pulzuskontroll
Fighter’s Run – Dodek Ági, beszámoló
Szombat: eljött a verseny napja. Már jó izgalom volt rajtam, ugyanakkor borzasztó éjszaka után indultam reggel. Se testileg, se lelkileg nem éreztem magam topon. Végig arra igyekeztem koncentrálni, hogy mennyire akartam én ezt és végre itt van.
Hűtőtáskába pakoltam az előre behűtött dolgaimat, tudván nagyon meleg lesz.
9:30-ra terveimhez hűen ott is voltam Szentendrén. A rajtcsomag átvétel nagyon lassan zajlott, így mire azzal végeztem, már csak egy gyors wc, vizezés és go a rajtvonal. Minden gondolatot kikapcsoltam, tudtam, ha most bármit beengedek a versenyen kívül a külvilágból, akkor ezt ma nem csinálom meg.
Az első egy kili napon, részben aszfalton ment, majd be az erdőbe. Már itt simán a kapott tartományban zakatolt a szívecském. Kb az első kilinél indult az emelkedő, 3 km-en keresztül a Lajos forrásig. Caplattam felfelé,sokan előztek, néha nekem is sikerült 1-2 embert befogni. Pulzus picit magasabb, jó ne idegeskedjünk rajta, tudtam meddig bírom kb. holtpont nélkül, így ezt figyeltem, hogy 180-ra már nem engedem semmiképp. Lajos forrás előtt beértem egy srácot. Fél lábbal botokkal nyomta. Ilyenkor van, hogy kb minden nyavalygás háttérbe szorul ugye? Ha ő tudja nyomni akkor én is…panasz nélkül. Nagyon jó fej volt, viccelődtünk pár percig, hogy nemsokára fent vagyunk, onnan pedig ugye már a sz.r is gurul, aztán én tovább álltam.
Lajos forrás, frissítés, oké nehezén túl vagyok (gondoltam naivan). K…a meleg van viszont. Jég a karszáraimba, víz a fejemre tarkómra és gyí tovább. Jön a lefelé. Na ez így annyira technikás volt, hogy a pulzus nagyon nem akart lemenni. Egyszercsak éreztem a bal hajlítóm. Ez nem lesz jó, előttem még egy emelkedő. Dobtam egy sótabit (egy már ment kezdésnél), ez egy kicsit helyre rántott. És végül leértem még kisebb dombokkal síkokkal vegyítve. Mielőtt újra aszfaltra fordultunk, még egy vizezés lehetőség volt, itt már teljes testtel álltam bele. És jött az utolsó két kili, aszfalt majd a lőtéren tűző nap és emelkedő. Ezt már egyetlen porcikám se kívánta, felzabált rendesen. No de ott lebegett a cél… Itt már senki nem adja fel ugye? Úgyhogy beértem… Tíz kili csak, de az enyém ebben a melegben is, egyedül leküzdve.
Egy liter vizet ittam közben, fél liter ISO és két sótabi ment. Komolyabb probléma semmi nem volt. 420 m, 10.03 pace, 171 bpm. Örülök, hogy megcsináltam!
Bács-Kiskun Ultra, váltó – Huszti György, beszámoló
Egy ismerősöm már hónapokkal ezelőtt megkért, hogy legyek váltóban csapattárs a BKU-n. Ekkor még úgy volt, hogy júniusban nem lesz versenyem a május végi UTH TP célverseny után, mivel amúgy is sűrűnek ígérkezett a hónap. De nem tudtam nemet mondani. Aztán az UTH terepverseny hatalmas élménye felcsigázott, hogy a júniusi WTF-en is elinduljak főleg amiatt, mert kiderült, hogy sok-sok ismerősöm ott lesz, gondoltam jó lesz bandázni. Na de ez 3 héttel az UTH után és egy héttel a BKU előtt. Nyilván tisztában voltam azzal, hogy ezt a két versenyt nem futhatom maxra, de részt venni mindenképp akartam, hiszen eddig is csodás, élményekkel, jó futásokkal teli volt az év.
