BSZM
Balaton Szupermaraton – Mike Tündi, beszámoló
2020 márciusa van, az utolsó szabad hétvége a covid lezárások előtt. 3 fős csapatban indultunk a fél BSZM-en az UB-s csapatomból, mert rákaptunk a váltófutás izgalmaira. Enyém volt a befutó szakasz, tisztán emlékszem, beértem, és azonnal odakiáltottam a lányoknak: “Ilyet én még egyszer nem csinálok”. Eltelt 1 óra, ülünk a kocsiban a férjemmel, és azon tanakodok, hogy ezt 4 naposan kellene csinálni, milyen snassz már a fél BSZM…
2 év múlva egy hajnalon, az UB-n, futások között tanakodunk Bloemsma Zsuzsival, kinek milyen kihívásai vannak, mi motiválná tovább, mert kicsit elvesztettük a fókuszt. Vagy legalábbis hirtelen nem érezzük. Felvetem neki a BSZM párban ötletét. Mert addigra már ez a dolog kicsit kinőtte magát bennem, és tudtam, Zsuzsival ezt be merném vállalni. Zsuzsi meglepő módon azonnal rávágta, hogy ez tetszik neki, így vázoltuk a helyzetet Gabinak. A tervet egyelőre könnyítette, hogy olyan kihívásra mondtunk igent, amit akkor éppen nem szerveztek meg. Maradt a remény. 🙂
“És míg a lelked elszalajtod egy bolondér’
Én a testeddel kitöltöm majd az űrt”
2023 őszén végre kiírták a BSZM-et, de mi nem voltunk abban az állapotban, hogy párosban mehessünk. Én sérülés után voltam, bár már régen nem sérült, de motivációt vesztett, mindkettőnknek van elég gyereke és munkája ahhoz, hogy nem feltétlenül tudunk eleget edzeni. Ja, és még lassúak is vagyunk. 🙂 Gabi azt javasolta, hogy menjünk hármasban, az biztosan megfelelő kihívás. Így futottunk tavaly Ritával hármasban egy nagyon jó BSZM-et. De mi Zsuzsival nem engedtük el az álmot, és utána rögtön megkérdeztük Gabit, hogy jó, de most már mehetünk párban is?
Nyár végén megkaptuk a kilövési engedélyt, és mondanám, hogy teljes fókusszal kezdtem végre edzeni, de a tavalyi évem tele volt betegséggel. Ezzel együtt sikerült több futott km-et lehoznom, mint az előtte lévő években (jó, alacsonyan volt a mérce, de akkor is…), és legalább hosszabb kihagyások nem voltak. A fordulópont a Velencei-tókör futás volt, amikor kínkeservvel szedtem össze 24 km-t, és megláttam magam, az akkori állapotomban, és felismertem, hogy ez így nem fog menni. Azért is szeretek csapatban futni, mert nem csak magamért vagyok felelős, hanem egy másik ember is számít rám, arról nem is beszélve, hogy ezt az álmot dédelgettem magamban évek óta. Ha későn is, de felébredtem, és onnantól kezdve nem volt kihagyott edzés. Rátettem még egy lapáttal, és december óta fogyókúrát is toltam, megtanultam, hogy simán lehet eredményesen edzeni kalóriadeficittel. Februárban kezdtem érezni, hogy mennyit is jelent a rendszeres és módszeres edzés, és kezdtem elhinni, hogy fel tudok készülni a megmérettetésre.
