edzés
Csak egy fokozó… – Szabó László, edzésbeszámoló
Reggel eldöntöttem azt, ami már előző nap este is a fejemben motoszkált, hogy ezt az edzést most aszfalton kellene megcsinálni. Nagyon rég futottam már ott regenerálón vagy átmozgatón kívül. Jó gondolatnak tűnt egy feladatos edzést megcsinálni sík egyenletes talajon. De ahogy végeztem a reggeli rutint egyre jobban mászott a fejembe a félelem is ettől az edzéstől. Uuu ez baszott szar lesz rpe 15 meg 16+ bele fogok dögleni, fájni fog, meg égni a lábam a tüdőm, de nem úgy, ahogy az erdőben, ez más, meg egyébként is mikor futottam utoljára ilyen tempóban… Észrevettem, hogy le is lassítottam azt a reggeli rutint. Nem kerestem felesleges tennivalókat, csak ráérős voltam. Ezt felismerve összekaptam magam, az a mondat járt a fejemben amit egy könyvben olvastam még az első Ironmanemre készülve: “Ez az edzés sem fogja lefutni magát”… Lehet, hogy a könyvben éppen úszás előtt volt ez a mondat de az a része mindegy is.
Felöltöztem majd leültem a földre az előszobában. Felvettem a gyors edzésre való cipőt és megláttam az arcom a tükörben. Tényleg a félelmet volt rajta kiülve.
Kellett valami kapaszkodó, úgyhogy megfogalmaztam gyorsan két célt magamban erre az edzésre. Végig futni kell, mert ennyit folyamatosan már rég futottam (ugye terepen ilyen távban már biztos jön egy gyaloglós emelkedő), nincs pisilés, nincs haver, semmi. A második, hogy a feladatot csak eü ok miatt szakíthatom meg. Gondolok itt egy RPE 16+ ban végzett
kergetésre. Ezektől még nem féltem kevésbé, de adott egy támaszt. Fejhallgatót felraktam, lépcsőház mellett bemelegítettem. Aztán kisétáltam a körforgalomhoz a szokásos induló pontomra. Már volt bennem egy kettősség, hogy indulnék is meg nem is. Óra készen, még elengedek a zebra előtt egy teherautó vezette autó sort….Halogatok…
Aztán megnyomom a Startot és kezdődik….
0-3km RPE 7-8
Ebben a cipőben mindig nagyon megindul a lábam. Órára pilantva vissza kell fognom a tempót mert tudom, hogy ez így sok lesz az elején. De könnyűek a lábaim. Jól érzem magam. Látom a buszmegállóban a dohányzó embereket, mellé megy az energiaital. Pár évvel ezelőtt akár én is lehettem volna az egyik. Ma már kizárt. Talán még teszek is két gyorsabb lépést, hogy el ne kapjam a füstöt. Jobb vagyok tőlük? Azt nem tudom, de az akkori önmagamnál biztosan.
Az első km után beáll szépen a légzés is és a tempó is a kívánt zónába. Bizakodni kezdek, hogy ez jobb mint vártam. Bár ez valakinek még csak regeneráló futás, de nekem talán a leggyorsabb km-em az utóbbi időben. Aztán az is eszembe jut, hogy soha nem szabad máshoz hasonlítani a teljesítményem ebben a sportban. Maximum saját magamhoz. De még az is rejteget alattomos csapdákat. Haladok tovább, minden rendben. Fejhallgatón szólnak a futó zenei listám trackjei. Ifjonc korom buli zenéi egy-egy kivétellel. Lecsippan a 2. km. Kiérek a városból a bringa útra. Újra jön a gondolat… Várom az erős részt, de tartok is tőle. Eszembe jut a könyv amit most olvasok. André Agassi önéletrajza. Sok sportoló ajánlotta már podcastekben így beszereztem én is. Egyébként is a kedvenc teniszezőm volt abban az időszakban. Óriási kettősség volt benne a tenisz iránt. Szívből gyűlölte, mégis akarta. Én nem gyűlölöm a futást. De a kettősség most bennem is itt van. Akarom azt, hogy szenvedjek ott a feladat közben, de tartok is tőle. Közeledik a 3. km a bemelegítés vége, ezen az útvonalon szinte méterre pontosan tudom, hogy hol fog csippani az óra. Pont egy jó kis track szól az eleje lassú aztán kezd felpörögni én is ezt teszem.
