2023 januárjában kezdtünk el együtt dolgozni Gabival. Korábban pulzus alapon kaptam az edzéseimet az előző edzőimmel, nála ismerkedtem meg az RPE-vel, aminek nagyon örültem, mert végre nem pittyegett az órám futás közben, minden az érzéseimre volt alapozva. Pár hét kellett, hogy belejöjjek, de hamar megszoktam.
Nem sok versenyt terveztem az évre. Az első megmérettetés a Vérkör TT volt, majd a balatonszőlősi Szőlőskör Trail 50 km-e volt, amin 6 órán belüli idővel a 2. helyen végeztem. Júniusban a szlovák fátrai 50 km-es Strecnianska Masla volt a második klasszikus értelemben vett verseny, és egyben egy új mérföldkő futós pályafutásom alatt, mivel előtte sose futottam magashegységben. A tervem 10 órán belüli teljesítés volt, de sikerült 9 órán belül abszolválni, úgyhogy teljesen elégedett voltam az eredményemmel. Szeptemberben, a szülési szabadság lejárta után visszamentem dolgozni, úgyhogy felborult az addigi napirendem. A 8 óra munka-1,5 óra ingázás-gyerekek-háztartás-futás között próbáltam egyensúlyt találni, hogy senki ne szenvedjen hiányt, és én is ép ésszel bírjam több kevesebb sikerrel. A hirtelen jött leterheltségnek köszönhetően az egészségem is néha romokban hevert, úgyhogy a harmadik, októberi célversenyem a kukában landolt, helyette a Piros 85-ön indultam, amin bár a tervezett időt nem sikerült megfutnom, de elégedetten végeztem.
Innentől kis mélyrepülés és motiválatlanság következett, de ezt leszámítva elégedett vagyok az évemmel, a legtöbb kitűzött célt elértem.
Ami biztos, hogy idén szeretném magam kipróbálni egy körözős 24 órás terep versenyen, ősszel pedig egy 100+os versenyt szeretnék szép eredménnyel zárni.
Sajnos eltévedtem 2x, így nem lett pályacsúcs, de talán túlélem valahogy :)))))!
Ami viszont A lényeg!
Végig jól ment, gyakorlatilag a 100-asból semmi nem fogyott. Az első kisebb eltévedéskor nem adtam ki belőle semmit, a másodiknál egy tizest elszórtam, de a visszafordulás után már vissza is termeltem…
Az általad kiírt 10-11-et tartottam az elején, ez nehéz volt, de tudtam, hogy Nem. Lehet. Menni. Kisebb fadöntésbe és dágványba is kerültem, de nem volt vészes (sajnos ezt nem hozhatom fel kifogásnak). A bemelegítés 4,36 kili volt . Innen indult az első hupli. CSAK a 10-11-re koncentráltam és nehéz volt nem menni. Egy balos letérőt túl korán abszolváltam, de 100 m után már éreztem a bajt és visszafordultam (ez jelzetlen részen volt). Gyorsan megoldottam az első csekkpontot is (7,3 km).
Innen emlékeztem, hogy kis fel és aztán le. Egy ötös elágazáshoz érkeztem. A homogén, vastag levél szőnyegben az utakat/ösvényeket nem lehetett látni, csak sejteni. Emlékeztem, hogy jobbra és mentem is, lejtett is. Jelzés csak ritkán volt, egy kis pötty. Aztán egy idő után furcsa volt, hogy kezd a nap mögém kerülni. Mentem, de éreztem, hogy elcsesztem. Még szerencse, hogy jó kis lejtő volt és ereszthettem neki… Plusz egy kilit tettem így bele. Visszafordultam, de nem volt világvége.
A Majdnem-et elfelejtjük és Mégis lesz belőle, ugye 😉 ?!
Szóval mentem RPE 10-11-en.
Leértem a Gyilkos-tóhoz (11 km), innen engedélyeztem magamnak egy kis emelést, de csak egy kicsit, olyan RPE 11-12-t. Itt végre nem vétettem el a trükkös elágazást és nagyon jó erőben tudtam rakni. 4:40 körüli két kili is volt, bár a lefelék életveszélyesek voltak, kb. semmit nem láttam a mély avarban.
Innen jön a második, nagyobb bucka. A Phrsz-ön néha belekocogtam, ahol tudtam, de tempós sétánál itt nekem nem terem több. Aztán a fenti dózeren megint tudtam menni és a második csekkolás (14,4 km) után a lefelét már 12-13-ban engedtem neki. 3 kili mászással, csekkolással megvolt 18 perc alatt, ami nem egy nagy idő, de nekem most teljesen korrekt munkának tűnt.
A P sávot (18-20 km) már 12-13-ban toltam, mert tudtam, hogy már csak egy bucka van hátra, így a sunyi emelkedőt picit forszíroztam. 5:30 körül tudtam haladni felfelé, bár volt pár kidőlt fa, meg dzsindzsás mászás, de ezek után rögtön el tudtam kapni a fonalat újból.
Királyházától (20 km) jött a már sokszor futott kedves P+, ami egy szemét herélős rész. Ennek ellenére jól ment és azt éreztem, hogy nem olyan meredek, sőt még sík részek is vannak benne, ezeket eddig nem vettem észre :))) A harmadik csekkolás (20,8 km) kicsit béna lett, mert keresgéltem a QR kódot, egy túrázó mutatta meg, hogy hol is van.
Innen viszont ereszdelahajam volt RPE 14-15-ig, mert tudtam, hogy nincs mire tartalékolni. 1 kili felfelé, aminek a végén van egy négykézlábas szakasz, onnan meg hadszóljon. Csak arra vigyáztam, hogy egy minimális esélyem azért legyen egyben leérni 🙂
CR lett a lejövetel :))))
Összességében 2:25:48
35:56 – 1. 25%
35:36 – 2. 25%
38:01 – 3. 25%
36:07 – 4. 25%
Nekem teccik 🙂
Végig volt erőm, semmi meghalás nem volt. Utána levezettem, ettem, ittam és mentem volna vissza a 2. körre. Komolyan semmi bajom sincs, most sem érzek még fáradtságot sem – (ezért nem szeretem ezeket a rövid távú versenyeket…)
Jó lett, de gyorsan haladjunk valami rendes távok felé, mert ezek a rövidek nekem nagyon nem fekszenek.
baratrunning.com 