Börzsöny Trail – Jónás Gábor, beszámoló

Posted on 2024.10.16. Updated on 2024.10.16.

Short version:

Futottam, jó vót , a közepe nem 🙂

Ahogy szerelemből, csókból, pofonból úgy futóversenyből is van egy első, ami sosem olyan, mint amit az ember előre elképzel. Most utóbbi kettő kerül terítékre. Igaz a pofon nem valódi, ráadásul csak baráti, nevelő legyintés, de mégiscsak egy pofon.

Alig több mint három hónapja vagyok a szárnyaid alatt és futni sem sokkal hamarabb kezdtem komolyabban, ennek ellenére már első beszélgetésünk alatt is azt éreztem, hogy végtelen türelemmel fogsz lerángatni a földre és együtt reális célokért fogunk készülni. Már a mostani versenynél is magamtól az “L” távot próbáltam volna és milyen jó, hogy a közepeset javasoltad. Ez a 23K közel sem olyan, mint a hétvégi hosszú ugyanilyen távval.

Sajnos a kisebb gyengélkedésből nem sikerült 100%-san kijönni, így reggel egy Coldrex, ACC kombóval kezdtem. A rajtban igyekeztem nem az elejére állni, de nagyon a végére sem akartam. Nagy tülekedés nem volt, így a rajt simán ment. Sajnos ez nem tartott sokáig, mert az első emelkedő ösvénye elég szűk volt, ezért nem tudtam félreállni, ugyanakkor feltartani sem akartam senkit, így kicsit erősebb lett a kezdés. Az első kb 3 km emiatt sokat kivett belőlem, de ami jobban bosszantott, hogy mire felértünk már senki nem akart megelőzni….. (spoiler: volt olyan “nyomakodó” akit levezetés, átöltözés és ebéd után biztattam a célegyenesben a befutója alatt). Nem igazán beszélek csúnyán a mindennapokban, de itt azért egy b@szameg-ig eljutottam. Igaz ebben az is benne volt, hogy rádöbbentem ezt a 23-t nem tudom végigfutni tetszik, nem tetszik ebben lesz séta is.

Az idő múlásával elkezdtem a kipróbált frissítésem sportszelet/gyümiszelet formájában, ami az elmúlt hetekben tökéletesen működött. (Igaz, alacsonyabb terhelésen) Persze Murphy itt is közbeszólt és a rettegett hasi szúró érzés B-tervre állított, mert nem akartam egy sok pihenővel tarkított versenyt első élménynek 😦 A gond csak az volt, hogy nem volt B-terv, de mivel nem volt mit vesztenem kreáltam egyet. El kell jutni a frissítőpontig és feltölteni az egyik kulacsot soha nem próbált ISO-val. Ha nem válik be ugyan itt vagyok, ha meg igen akkor boldogság 🙂

Később ez a merész húzás jó döntésnek bizonyult, de ne szaladjunk előre 🙂

Az első frissítőpont kb. a táv felénél volt, ahová kissé fájó bokával érkeztem, mert az egyik lejtőn egy letört ágban megbotolva elég rendesen megütöttem. A frissítő pont után egy Crew tag a táv szerint irányított jobbra vagy balra. Na itt jött a második B-betűs mert persze nem a sík felé haladtam tovább, sőt egy elég gonosz emelkedő következett. Itt a bokám, az erősebb kezdés, a frissítés hiánya és a terep önmaga elég nehéz volta elhozta a mélypontomat. Ezen a szakaszon nem kellett sok, hogy meggyőzzem magam a séta szükségességéről. (Micsoda ellentét, egy bő órája még egy métert sem akartam sétálni, most meg a legkisebb emelkedő is jó indoknak tűnik, ráadásul hazaérve a bokám is inkább csak pszichikai akadálynak tűnt mint valódi “sérülésnek” a néhány csepp vértől eltekintve ).

Zenét soha nem hallgatok futás közben, de most lehet jól jött volna, ha van, ami kibillent. Végül csak beütött az ISO, valahogy megint éreztem magamban némi energiát és helyrebillenni tűnt a világom. Innen nem volt kérdés a második ponton is töltök a kulacsba. Sajnos addig még volt egy olyan lejtő, aminek a végén egy vízmosás meredek fala csúszósabb volt és ezen majdnem fenékre ültem. Sikerült elkerülni a bajt, de ezzel okoztam egy másikat. A combfeszítőm a mozdulat után begörcsölt. Megálltam és sikerült nyújtanom de innen a verseny végéig éreztem, hogy valami nem olyan mint a nagykönyvben.  