4.km RPE 11
Ez még nem jelent semmi nehézséget, sőt. Szeretem ezt a zónát, ezt a tempót.
Elkezdődik az Ismerős Arcok Nélküled dala. Az egyik kivétel a buli zenék között. Sajnálom, hogy a politika ezt a dalt is picit besarazta. De én másért szeretem. A fiam jut eszembe, ahogy állunk a stadionban a válogatott meccs előtt és énekeljük 65ezer emberrel együtt. Jól érzi magát. Nekem ezt jelenti. Ezért van a listában. Igyekszem jó példa lenni neki az élet különböző területein. Most is épp az vagyok. Aztán elkezdek asszociálni a dal szövegével a futáshoz és a helyszínhez való kapcsolatomhoz. Meglepően fekszenek a mondatok egy egy gondolatra.
Csippan az óra… jöhet a következő fokozat.
5.km RPE 13
Ez azért már a jónak a rosszabbik vége. Vagy talán már nem is jó…Lihegős… Egyre jobban… Figyelem a légzést a tempót. Most nem is nagyon gondolok semmire. Csak nézek a lábam elé és csinálom a dolgom. Néha felpillantok… Egyszer csak egy nyuszi ugrál át előttem az úton nem messze. Nem ijedt meg, nem is tűnik el a bozótosban. Megáll a füves részen és csak néz maga elé. Talán tudja, hogy nem kell félnie. Közeledik a csippanás. Tudom… Még rosszabb lesz…
6.km RPE 15
Na ez már tényleg szar. Nincs mit szépíteni. Szenvedek. Ettől féltem és ezt akartam. Érzem, hogy teszek azért, amit el akarok érni…de mennyire ég a tüdőm már bassza meg…de még tolni kell. Eszembe jut, hogy 500m-nél fordulni kell, hogy kijöjjön a táv amire hazaérek, figyelem az órán. Forduló, nem esik jól megtörni a lendületet majd újra gyorsítani. De legalább fogynak a méterek, de utána még rosszabb lesz, mert kell még egy gyorsabb km. Lesz még bennem annyi… Lesz, kell hogy legyen. Csak ne égne már a tüdőm….
7.km RPE 16+
Itt már minden jár a fejemben cikáznak a gondolatok miközben próbálom még jobban szedni a lábaimat.Azon a részen futok, ami valahogy az összes futásomnál a leghosszabb km-nek tűnik. Nem tudom miért, de ez kivétel nélkül így volt ezen a szakaszon. A tüdő égés mellé lassan, de biztosan társul az izmok égése is. Nehezednek a lábak ahogy egyre jobban önti el őket a tejsav. Szenvedek tőle rohadtul, de mégis milyen jó már, képes vagyok így futni. Képes vagyok elviselni. Rápillantok az órára még 700m az kurva sok ebben az állapotban… Eszembe jutnak a múlt és a jövő célkapui, aztán Péter Attila hangja ugrik be amikor először kimondta a nevemet az Ironman szó kíséretében. Megcsináltam bassza meg, akkor ezt is kibírom. A fülemen Guano Apes szól, Open your eyes a szám címe. Na az most nehezen megy, mert néha már becsukott szemmel futok annyira szenvedek. De még mindig van valamennyi erő bennem. Kitartok. Az órára pillantok még 500m… Már nem is káromkodok. Eszembe jut, hogy kellene valami kapaszkodó…kutatok az agyamban a mentális trükkök után. Mona Lisa mosoly…Na az most biztos nem fog menni. Nem látom a fejem kívülről, de tuti esélytelen… Más kell. Beugrik a sportriporter. Ez lesz az. Próbálok mondatokat formálni a fejemben, de nehezen megy egy-két mondatnál több. De fordítok rajta egyet és hallott nagy kommentátori hajrákat kezdek átformálni magamra a maradék párszáz méteremre. Ez az, ez működik ez elvisz a csippanásig. Kibírtam, megcsináltam.
8-11km RPE 7-8
Az első pár pillanat a megmenekültem érzés. Lassan csillapodik a légzés, múlik az égő érzés. Kocogok… Néha de utálom ezt. Ha csak ezt kell csinálni. Kocogni. Most meg hogy tudok örülni neki, hogy már ezt csinálhatom. Ilyenkor már lelassul a lábam mellett a fejem is. Próbálom összegezni az edzést fejben. Kemény volt. Most nem maradt bennem több ez biztos. Nem ment volna gyorsabban, jobban. Megtettem, amit tudtam. Elégedett lehetek. Lassan érek el hazáig. Megvan a 11km. Vége van. Kicsit sétálok, érzem ahogy lassan kienged a combfeszítőm, a vádlim. Jó érzés. A jóleső fáradtság érzése… A házban a lépcsőn nyújtás közben eszembe jut, hogy csinálok egy fotót, mert most már biztos nem a félelem van az arcomon.
