erősítés
INDUL AZ ÉPÍTKEZÉS – Hanka
Apropó, sérülés. A sérülés mindig azt jelenti, hogy az ember valamit nem jól csinál. Aki jól csinálja a dolgát, az nem sérül le. A sérülés nem megszokott dolog, még akkor sem, ha sok futóval előfordul. Azért fordul velük elő, mert valami nem stimmel, valamit túltoltak, valamit nem jól csinálnak.
A sérülés számomra is egy jel volt, hogy valamit nem jól csináltam. Szerencsére ez nem a futás volt, hanem az erősítés. Amíg csak futottam, nem volt semmi gond, legfeljebb egy-egy apróság, de azt ugyanolyan apró változtatással és egy kis szakemberi segítséggel már orvosolni lehetett. Az erősítést viszont túlzásba vittem, túlságosan rákaptam, mert láttam az értelmét – csak mire ki tudtam volna belőle venni valamit, addigra sikerült megsérülnöm. Szóval ezt át kellett értékelnem. Jobban oda kell figyelnem magamra, mértéket kell tartanom, hogy meglegyen az egyensúly. A fő hangsúly a futáson van, emellé kell odatennem azt az erősítés és nyújtás kombót, ami még pont hatékony és szükséges a futásban való fejlődésem szempontjából. Nagyon figyelek magamra, nagyon figyelek a testem jelzéseire, és sokkal jobban figyelek a regenerálódásra.
Teljes blogbejegyzés az újrakezdésről Hankánál
Naív ügyfél kalandjai – Hajdú Mária
Szóval erősítésre otthoniakat kértem, hogy az ünnepek alatt is tudjam csinálni. Jött is a szokásos kettő termi helyett három circuit. Megnézegettem, ó, hát ez sima ügy, kettőt kinyomtattam, hiszen letudjuk ezt a kis pudlinudli pocierősítést, utána még a kar is belefér és akkor két pihenőnapom lehet a héten. Bónuszban előtört a bennem szunnyadó Hanka is, mert 1-2 kg-os súlyzó volt előírva – kemény csaj vagyok, kikészítettem a 2 kilóst 🙂
A 80. hasprésnél már gyanakodtam. A 160. oldalsó hasprésnél kezdtem átértékelni a dolgokat. A 60. felülésnél (hátul cippzáros futónadrágban, ezúton is hadd gratuláljak magamnak a fokozott előrelátásért) az életemet is 🙂
A végén örültem, hogy a kis pudlinudli pocierősítést túléltem. És ezek után a ma esti céges vacsorán azért átgondolom a pizzát… 🙂