A második frissítőpont után végre neki tudtam iramodni. Az öröm viszont itt sem lehet felhőtlen sajnos, és ezt is csak magamnak köszönhettem. Nem volt nálam szemcsepp és visszagondolva rajt előtt is elfelejtettem cseppenteni a szemembe. Reggel 6 óta pedig a kontaktlencsémnek már nagyon hiányzott a nedvesítés. Picit homályos látással igyekeztem a cél felé, aminek az avarral fedett köveken majdnem nagyon csúnya esés lett a vége egy meredek domboldalon. Így az előirányzott utolsó 2K mehet magasabb pulzuson részt ki kellett hagyni, de a befutó sprintet akkor sem adtam fel az aszfalton.

Mikor megkaptam a befutóérmet és a gratulációt egy ismeretlen érzés kerített hatalmába, ami nagyon jó volt. Annyira magammal voltam elfoglalva, hogy azt sem kérdeztem meg hanyadikként értem célba 🙂 utólag is csak azért néztem meg mert szerettem volna, ha tudod hogyan szerepeltem:) A hibáimat majd átbeszéljük és legközelebb igyekszem kevesebbet elkövetni, de minimum másokat 🙂

Nem volt tökéletes verseny, de ez volt az első, ami miatt mindig szívesen fogok erre a napra visszagondolni, hiszen nincs okom másképp látni ami történt. 

Tailwind Börzsöny Trail, M – Giczei Zsolt, beszámoló

Posted on 2023.07.17.

Mióta megérkezett a nyár, folyton csak aludni tudnék…a legtöbb napon már a szokásos két kávé sem elég, be kell iktatnom egy harmadik adag koffein infúziót is. Vasárnap is szívesebben aludtam volna tovább, főleg az előző napi pincefelújítás végett. Mindkét karom izomlázas volt és még a jobb térdemmel is levettem egy ajtót véletlenül. 

Az előző hét is kicsit pechesen alakult, kezdve a megelőző vasárnap estén történt attrakcióval: El akartam kapni egy dőlő borospoharat, ami sikerült is, csak hát a pohár már nem volt egy darabban, mire elkaptam, így azóta is érzéketlen a jobb hüvelykujjamat bekötve indultunk Diósjenőre.

Réka autója is váratlanul defektet kapott, s pótkerék híján csatlakozott hozzám, hogy Bánkon tudja le a bringás ráfutós edzést, amíg én a börzsönyi fák közt hűsölök. 

Ahogy megérkeztünk már ismerős arcokba botlottam: Bajusz Rosival és Pintenics Győzővel beszélgettünk a rajtszám átvételéig. Rajtuk kívül is még sokakkal sikerült váltanom jó pár szót verseny előtt s után is, pl. Üsztöke Andival még egy közös Gizion-fotó is készült, miután kölcsönzött nekem a kullancsriasztójából, de gratulálhattam Szabó Dávidnak is az S táv megnyeréséhez, vagy Orgoványi Petrának a szintén S távon elért második helyezéséhez, míg Fazekas Évivel a terepfutás szépségeiről diskuráltunk közvetlenül indulás előtt és a jelenleg talán leggyorsabb fiatallal, Juhász Patyesszel ebéd közben beszélgettünk a jelenlegi életünkről. A futás szeretete összeköt bennünket (by Zsolt Coelho). 

A bemelegítés előtt még átvettük a Tailwind-es rendelésünket és kihasználva a lehetőséget kóstolgattunk is Rékával, mert Dani és Gábor ilyen jófejek, sőt olyannyira azok, hogy a kis flaskámba kaptam is a citromosból a versenyre. Folyóügyek elintézve, bemelegítés letudva, s a rajtvonalnál szokásos középen elhelyezkedve vártam, hogy 10:30 legyen. 