2025 március, ülünk az autóban, megyünk Siófokra. Bejött a tavalyi évben, hogy már előző nap megérkezünk. Úgy is be vagyunk sózva, aznap már másra használhatatlanok vagyunk, akkor legalább akklimatizálódjunk ott, aztán kényelmes reggeli és rajt. Zsuzsi és én is olyan izgalomban vagyunk, mint még soha futóverseny miatt. Mondhatni be vagyunk szarva. Mindketten tudjuk, hogy ez nagyon kemény lesz, de még nem sejtjük mennyire. Hiszen “csak” 2 futással több, mint tavaly, “csak 30-40 km-el, és hát tavaly azért minden rendben volt. Nem tudjuk még, hogy ez a “csak” ez valójában olyan, mintha duplája lenne a tavalyinak. 🙂
“Csukafejessel a Balatonba”
Állok a rajtban, félelemmel teli izgalommal. Tavaly még nem mertem elvinni rajtot, mert a kezdő szakasz szintideje 7 perces, és nem feltétlenül fértem volna bele. Most tudom, hogy meg tudom csinálni. Futok, és futok, és élvezem, és nézem az órám, jönnek a 6:35- 6:40-es km-ek 15 km-en keresztül. Nekem ez a csúcsformám!!! Zsuzsi vált, és én megyek a következő váltópontra, henger, nyújtás, evés, ivás, és ismét futás. Ismét 16 km, és futok… A teljesítésen kívül volt egy másik célunk a versenyen: ne essünk bele a szintidő utolsó 30 percébe, mert akkor korai rajtot kapunk. Nem maga a korai rajt volt a para, hanem ez kis matrica, amit nem akartunk a rajtszámunkra. Mert “annyira” nem vagyunk lassúak. Beérek a célba, és rá 1 perccel mondják be: Mostantól korai rajt… A második futásom minden fájdalmas km-én ez tolt előre.
“Azért nem tenger, mert Balaton”
Én túl vagyok egy nehéz napon, másnap Zsuzsira vár egy még nehezebb. Joggal ideges még, nekem csak 1 “átmozgató” futásom van, mondogatom magamban. De Zsuzsira vár 15 és 21 km. Az átmozgató is rejteget magában kihívásokat, mégiscsak 16 km, de futok, nem sétálok, haladok. Decemberben a karácsonyi bulin meg kellett adni éves célt, nekem ez volt: BSZM páros 7 perces átlagtempóval. Gabinak kicsit elkerekedett akkor a szeme, ha jól emlékszem, én meg nem tudtam, mit is kívánok… Hát, így a második napon már nagyon is tudtam, hogy ez egy nagy vállalás volt, de legalább akkorra is adott motivációt a futáshoz, amikor már le akart szakadni a lábam. 🙂
A futásom után volt időm elmenni a kedvenc strandomra, és bementem a Balatonba derékig. Nagyon jól esett az instant fagyasztás a fájós lábaimnak.
“Megszégyenülten állok most a parton
Örvényszemű leány hol vagyon”
Második nap este. Kisebb pánikroham fog el vacsora közben, de nem mondok semmit Zsuzsinak. Ő is hallgatag. Messze van még a vége, konkrétan még csak a felénél vagyunk, és alig bírtunk lejönni a lépcsőn. Hát hogy fogunk így futni? Kiszedem magam a negatív spirálból, henger, nyújtás, masszázspisztoly, és közben csak az első futásomra vagyok hajlandó fókuszálni. A rajt előtt Zsuzsi találkozik Gabival, aki elmondja, mennyire ügyesek vagyunk, ezzel a zsebemben indulok, és futok. Mit futok. Felfutok a pálkövei emelkedőn, és lerobogok Révfülöpre. Flow!!! Az utolsó km-en elkap egy hasgörcs, de tudok vele futni.
Újabb váltás, dugó, és rohanás egy bokorba, széntabletta, ivás, sótabletta, de enni nem nagyon merek. Így vágok neki a második szakasznak. Ekkora már felszabadítottuk egymást Zsuzsival a korai rajtos tilalmunkból, menjünk végig, teljesítsük, ez is bőven túlmutat rajtunk. Ezzel együtt futok, és próbálom kihozni a szakaszomból, amit tudok. A harmadik km-nél már merek újra gélt tolni, minden rendben. Majdnem sírva esek Zsuzsi nyakába a célban. Úristen, még egy nap!!!
“Jó látni kacsát úszni a tavon”
Újabb nap, a negyedik. Nem hisszük, hogy még tudunk futni… Bár az előző nap nagyon sokat adott nekünk, főnixmadarak lettünk, ahogy Zsuzsi mondta, és tényleg, azért a főnixmadarak is elfáradnak, nem? Megbeszéljük, hogy muszáj megcsinálni, különben jövőre jöhetünk vissza revansot venni, és azt ugye nem akarjuk? 😀 Remélem, érezni a kétségeinket?