Előzetesen úgy beszéltük meg a srácokkal, hogy kb. 20,5 km-t futok az elején. A csapat összetételét tekintve egy jó bulis futást terveztünk nem sok komolysággal, én meg gondoltam jó lesz a hétvégi hosszúnak. Ahogy egyre közelebb kerültünk a verseny napjához, láttam, hogy a csapat tagjai lelkesen készülnek futásaikkal a versenyre. Rég nem futottam hosszabbat aszfalton, ezért már valahol kívánta a szervezetem, egyre jobban vártam a versenyt én is. Noha sajnos keresztedzésekre nem jutott mindig időm, mégis nagyon jó állapotban éreztem magam, minden futó edzés nagyon feltöltött.
Amikor megkaptam a pulzus tartományt a szokásos matek következett, persze számolni kellett a meleggel most. Nem volt kellemes fél 4-kor kelni és kocsiba ülni, két órát utazni. Igen korán a helyszínen voltunk. Amíg vártuk a többieket, kipróbálhattam egy futócipőt, ezzel a bemelegítés java meg is történt. A rajt 8-kor volt. Mivel nem volt hideg, sőt eléggé meleg volt, a mezemet most is csap alá tettem és úgy vettem fel, ami nagyon jó ötlet volt, mert tűzött a nap a kerékpárúton. A rajt előtt egy mineral tabit bevettem, majd mindhárom (5-11-16 km) frissítőponton megálltam, mert a kulacsból locsolnom is kellett magamat, a vizet újra kellett töltenem. Só viszont csak konyhasó formájában volt ezeken a pontokon, úgyhogy most nyaltam sót. A futás végig nagyon jól ment, legalábbis úgy éreztem. Szokásosan felosztottam a távot és szakaszosan növeltem a pulzust. Nem terveztem, nem számítottam rá, de úgy voltam vele, hogy ha jó időt futok, félmaratonig kiegészítem a távomat. Végül így is lett. Az utolsó néhány kilin sikerült versenyeznem is kicsit, úgy éreztem, hogy ki kell adom azt, ami bennem maradt a múlt heti WTF-en. Végül majdnem megdöntöttem a siófoki félmaraton időmet jóval alacsonyabb pulzussal. A futásom végén kicsit megpihentem és felettem a frissítőpont kínálatát. Az utóbbi időben észrevettem, hogy erősebb futások után jön egy kis hastáji görcs, ahogy áll vissza a rendszer. Hideg kóla viszont egész jó ötlet volt erre a panaszra, meg egy kis türelem a többiektől, így elkerültük, hogy a szervezetem fáradt levegő kieresztését a kocsiban tegyem meg. Ezt követően szinte minden frissítőponton megálltunk, bandáztunk, szurkoltunk, na meg a túró rudi és a dinnye készletre is rámentem.
A srácok menet közben megkértek, hogy az utolsó ötöst is fussam le, mert eléggé kifutották magukat. Nem terveztük, de végül bevállaltam. Egész jól kajáltam napközben, úgyhogy nem volt bennem félsz, hogy nem marad erőm, persze a dinnyét a boldog „igen” kimondása után hanyagoltam és vajas kenyérre álltam át. A befutó 5 km előtt jeges vízbe áztattam a pólóm, igyekeztem rendesen átmozgatni a hab testemet. Eleinte úgy gondoltam, hogy alapjáraton kocogom le ez a picit, de már azzal a pulzussal is meglepően jól ment a futás, utána meg elkezdett hajtani a versenyszellem is. Az élénk szembeszélben végül fokozatosan húztam fel a pulzust es egész jól jött a tempó is, úgyhogy ebből az ötösből egy fokozó lett, az előző nap úgyis gyakoroltam. A befutó meg egészen különleges volt. Már az utcában szurkoltak a lakók, aztán a szpíker már száz méterekre előre bemondta az érkezésem, láttam a csapatom tapsolását, még tettem egy lapáttal a végére és feltett kezekkel, fülig érő szájjal futottam a célba.
Úgy érzem, hogy nagyon kellett ez a szombat, szuper élményben volt részem.
