rendszeres edzőtereppé alakítása, 1 nap alatti Balatonkerülés, 200km-es egynapos Budapest-Börzsöny kör 1600 szinttel, nyaralás alatt egy 1700-as hegy megmászása tengerszintről sorakozik a bringafronton.
Futás terén pedig megfontolt építkezés után a tavaszi-nyári felkészülésre egy 1:10-es Kékes csúcsfutás (top 15%!) + egy 3:30-as Kis Szénás tette fel a koronát, s elkezdtem ismerkedni a tereppel is, de már nem turistaként, hanem terepfutó-tanoncként 🙂 Ja, meg 10 kiló is eltűnt, s a keresztedzéseknek hála nem az amúgy is gezemice “izomtömegemből”. Haha.
Már ősz elején neveztem a Zúzmarára, ahol nem titkolt szándék volt a korábbi futások messze felülteljesítése, csak a tél és a pálya körülményei miatt nem volt tervezhető bármilyen űridő. A felkészülés remekül ment – rövid covid-parával, mert ennek a szónak el kell hangoznia, ha 2021-ről beszélünk -, erős bringás és futós edzésekkel, egyre hosszabb és egyenletesebb “long run”-okkal. Kijelenthetem, hogy nem volt egy olyan edzés sem, amivel úgy végeztem, hogy mi a csudának csináltam ezt meg. Azért az elindulással néha voltak persze gondok 😀
El is repült ez az ősz, s elérkezett a verseny napja. Gyönyörű, ideális futóidő, korán elindulok, hogy bőven legyen hely a készülődésre, erre mi történik? Közlekedési baleset, nem messze a versenyközponttól. Nagyon kizökkentett a meditatív állapotból, adrenalin felszállt az egekbe, féltem, hogy a mentális 100 Ft-okból most sokat elköltök. Ennek köszönhetően feltüzelve indultam a versenyre, ahol ugyan vissza kellett fogjam magam az elején “el ne fusd, Tomi” alapon, s alig maradt időm előtte készülni. Miután viszont kocogva érkeztem a helyszínre, a bemelegítés nagyjából rendben volt. S itt álljunk is meg egy szóra.
Nem tudom, hogy az edzések maguk segítettek-e a mentális terhek viselésében, de júniusban a Balatonkerülésen, ahol a Balathlon QR-kódos, bringás, jó tempójú (~30km/h átlag) teljesítése volt a cél, rengeteg mentális energia elment arra, hogy megtaláljam a QR kódokat. Akkor ez a vége felé kicsit kritikus is lett, erősen lelassulva tudtam csak befejezni, többek között emiatt is. Forogtam rajta hetekig.
Most viszont, miután biztos voltam benne, hogy képes vagyok “ágyból” is kikelve megfutni a célidőt, az alábbi következett, jószerivel érzésre:
- Lassú kezdés, a “futótársak” megtalálása, frissítés minden ponton. 5:00/km 1.kör
- Utazótempó felvétel, széles kanyarvételek, időnként tempóellenőrzés 4:58/km, 2.kör
- 3. Kör megkezdésekor előzések sorozatban 4:50/km
- Utolsó 3 km-en fokozó, a végén hosszú hajrá 4:40-4:20-4:00/km
Tökéletes lett, csak a befutóhoz kellene még egy kis versenyrutin – a tempó egyenletessége, na meg mértéke meg majd jön 🙂
Miközben még gratulálunk az elvtársakkal egymásnak, s próbálok érthető szavakat kipréselni a számon, jön az SMS: 1:41:45 nettó idő, 1:45:00-s tervhez, s mint utóbb kiderült, tényleg negatív splitben, 92. hely az 593-ból. Nagy gratula minden teljtesítőnek! Tetszeni fog 2022, úgy érzem.
Balaton Maraton – Juhász Erika, beszámoló
Maraton 3 részletben: 14 km-21 km-7 km
Először is azoknak mondanám, akik úgy gondolják, hogy apránként könnyű összerakni egy maratont, hogy nem könnyebb. Mert igaz, van közte kb. 1 óra átöltözésre, töltekezésre… de 3 fokban vacogva várni a következő rajtot lemerevedett izmokkal az nem egy felemelő érzés.
Annál inkább a célban!
Mikor neveztem tudtam, hogy mi vár rám, mert 2017-ben már teljesítettem. Igaz azóta sok víz lefolyt a Balatonon!
Péntek délután érkeztünk, séta, vacsora, beszélgetés, korai alvás, mert holnap verseny.
Szombat reggel időben kimentünk átvenni a rajtszámot, szétnéztünk, majd elrajtoltunk a 14 km-en.