És tényleg nem az volt. 
Az volt rajta, hogy legyőztem azt a félelmet.
A senkivel verseny – Velencei-tó
Palkovics-Szabó Nóra elment edzeni és ez lett belőle. Olvassatok ti is szépet.

Tizenötödszörre futottam körbe. Eddig volt teljesen agyatlan vagy finoman szólva bátor, volt kísérővel, volt hetven fokban, volt éjszaka, volt nagycsapattal, és volt sorsfordítós. Ezeket pakoltam bele a futózsákba, pont befértek a másfél liter víz, a személyi, a kocsikulcs és a zselék mellé. A fülesben egy dal szólt végig, buta kis dal. Hűvös volt, és igen, esett is, pont ahogy szeretem. Hogy utána törölközőszárazon öltözzek a kocsi és egy kerítés között.
Minden megvolt. Nem kellett utánaszámolni, csak előre. Első négy legyen hat húsz körül, tízig legyen hat körül, aztán nézzük meg, mi sikerül mondjuk tíz és tizenkettő között könnyen, és maradjon az huszonegyig. És onnan legyen parttalan, most az egyszer elengedem a fegyelmet. Ennek megfelelően tizenkettő körül megijedtem, aztán huszonegynél már olyan rosszgyerekes mosollyal mentem tovább azzal a nemtudomhonnanjött idővel. Csak élvezni akartam, hogy nem nehéz, hogy egy kívülálló számára futó kinézetem van, és hogy a kör végére sem tudom még fejből annak az egy primitív dalnak a szövegét, pedig nem finnül van.
A három óra benne volt, meglehetett, fél perc állás sem volt, az is csak egy egészségügyi bokorlátogatás. Kettő ötvenhárom lett, mindenféle kisrekord. A félmaraton időnél mindig eszembe jut a 2002-es első, butaórával pamutpólóban.
Végig éreztem az erőt, ami biztos eddig is ott volt, mert ha visszanézek az elmúlt fél évre, kellett, hogy ott legyen valahol. És akik mellettem voltak, tudták, hogy ott van. Gabi egészen biztosan, mert ő adta a színes ceruzát ehhez a körhöz. Aztán ezt a kört magamnak lerajzoltam: látod, megy ez.
Beszámolószüret
- Egy úthibának köszönhetően nyomtam egy tripla leszúrt Rittbergert, majd bal vállon átgurulva megpihentem egy csipkebogyóbokor tövében.
- Este, amikor megláttam a tervet, gyorsan be is csuktam, bízva abban, hogy reggelre szépül a dolog. Jelzem, reggelre sem lett szebb.
- Nagyszopó pipa. Still alive.
- A bringázást pont kiadta. Távban. De tempóban nem, mert persze úgy kapott el a gépszíj, hogy ha MTB-re edzenél engem, örömödben könnybe lábadt volna a szemed. Volt minden, lépcsőről leugratás, terepen üvöltve csapatás, autók között 45-tel száguldozás, épp csak recovery ride nem. Ne is mondd, én is tudom, és ha ez számít, fél órával később már nagyon szégyelltem magam miatta.
- Volt bennem egy kis ördögi kivagyiság, hogy ráteszek még és megvan az FM. De tudod, mit gondoltam 20-nál? HOGY A LÓNAK A F@SZÁT:-)))
- Nem tudom, mik a terveid velem a hétre, de ha lehet, akkor szeretnék méltányossági kérelmet benyújtani és lobbizni még egy viszonylag könnyebb hét mellett, hogy mindent össze tudjak egyeztetni. Bizakodva nézek kérelmem kedvező elbírálása elé.
- Azon gondolkodtam, hogy olyat lehet-e kérni, hogy tömbösítve lefutom az összes nagyszopót egymás után, hogy aztán már ne kelljen?
- A felfeléken szar voltam, a lefelék pedig nem mentek.