Nem indultam erősen, mégis hamar felszökött a pulzus, egy kicsit a kiírt értékek fölé…emelkedőn nekem amúgyis hajlamos magas lenni, bizonyára mert gyenge vagyok mint a verébfing, -mert még csak nem is izgultam most – plusz a hőmérséklet is kezdett szépen emelkedni, így próbáltam óvatosan haladni, felfelé szépen sétálgatva, vagy lassan kocogva, beállva valaki vagy valakik mögé. A meleg miatt már az elején bevizeztem a csősálamat és ezt az összes frissítőpontnál megtettem később is. A folyadékpótlásra is ugyanígy gondosan ügyeltem: az első 10 km-ig, mindkét flaska tartalmát magamba ürítettem, összesen 7,5 decit s ugyanennyi fogyott a 18. km-ig is. 3 darab sótabletta és ugyanennyi zselé is elfogyasztásra került, ami miatt büszke is voltam magamra – ilyen akkurátusan kellett volna a Mozarton is figyelni a frissítésre…csak a pulzus nem akart beállni. Lefeléken, szépen beállt –  bár a technikás részeken nagyon óvatosan közlekedem továbbra is a térdem miatt (ami persze egyszer meg is fájdult lejtmenetben) s a f*sosságom miatt is – , felfelé, mindig a kiírt értékek felett állapodott meg, de éreztem, hogy nem lesz gond, mert nem nyomtam neki sületlenül, nem mentem bele f*szméregetésekbe sem, csupán próbáltam tartani egy könnyed tempót az utolsó checkpointig, ahonnan már végig lejtett a terep s a célig tartó utolsó km-eket közepes tempóval tartani. Szépen előzgettem így ki az embereket, még valakivel kicsit diskuráltunk is az erdő szépségéről pár percig, s emlékeim szerint csak az L távosok hagytak le a végén, bár sokáig azt hittem az egyikükre, hogy az M-en indult. Minden jól is ment, bár az utolsó kb 100 méteren, ami aszfalton vezet a célig, ismét begörcsölni kezdett mindkét vádlim. Minden évben ez történik, valószínűleg jól jött volna még egy sótabletta,  a meleg, s a gyors tempó kombinációja miatt lehetett. 

 A pulzuskontrollt még minden bizonnyal gyakorolnom kell, főleg ilyen időjárási körülmények mellett, s várnom kell a térdem gyógyulására is, de összességében nagyon elégedetten fejeztem be a futást, élveztem az egészet, a Börzsönyt, az ismerős arcokat.

Tailwind Börzsöny Trail, L – Üsztöke Andi, beszámoló

Posted on 2023.07.16.

Versenynevezés felkészülésre is lehetne a címe.
Avagy hogyan ronts el gyakorlatilag mindent, hogy októberre jobb legyél (i hope so…)
Vaaaagy “Útmutató kisokos kezdő terepversenyzőknek”

Biztos mindenki ismer egy-két “celeb” futót, aki a rosszul sikerült verseny után mindent is kiír Instára, hogy miért is nem sikerült jól a versenye. Na! Most ez jön, csak celebség és instaság nélkül.

Verseny előtt 2 hétig elég keveset aludtam. Anyósomat ápoltam egy hétig, utána meg betört a meleg.
Itt el is érkeztünk a második sirámhoz.
Neeeeem bííírom a meleget. 25 fok felett nekem már forróság van! (Lehet hangosan röhögni és térdet csapkodni, hogy akkor én miért is gondolkodom spanyolországi költözködésben…)
Arról nem is beszélve, hogy nyílván láttam nevezéskor, hogy nem szeptemberben, hanem július közepén kerül megrendezésre a verseny.
Mindegy, nem az eszemért szerettek!
Csapjunk még a kifogásokhoz egy kis izomletapadást a hamstringjeimen.
Talán az előzmény-kifogás ennyi.

Amit a versenyen elrontottam, azt csak azért írom le (a teljes szégyenérzettől azóta is a sarokban kuporogva…), hogy mások tanulhassanak belőle! Bár tudom, hogy ti mind okosak vagytok, és sosem követnétek el ilyen baklövéseket!

Szombaton feljöttek vidékről futós barátaim, hogy tőlünk indulhassunk vasárnap a versenyre. (Igen, Ági barátnőmet is behúztam, ne egyedül érezzem már szarul magam!!!)
Dióék is átjöttek este, hogy bandázzunk kicsit. Iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk. Nem gondolom, hogy arra a 2-3 italra rá lehetne fogni bármit is, de legyen! Igen! Ittam alkoholt!
Reggel útban Diósjenő felé túlzott drukk fogott el, nem is értettem miért. Tudtam, hogy nehéz lesz, durván jó versenytársakkal, nem helyezésért  dobogóért megy a küzdelem(helyezésért mindig megy, csak ki tudja, hanyadikért??). Tanulni mentem. (Van mit…)