Úgy terveztem, hogy a 14-et és a 21 km-is 5:30-as tempóval próbálom végigfutni és a végén a 7-et ahogy bírom.
A rajt jól sikerült, neki lendültem, valahogy csak lesz, de azt nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Az első kör után tudtam az órám sok új rekordot fog jelezni, így belehúztam, hogy ne csak a leggyorsabb
1 km, 1 mérföld, 5 km 24:39-cel, hanem a március óta megdönthetetlen 10 km is felül legyen írva, ami így 50:35 lett. Számomra ezek a számok elképzelhetetlenek voltak.
10 km után terveztem, hogy az eredeti 5:30-cal fejezem be a 14 km-t, hogy maradjon erő a nap további részére is. Biciklizett szembe Kocsis Árpi és megdicsért milyen jól megyek! (Hajrá Szolnok). Nem így lett, mert még tovább gyorsultam kicsit, de nem éreztem, csak az óra jelezte km-ként. Nagyon meglepődtem az eredményemen mert 1:13-15 között volt a terv. Szóltam, hogy akkor érek kb. a célba, de 1:10:40 lett a hivatalos időm. Ha ezt előre mondják, nevettem volna rajta.
Volt bő 1 órám tollászkodni, jól jött az összekészített ruhacsomag, a forró tea, kv, a proteines zabkása, banán! Csak benyúltam a dobozba és minden kéznél volt, de a legjobb a Lilikémtől kapott pléd volt, pedig a NYC maratonos egyik poncsóm akartam vinni, de itthon maradt! Nem volt melegem, naaaa.
12:30-kor 21 km-es rajt, amit Tónival terveztünk együtt futni, de sajnos elkerültük egymást, így egyedül vágtam neki. Próbáltam sietni, hogy mire elfáradok és lassulok addig legyen előnyöm. Az első kör fordítójában kiabált Demcsák Zoltán, hogy ismerős volt neki a futómozgás, örültem neki, majd Tóni kiabált rám, hogy tudta csak előtte lehetek, hívtam, hogy siessen érjen utol, mikor odaért kértem, hogy legyen szíves ne engedje, hogy 5:30 fölé menjek. Volt holtpont 12-13 km-nél, ami ugye már 26-27., ha összeadjuk, de átlendültem, csak egy picit lassultam. A vége 1:53:38 lett 5:24-es átlaggal.
Nagyon köszönöm Tóninak, hogy behúzott ezen a félmaratonon. Elköszöntünk és mi
mentünk újabb öltözésre és az egyetlen környékbeli kávézóba, hogy ne fagyjunk meg a 3. rajt előtt.
Itt már a sz@r is ízetlen volt, mígnem a rajtban a szpíker bemondta a nevem, hogy a 4.helyen állok. Mivan???? én, egy BSI versenyen? Ledobtam a plédet és uccu neki bemelegíteni. Isten bizony akkora löketet adott az utolsó 7 km-hez, amit semmi más nem tudott volna abban a helyzetben, félig megfagyva.
Rajt picit tömegszerű volt, de gyerünk! Az első km 4:45, majd még 3 km gyors lett, majd picit lassultam, de közben motiváltam másokat és a lábam elé is nézni kellett, mert gyorsan sötétedett. Az átlagtempó megegyezett az első 14 km-rel, 35:23-mal értem célba, és a 4. helyem is megtartottam, ráadásul a
korosztályomban 1. lettem. Megérte fagyoskodni izzadtan tiszta-száraz göncöt ráncigálni, minden így volt jó ahogy volt. Jól esett mikor gratuláltak idegenek, mert kint a pályán, mikor előztem összesúgtak, hogy
nézd, ő már a harmadikat csinálja, le a kalappal.
Igen, saját magam előtt is megemelem azt a kalapot, mert a 2018-as Budapest Maratonos baleset után arra se volt remény, hogy maratont fussak. Mint azt Kiss Mónika gyógytornászom is mondja “nagy utat jártál be”! Igen volt sok sírás-rívás, fájdalom, lelki gondok… de egyszer minden rossz véget ér.
Köszönöm edzőmnek Barát Gabinak, hogy annyira, de annyira biztatott mindenben, bármi gondom van talál rá gyógyírt és kirángat a legmélyebb gödörből is. 4. éve várom a hétfő hajnalokat (na jó, néha nem annyira:-), hogy mi lesz a heti e-mailben, mit talál ki nekem már megint! Kicsit megszeppenek néha,
de utána mindig sikerül véghezvinni a tervét mert AKAROM, hogy mindig jó hetet zárjak ami 99%-ban sikerül is.
Hosszú lett a beszámolóm, de az év is az volt, és a szombati verseny is.
baratrunning.com 