- Már az elejétől úgy mozogtam, mint a régen szilveszterkor árult, lépegetős műanyag malacka
- Meg is rajzoltam a track-et, laptopon királyul mutatott, boldogan nekiindultam és aztán egyik probléma jött a másik után, totál rózsabokros, méteres gazos részen kellett atkuzdeni magam, nem gond, imádom, ha csupa vér vagyok.
- Fegyelmezetten letoltam, semmi rinyálás nem volt, pedig fújt a rohadt hideg szél is, nyilván szemből állandóan. De a kabbeujjam fel volt mutatva, aztán rájöttem, hogy a szélnek mutogatom tulajdonképpen, így inkább visszahúztam, csakis a légellenállás miatt, nyilván.
- Jött az értesítés, hogy Milák világbajnok, és onnantól mosolyogva futottam, pedig hát lófasz közünk sincs egymáshoz.
- A straván a Gizionok csoportban nem lehetne csak egy-két hétre beállítást módosítani, hogy szerdával kezdje a hetet? Így akkor a szerda reggeli futás után legalább a délelőtti kávéig lenne esélyem az első tízben lenni a leaderboardon.
- Rájöttem mi a nehéz a maratonban. Az elején nem futni nehéz, a végén meg futni.
- Olyat csináltam, amit talán még soha: rendesen bemelegítettem.
- A fordító után meg még volt 1 km a fokozóból, itt egészen flow-ba jöttem, leszámítva, hogy fontolgattam a hányást.
- Küldj olyat, hogy nagyon utáljalak, de legyen esélyem kicsit fejlődni
- Este 7 után ki tudtam volna menni, és nem bírtam rávenni magam. Most csóválod a fejed, látom. Sőt, hallom!
- Nem maradt energiám a hosszúra, inkább Netflixet nézek.
- Felfedeztem ma egy működő kutat azon az útvonalon, ahol 5 éve heti minimum 2x futok. Állítólag ott van 40-50 éve.
- Nagyon finom vörösbort ittam, úgyhogy az igazat írom, csakis a színtiszta igazat.
- A hosszút tegyük már 3. edzésre mert akkor azt megint munkába menet letudnám. Vagy ha lehet vmi flexibilis megoldás, azaz h a 3. Illetve 4. edzést szabadon cserélgethetném egymással. Valamint szeretnék egy piros ferrari-t meg egy helikoptert is.
- Mikor megláttam a heti tervet az jutott eszembe, hogy ez így nagyon klassz és megírom neked, hogy mindig ilyen heteket küldjél. Ilyenkor nagyon szeretlek! Persze máskor is, de akkor kicsit máshogy … vagy van, hogy egyáltalán nem
- Már rég repcsiztem, azt szeretem, mert a járókelők mindig azt hiszik, hogy valami menő sportoló vagyok.
- Ennek a hétnek az volt a különlegessége, hogy megcsináltam:-)
- Amikor már szenvedett, sokat segített rajta, hogy elmeséltem neki azt, hogy a teknősbékának nincs rekeszizma, így amikor fut, neki nem szorul be a levegő.
- A csupasz adatokon nem látszik mit összebalfaszkodtam fejben, úgyhogy igazából ez is jól sikerült.
- Russian twist 1 literes UHT tejjel….persze nem a hatósági áras 2.8-assal, hanem 3.5-össel.
- Eddig azt gondoltam, a dombfutás jó fun, és haverok leszünk; azt hiszem ezt át kell még gondolnom.
- Kicsit megijedtem a saját árnyékomtól. Nem tudtam, hogy ennyire riszálom a hátsómat futás közben. Ez a hajnali fényben igen jól kidomborodott.
- Eléggé vártam a futást, csak a vacsit még jobban, azután meg már nem láttam értelmét elindulni.
- Ha jól emlékszem, csak minden harmadik héten jár szopó hét, igazán nem kell velem kivételezni!
- Csodálatosan gyorsan telik el minden km ha nem mérföldként méri az órám!
- Igy néz ki a hetem rövid összefoglalása: péntek: elszámoltam, szombat: feladtam, vasárnap: röviditettem, kedd: kihagytam, szerda: megfutottam
- Az elején azt hittem, hogy felvételire megyek a Hülyejárások Minisztériumába
- Futás vége felé azon gondolkodtam, ha itt sétálgatna a medve, és megtámadna, már a menekülésre se lenne erőm, csak hagynám, hogy szétmarcangoljon. Remélem, így már átérzed a fáradtságom.