Zsuzsi rajtol, most megint neki van 2 szakasza, nekem meg egy majdnem FM. Váltáskor elindulok, és 1 km után konstatálom, hogy még mindig tudok futni, és még talán nem is csigatempóban, csak hát itt van még 19 km… na, hát így nem lehet ezt megfutni. Akkor számoljunk máshogy. 20 km, az 4×5 km, 5 km-t bármikor futok, nem? Akkor számoljunk így. Mikor még a 15. km után is futottam, akkor azért kezdtem veregetni a vállam. Ráadásul ez a szakasz kissé hullámzik, és én még az emelkedőket is megfutottam / kocogtam. Az utolsó 2 km-en Szőnyi Gáborral beszélgetek, próbálom elterelni a figyelmét a fájdalmáról, gondolom, sikertelenül, de nekem itt vége a sztorinak, befutok Akarattyára, és indulhat ismét Zsuzsi. Nem irigylem. Utolsó napra 2 futás, az már nagyon-nagyon-nagyon rossz lehet. Titkon remélem, hogy nem fog felhívni, hogy nem bírja tovább, de készen állok rá, hogy ha kell, átveszek néhány km-t. Zsuzsi szépen jön, és eszébe nem jut felhívni, egyszercsak itt van Siófokon és körbeértünk! Ketten, 4 nap alatt 195 km-t futottunk. És futottunk!!!
“Délibábos elmúlásom
Naplementés éneklésem
Vízillatú ébredésem
Tengerek unokája… : Balaton”
Hogy sikerült-e a célom? Igen, a Garmin szerint (ami nem a strava, ami szeret lecsalni 1-2 percet…), a heti átlagtempóm 6:52 volt. Bár ebben még benne van 2 rövid itthoni edzés, még azok nélkül is 7 percen belül voltam. Megcsináltam? Igen. Hihetlenül büszke vagyok Zsuzsira, és magamra, és hihetetlenül hálás vagyok, hogy partner és társ volt ebben az álomban, ahogyan Gabi is, mert pontosan tudta, mikor és mit kell mondania, és kihozta belőlem azt, amiről nem tudtam, hogy bennem van.
Idézetek: Kiss Tibi és az Aranyakkord: Balaton, mely motivációs dalom lett, és minden edzésemen meghallgattam.
BSZM 2025
A Balaton Szupermaraton az év egyik, számomra leginkább várt eseménye.
A verseny szlogenje 4 nap FUTÁS – 4 nap BARÁTSÁG – 4 nap BULI – 4 nap CSODA rám fokozottan igaz. Ilyenkor találkozom azokkal a futókkal, akik már szeptember óta az én edzéstervemmel készülnek (E-edzés), dolgozom (helló transzferbusz, helló csapatérem-osztás), és végül, de nem utolsósorban a Gizionok is a mezőnyben várják, hogy bizonyíthassanak a téli felkészülés végén.
Az idén két korosztályos kupát sikerült megkaparintani a 4 napos egyéni számban:-)
A Gizionok színeiben idén indult:
Egyéni BSZM: Paulovics Rebeka, Vanya Sándor, Szőnyi Gábor
Egyéni FélBSZM: Földi Zsuzsa
BSZM páros: Üsztöke Andi+Faluvégi Rita, Bloemsma Zsuzsa+Pappné Mike Tünde
FélBSZM váltó: Mocsáry Gabri+Csibi Nati
Öböl Félmaraton: Németh Tibor
Külön köszönjük a kísérők munkáját, hogy ránk áldoztátok a szabadidőtöket! ❤
14. Balaton SZupermaraton – Földes Csabi, beszámoló
BSZM 2024
Ez a történet nagyjából 4-5 évvel ezelőtről indul. YouTube-n találtam rá a BSZM-re és az ott található videók rögtön magukkal ragadtak. Mire viszont úgy gondoltam,hogy talán most már készen állok a teljesítésére és úgy éreztem,hogy itt az idő,nevezek, jött a szomorú hír…a BSZM elmarad. A covid keresztülhúzta terveim.
Hosszú volt ez a 4 év, közben sok minden történt, de ami a futás szempontjából számomra a legnagyobb változást hozta, az pedig, hogy tavaly rátaláltam Gabira és a Gizionok csapatára.