Egyre több az ismerős a versenyeken, ami nagyon jó érzéssel tölt el! Találkoztam Enikővel, Zsolttal meg sok más (most még…) nemGizionossal .
Jöjjön az első 2 (3) hiba!
-nem vizeztem sapit…(pedig menő, új sapim van! )
-nem melegítettem be
– +1 hiba: nem ésszerűen pakoltam mellényt
A rajt jó hangulatban telt, előtte tudtam beszélgetni kicsit Enikővel (nagyon jó futónak tartom, és emellett mégis elképesztően visszafogott és szerény!).
Az első 11-2 km jól telt, egy érzésre középső bolyba kerültem, ami a végéig nem is változott. Ugyanazokkal az emberekkel kerülgettük egymást. Most már nagyobb az önbizalmam ezen a téren. Tudom, hogy felfelé cefet gyenge vagyok (annnnnnyira jó lenne, ha ez tudna változni!!!!!!!), viszont most már tudom, hogy lefelé elég jó! Ezt is lehet még fejleszteni, de az átlagnál bátrabb és jobb vagyok (Rebeka meg nem átlagos!).
Szóval haladgatunk felfelé (érzésre ebből állt az útvonal 80%-a), tűz le ránk a nap, gondoltam ideje lenne sótablettát bevenni. Nem akart a kezem ügyébe kerülni. Még kétszer próbáltam megtalálni egy picike zsebben, amiben a személyim, egy zselé, papírzsepi, ragtapasz MEGASÓ is volt…mindhiába. No problem, úgyis mindjárt jön az első frissítő állomás.  Még egy hiba! Készülj fel a pontok elhelyezkedéséből is! Én azt gondoltam, hogy ha 3 frissítő lesz, akkor azt biztos arányosan helyezik el. Khmm…hát nem. Meg milyen cuki már! “Azt gondoltam…” Amúgy teljesen jó helyekre rakták a pontokat, csak nem ott volt az első, ahol én számítottam volna rá.
Szóval 12 km után nem vártam tovább, megálltam kipakolni a motyót. Vicces, hogy milyen pici helyre be tud férni ennyi minden! Utána már elöl volt a sótabi. Csak későn…
A verseny nagyon szép helyen futott, bár gyönyörködni sehol nem álltam meg, de abszolút átéreztem, hogy milyen szép helyen vagyok! Egy patakon átkelve tudtam is (abból az egy börzsönyi futásból), hogy hol vagyok. Itt vezet fel a Nagy Mánára az útvonal. UTH-s Vörös-kő mászás, csak tűző napon! Érzésre jobban bírtam, mint áprilisban. A fekete leves még nem itt jött, de már alapozott…
A Nagy-Hideg hegy előtt valamivel, a verseny 2.-3. órájában történt, hogy ha ittam pár kortyot, utána hányingerem lett (és csak hogy tudjátok! fogszabival kb semmilyen futós kütyüből nem lehet értelmes mennyiséget fogyasztani!). Nagyon szomjas voltam, folyamatosan csak ittam volna, de nem akartam hányással energiát veszíteni. Így nem ittam eleget. Közben az órám is megviccelt, mert a kiírt szintemelkedést Nagy Hidegen már elértem. Gondoltam innen már csak lefelé visz utam.
Másik nagy hiba…KÉSZŰLJ FEL A PÁLYÁBÓL!!!
Még a Csóványosi pont hátra volt. Mentálisan teljesen kiborított, hogy az 1400 helyett már 1500-öt, aztán 1600-ot mutatott az óra. Csanya itt már egyáltalán nem volt fehér ember számomra. Meg se fordult a fejemben, hogy az órám is lehet szar. Teszem hozzá, soha nem fordult elő még ilyen!
Csóványos alatt 200 méterrel annyira rosszul voltam, hogy le kellett ülnöm egy fatörzsre. Itt lenyomtam egy zselét (meleg és ragadós, sok kedvem nem volt hozzá), mert azt már tapasztaltam, hogy ez csak átmeneti, túl leszek rajta, csak muszáj energiához jutnom. Elmentek mellettem páran, mindenki szeretett volna segíteni! Cukik voltak! Eltelt 5 perc és én is jobban lettem. Nem túl vicces hangulatban, de felkecmeregtem a hegyre. Itt már 1675 m szintemelkedést mutatott az órám…Innen már tényleg lejt! Végre!!
Pár pillanat múlva vissza is előztem azt a pár lányt. Mondták, hogy adjak a cuccból, amit nyomtam! Nem gondolta egyikük sem, hogy így feltámadok!
Az utolsó ponton már csak csippantani álltam meg, bár csábított, hogy itt jég is volt. Kb 2 km volt csak hátra, mikor megelőztem még két lányt a lejtőn.
Petiék hatalmas kolompolással vártak a célban, a staff pedig hideg vizes törölközővel! Mindkettő nagyon jól esett!!!
És hogy a legeslegeslegvégére is hagyjak hibát…kb 17 órakor ettem először beérkezés után. Gabitól ezúton is elnézést kérek, és szépen kérem, hogy szégyenében ne rúgjon ki a csapatból!!! Nem ő tehet róla, mindent elmondott, csak hát…Erre nincs is mentség. Talán pillanatnyi (úgy 17 órányi) elmezavarra még próbálhatnék  hivatkozni, hátha elhiszi!
A versenyből nagyon sokat tanultam, hiszem, hogy beépül!