- Szok kici mozgászocka, tesszék hosztam beszámolócka.
- Úgy érzem, hogy jól sikerült minden, mert nem estem össze.
- Letüdőztem egy muslincát, amitől előbb köpködtem, aztán tüsszögtem és összetaknyoztam magam, de pont nem pisiltem be.
- Még hátra van 65 perc amit le kell tudnom ma. Így elsőre azt írnám róla, hogy borzasztó fáradt lábakkal mentem, és a tempós részeken se sikerült a megfelelő pulzust tartanom.
- Fura volt, hogy a visszakocogási szakaszok mintha rövidültek volna és egyre messzebb ért mindig véget a repülő.
- Egy komplett bogár rajnak sikerült a torkomra akadni, képzelheted milyen kellemes volt utána, mivel az egyik még pár percig ott kapirgált, de aztán csak lecsúszott a többi után.
- Ma már úgy éreztem, hogy az egész életem egy nagy futás, hogy folyton csak a szürke flaszter megy a szemem előtt és már vízióim is kezdenek lenni. Pl úgy láttam, hogy egy pasas egy varjút sétáltat. Utóbb kiderült, hogy pincsi.
- Vettem még régebben egy futós esőkabátot, emiatt mindig öröm esőben futni, mert megtérül a befektetés.
- Jó volt a tempó is. Közrejátszott, hogy haza akartam indulni a Forma 1 futam kezdésére.
- Most, hogy holnap már kezdhetem a gyógytornát, nyilván azonnal KELL vennem futócipőt is.
- El sem hittem a pulzusomat, egy darabig nézegettem, hátha fut mögöttem vki és annak a pulzusát méri a pánt.
- Eddig csak titkon nem szerettem ezeket a sprinteket, most már nyíltan sem.
- Egyszer álltam meg a ház előtt, hogy cseréljem a vizes kulacsot, meg lebasszam a kutyát, hogy tépi a kerítést.
- Ha nem a tempót nézzük, akkor alapvetően ez is jól ment.
- Az elmúlt két hétről fenomenálisan izgalmas beszámolót tudok írni – ha nem elvárás, hogy a futásról szóljon
- Mindjárt beszámolok, csak a mai futás után innom kell egy sört. Sztem Te is bonts egy üveg bort…hidd el szükséged lesz rá…
- Hazajöttem tegnap a futásból, és annyira fel voltam dobva, hogy még nekiálltam ablakot mosni:)
- Annyira szép idő volt, hogy nem volt kedvem szenvedni, így egy laza futásra cseréltem a feladatos edzést.
- Szeretem a dombfutást, és most már el is tudok számolni közben tízig.
- Írjál nekem bíztató dolgokat, hogy nem fogok a felénél elfogyni és menni fog és jó lesz!!! Hazudhatsz is! Előre is köszönöm!
- Ahogy a szintrajzból látható, kemény mászás volt, futni alig lehetett benne, de forszíroztam a tempót, nehogy turistának nézzenek.
- Nekem már az is emelkedő ha a rekortánban van valami felpúposodás
- Engem szórakoztat a fartlek azt hiszem. Nem kell figyelni semmire csak ész nélkül szaladgálni. Abban jó vagyok.
- A fartlekhez még mindig nagyon kocka vagyok. Onnan, hogy pontosan ugyanannyi méterenként nyomom az órát, odáig jutottam, hogy vajon mikor kellene megnyomni, hogy spontánnak tűnjön? Szóval próbálom kitalálni, hogy szerinted ahol én vagyok, ott hol van az a következő fa vagy buszmegálló, ameddig szerinted én el akarok futni. Végig nagyon figyelek, hogy szabálytalannak tűnjön az egész, amit nagyon komolyan ki kell kalkulálnom, hogy rendetlennek tűnjön.
- Elfelejtettem elindítani az órát, így szerencsére nem kell szörnyülködni az időn.
- Hirtelen felindulásból beneveztem a UB Trail 40-es távjára, egyrészt mert korlátozott volt a létszám, másrészt a hónap végéig még olcsóbb a nevezés. Azt, hogy te mit szólsz majd hozzá, gondoltam később megkérdezem.
- Babakocsis futás:
Apa, miért nem futsz?
Mert a Barát Gabi néni itt beírt 2 perc sétát.
Hol van? Itt van?
Nem, csak előírta az edzés.
Akkor fussál már!