Örülök, hogy elfogadtam a meghívást, jól esett a szurkolás, az ölelések, a pacsik. Jók voltak a fotósok, szervezésre se lehetett panasz. Ez mellett fél szemmel azért lestem az 50 km-es és a 80 km-es távon indulókat is, hogy vajon nekem hozhat-e ilyet a jövő, de jelenleg az elmúlt félév történéseit, jó élményeit emésztem, idézem fel újra és újra.
Marathon Franja – Bihari Tamás, beszámoló
A Gizionok bringáznak is, nem csak futnak:-)
Az alapadatok: 157 km, 1100 m szint, Ljubljana környéki alpesi dombok, helyi Alpokalja:
Profi csapatok is indulnak ezen, szlovén, osztrák, olasz UCI licenszes versenyzők, több száz olyan, akik Magyarország bármelyik versenyén az első 100-ban végeznének és főmezőnnyel érkeznének meg. Ez Szlovénia na, megedzenek a hegyek.
Még 2022 év elején döntöttem el, hogy teljesíteni akarom ezt a versenyt, a fentieken túl két okból is:
- Hallomásokból ítélve a honi bringaversenyek kevésbé jól szervezettek (szerk: Tomikám, nem jók a hallomásaid:-)), így inkább egy jól bevált, teljes útzáras, nagymúltú országúti maraton (“granfondo”) lehet az ideális cél, némi szinttel teletűzdelve
- Egyszer szeretnék kvalifikálni az UCI Granfondo VB-re, ahova Granfondo World Series bármelyik versenyén kell korcsoportban a top 25%-ban szerepelni. Ez egy Granfondo World Series esemény.
Tavaly ez végül még nem jött össze, de idén minden gondolatom ekörül forgott, minden más, ami idén jön, már csak ráadás, ha ez jól sikerül.
Jól ment a felkészülés, talán még egy kicsit jobban is, mint eredetileg terveztük, kényszerűségből: a bringázás mellett futok is, terepen és aszfalton vegyesen, viszont a versenyek (novemberi siófoki balaton félmaraton, zúzmara fm és a Muzsla) előtt pár héttel vagy törölték a versenyt (lesújtottak ránk a brüsszeli szankciók 🙂 vagy összeszedtem egy kis sérülést. Ennek “hála” viszont hamarabb tudtunk a bringázásra fókuszálni teljes mértékben!
Természetesen a verseny előtti időszakban itt is jött a baj. A szervizben kiderült, hogy el van repedve a hátsó felnim több helyen, teljesen balesetveszélyes, nem indulhatok ezzel komoly erőpróbán. Természetesen nem is lehet kapni kereket a boltban, még mindig fennáll a covid óta kialakult alkatrészhiány, volt némi pánik 🙂 Szerencsére viszont remek emberekkel vagyok körülvéve. Többen is felajánlották, hogy a hétvégére kölcsönadják akár az egész bringájukat is, végül Cserta Balázs, fellow bringás Gizion adta fővesztés terhe mellett 🙂 a jól bevált hátsó kerekét.
Őrülten hálás vagyok ezért, köszönöm, Balázs!
Az érzelmi hullámvasút után sikerült végül felkészíteni a kerékpárt a versenyre, gyors pakolás, gélek, iso, és persze ezek után a szerszámkészlet be a kocsiba, egy nappal a verseny előtt reggel utazás Ljubljanába.
A verseny ehhez képest már eseménytelenül telt. Első pulzuskontrollos versenyem révén, s tanulva a tavalyi hibákból, tűpontosan terveztem betartani Gabi által megadott tartományokat, hogy még a legvégén is maradjon erőm hajrázni.
Aki követi az országúti kerékpározást, tudja, hogy ez nem egy szóló verseny, mindig érdemes bolyban haladni, ezért így is tettem, az első 15 percben kutatva azt a bolyt, amelynek élén haladva a pulzustartomány tetejét, míg a közepén haladva a közepét érem el.