Végre van hova tartozni és lett valami rendszer abban, hogyan edzek, készüljek fel egy effajta megmérettetésre. A nevezés megnyitásakor azonnal be is neveztem. Gabi küldte az edzésterveket, én meg minden egyes méterét végre is hajtottam. Egy métert nem csaltam el belőle. Tudtam,hogy Gabi tökéletesen fel fog készíteni. Aztán már csak vártam, hogy végre eljöjjön a tavasz és a verseny időpontja.
És eljött.
Szinte az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy inkább már szerdán leutazunk Siófokra. Végül nagyon jó döntésnek bizonyult, mert egyrészt megúsztunk egy kora hajnali ébredést, másrészt pedig rögtön az érkezés után összefutottunk jónéhány ismerőssel, baráttal. Már itt éreztük, hogy jó lesz ez. Persze a készülődés és ráhangolódás is sokkal nyugodtabb volt igy. Lezajlott a szokásos rutin is. Rajtcsomag átvétel, frissítő bekészitése stb. Itt már azért kicsit izgi kezdett lenni a dolog. Feleségem, Adrienn aki a biciklis kisérőként tartott velem, már Ő is úgy bújt ágyba, hogy ,, jaj mi lesz velem holnap”…
1.nap Siófok – Fonyód
Végre eljött a pillanat. Reggel találkozás Gabival, meg a csapat néhány tagjával. Ölelés, kézfogás, közös fotó, még néhány jótanács és már indult is a nagy utazás. Itt már felpörögtek az események elég rendesen. Az időjárás szinte tökéletes volt, remek hangulat uralkodott és végre megszólalt a rajtban a kürt. Taktika igazából nem volt, csak a sokak által legtöbbször hallott tanácsot próbáltam megfogadni. ,,Ne fusd el, még a negyedik napon is futni fog kelleni “. 5:45/km -t terveztem el magamban, de olyan könnyűnek tűnt az 5:30 körüli, hogy végig egyenletes tempóban ezt tartottam is. Ennek ellenére nagyon hosszúnak tűnt a nap.Ez talán annak a sok végtelen hosszú egyenesnek tudható be, ami jellemezte az első szakaszt. Adrienn az első frissitő ponton csatlakozott be hozzám és végig ott volt a közelemben. Ügyesen tette a dolgát, közben pedig sokat beszélgettünk. Legalább kicsit elvonta a figyelmem az unalmasabb szakaszoknál. Igazából holtpont nélkül sikerült lefutni az első szakaszt, persze némi izomfáradtság azért volt.
2.nap Fonyód – Szigliget
Kicsit döcögősen indult a reggel, pedig elég jól sikerült kipihenni a tegnapot. Ebben nagy segitség volt az esti közös nyújtás, henger amivel Gabi lepett meg bennünket. A startban ismét fotó, kézfogás, hajrá stb. és már neki is vágtunk a hosszú hétvége leghosszabb távjának. Pár kilométer múlva minden helyre állt. Az előző napnak szinte már nyoma sem volt. A test tette a dolgát és ami nagyon meglepett, csak úgy peregtek a kilométerek. Élveztem a futást,tartottam az előző napi tempót és minden olyan simán ment. Ez ki is tartott szinte a végéig. Keszthelyen versenyen kívül becsatlakozott mellém egy nagyon jó ismerősöm, aki az utolsó 21 kilométeren végig kísért. Így már hármasban szórakoztattuk egymást, mert persze Adrienn szintén ott volt velem az első frissítő ponttól. Bár, ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor az utolsó pár kilométeren már én nem igazán szólaltam meg. Ekkor már nagyon fájt, de a Szigligeti vár, a cél ott magaslott előttem. Csak olyan elérhetetlennek tűnt, de nem lehetetlennek. Jó volt megérkezni.
Este ismét volt közös nyújtás, henger ami azért nagyon sokat segített és nem mellesleg nagyon jó hangulatúak is voltak. Sztorizgattunk és ha valakinek tanácsra, segitségre volt szüksége ,akkor azt is kapott a rutinosabbaktól. Én például összeszedtem egy vízhólyagot a nap folyamán. Lupus ( Farkas Lacitól) kaptam egy nagyszerű tanácsot, ami nagyon jól működött a továbbiakban. Ezúton köszönöm szépen mégegyszer. 
3.nap Badacsonytomaj – Balatonfüred
Ez a reggel még nehezebben indult. Ki gondolta volna?
Ezzel viszont nem csak én voltam igy. A szállodában már mindenki messziről kiszűrte,hogy ki az aki a BSZM-n fut. A hétvége legrövidebb napja várt ránk. Pazar időjárás volt, talán már egy kicsit túl meleg is. Ismét el kellett, hogy teljen pár kilométer, mire helyre állt a rend és kicsit kisimuljon az ember mozgása. A frissítés is jól működött és amin a legjobban meglepődtem, még gyorsulni is tudtam. Nagyon örültem,mert álmomban nem gondoltam,hogy a harmadik nap ilyen jól fog menni a futás. Igaz már egyre jobban fájt(ez csak az izom fáradtságból fakadt), egyre jobban kidörzsölődtem, amiben ismét nagy segítségemre volt Adrienn, aki már készitette is a krémet.Egyéb gondom,bajom talán nem is volt. Soha nem futottam még segítővel, de most érzékelhető volt, hogy mekkora nagy segítség is ez egy futó számára. Kemény perceket nyerhetünk velük. Ismét csak úgy peregtek a kilométerek, de azért nagyon jó volt megérkezni Füredre. Jó kis nap volt a mai is. Este persze ismét nyújtás…….
4.nap Balatonfüred – Siófok
Elég szoros volt a mai menetrend, korán indult a nap, még jobban fájt ,lehűlt az idő. Itt már minden bajom volt. Bevallom elég nyűgös voltam. El nem tudtam képzelni,hogy lesz ebből futás. A rajtra azért össze kaptam magam. Kicsit tovább tartott, mire a szervezetem is elkezdte értékelni,hogy ismét futásra kényszerítem, de azért csak rájött, hogy nem igazán van más választása. 30 km-ig minden okésnak is tűnt, de ekkor már egyre jobban kezdett fájni jobb lábamon az achillesem. Elejétől fogva éreztem egy picit, de ott már nagyon zavart a futásban. Akkor jött is egy elég rendes megzuhanás, ami az utolsó pár kilométert leszámítva, szinte a végéig kitartott. Eléggé belassultam. Így utólag visszagondolva van egy olyan sejtésem, hogy az a lassulás nem is a fájdalom miatt volt (mert az csak fájt), hanem a frissítést rontottam el. Előző este is kevesebbet vacsoráztam, reggel a szoros időrend miatt is jóval kevesebbet ettem a megszokottnál.Nem töltöttem vissza elegendő mennyiséget. Gyanús is volt, hogy már az elején egyre gyakrabban kértem Adrienntől az italom. A fájdalom elvitte a fókuszt és ez miatt aztán borult is a frissités. Ez viszont már csak igy utólag esett le. Ahogy említettem a végére visszajött a tempó és az utolsó pár kilométert már extázisban futottam végig. Akkor már nem számított semmi. Hatalmas élmény volt megérkezni újra Siófokra. Megcsináltam, megcsináltuk
Hogy mit is kaptam a BSZM-től? Hát amit a már az említett YouTube videókban is láttam. Rengeteg élményt, régi és új barátokat, sok-sok biztatást,szurkolást szinte végig az út mentén, jó kis beszélgetéseket, csodálatos Balatont, hogy olyan dolgokra képes a testem,amit elképzelni sem mertem. Szuper volt!!!
Nagyon szépen köszönöm Adriennek,hogy végig kísért és segített ezen az úton mindenféle felkészülés nélkül. Mintha több éves tapasztalattal rendelkezne, úgy tette a dolgát. Ha kellett társalgott velem,viszont nagyon jól ráérzett,mikor hagyjon a beszűkült állapotomban,magányomban futni. Köszönöm az összes jó tanácsot,segítséget, biztatást amit a Gizionoktól kaptam, végül pedig nagyon szépen köszönöm Gabinak, hogy felkészített,segített,támogatott. Hatalmas erőt adott minden egyes ölelése,amit az összes szakasz végén kaptam Tőle a célban.
Köszönöm
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- …
- 8
- Következő →
baratrunning.com 