Egyáltalán nem aggódtam amiatt, ha előttem elhúzták a sort, mert tudtam, hogy jó sokan vannak még mögöttem és gond nélkül be fogok tudni állni a megfelelő csoportba. Ez így is történt, a verseny 110. km-ig gyakorlatilag ugyanazon emberek forogtak körülöttem, a síkon 35-40-es (első 30 km 40.6 km/h átlag), emelkedőn és lejtőn pedig saját tempóban.
Miután nem olyan régen kerékpározom, ráadásul felváltva futással (télen sok futás, kevés bringa, nyáron kevés futás és sok bringa), a lejtőkön elég béna vagyok, általában eltempóznak mellettem. Emelkedők viszont viszonylag könnyedén mennek, ráadásul meg volt engedve a viszonylag magas pulzustartomány. Megoldás: emelkedőkön előre sietek, lejtőkön pedig majd utolérnek, hogy a síkon továbbra is együtt haladjunk. Tökéletesen bevált ez a taktika kombinálva a pulzusstratégiával. Az emelkedős részek után, a 110. km környékén el kezdtek megjelenni a fáradás tünetei, no de nem nálam: számos bringás küzdött görccsel, láthatóan az ereje végét járta, viszont a jó frissítésnek és a pontos pulzustartásnak köszönhetően mi még tudtunk emelni a tempón is. Egyre gyakrabban haladtam a csoportom élén, 1-2 társ tudott csak beállni segíteni, szélárnyékban már alapjárati pulzus környékén mozogtam, s láttam, hogy ha nem emeljük a tempót, nem fog összejönni a minimum cél, ami az 5 órán belüli beérkezést jelentette.
Végül ez nagyon simán összejött. 10 km-re a céltól elkezdtem tesztelni a csoportot, kiben mennyi erő maradt még a hajrára, rövidebb emelkedőkön eltempózva tőlük. Nem nagyon volt reakció, így pihentem egy kicsit a szélárnyékban, majd 6 km-re a céltól az utolsó, előző nap bejárt emelkedőn elindultam egyedül, mint a profik 🙂 Bár kialakult mögöttem egy kis üldözés, de végül 30 mp-cel előttük értem célba úgy, hogy majdnem utolértem az előttem lévő csoportot.
Miután a sprintem már nem volt túl acélos (41-ig tudtam felgyorsítani már csak), egész biztos, hogy kiadtam magamból mindent. Bár a középmezőny végén értem célba (futások általában az első 15%-ban végződnek, magyar versenyen ez a tempó az első harmadába repítene gond nélkül), mérhetetlenül boldog voltam és még mindig az vagyok.
Köszönöm még egyszer Gabinak a felkészítést, itthon Nadyanak a végtelen türelmet, támogatást és Balázsnak, hogy segített az utolsó pillanatos kölcsönadással. Nélkületek egész biztosan nem lennék most ilyen elégedett.
Ez volt az első olyan verseny, ahol pulzuskontroll segített. Pontosan frissítettem, elfogyott a minimális mennyiség gélekből és a tervezett mennyiség isoból. Leesett a vállamról egy nagy teher, a következő két napi magashegyi túrák a Triglav környékén bár picit fájtak, de végtelen megelégedéssel jöttem el Szlovéniából azzal a biztos tudattal, hogy még visszajövök ide, hiszen: a helyiek szurkolása felülmúlhatatlan, csak a magyarországi Giro szakaszokon láttam hasonlót; a rendezés elsőosztályú a frissítőpontok megfelelő elhelyezése, az útzár, a kocsiból történő frissítés miatt; a gyönyörű tájak és a kiváló útviszonyok már csak az élményt teszik teljessé.
| Avg | Max | |
| Speed | 32.5 km/h | 75.8 km/h |
| Heart Rate | 155 bpm | 174 bpm |
| Cadence | 88 | 118 |
| Calories | 4,162 | |
| Temperature | 22 ℃ | |
| Elapsed Time | 4:45:49 | |
Hvala Franja, hvala SLOVEnia, see you soon 🙂
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- …
- 23
- Következő →
baratrunning.com 