Zúzmara
Zúzmara Félmaraton – Oláh Márk, beszámoló
Verseny előtti este azért volt bennem kis izgalom, nem is tudtam olyan könnyen elaludni, meg is ébredtem este. Reggel kipihentem ébredtem, könnyű reggeli és összekészülődés.
Igazából minden jól ment a verseny előtt. Elég jó lendülettel bekezdtem, erősnek éreztem magam, tudtam, hogy nem fogom elfutni az elejét. A Megyeri hídig, meg a rajta való átfutás simán ment, visszafelé már egy picit visszavettem a tempóból, kicsit a pulzusom is lejjebb ment. Lépcsőzés se segített a tempón mondjuk. 😀 Utána lent a síkon ismént jól ment, tudtam tartani egész jól az 5.15-20 körüli tempót. 13-14 km körül éreztem, hogy fáradok már, itt össze kellett kapnom magam, hogy tartsam a tempót, cserébe a pulzus azért elindult felfelé, de éreztem, hogy van erőm, tudom tolni. 18-19 km körül a sok kis emelkedő már nem esett jól és azt éreztem, hogy itt óriási begyorsítások nem lesznek a végére. Azért amit tudtam összeszedtem, 20. egy 5.03, 21. egy 4.58 csak összejött a befutó környéki emelkedő és ezer 90 fokos és visszafordító kanyar ellenére. 😀
Nem voltam még sok versenyen, de ennyi kanyar és visszafordító azért erős volt. 🙂 Nem validált számításaim alapján volt 40 db 90 fokos kanyar és 10 db visszafordító, nem beszélve a lépcsőkről. A hidegre számítottam, azzal úgymond nem volt gond, 3 éve pont a Hungexpos Zúzmarán futottam az első félmaratonomat. 🙂 Szerencsére száraz idő volt és szélcsend.
A verseny 10. km körül éreztem, hogy a combhajlítóm picit fárad, de utána nem volt vészes. A vége felé már minden is fájt kicsit. 😀 14. km körül a jobb térdemet kicsit elkezdtem érezni, de aztán az elmúlt. Ilyen is volt már, meg a betonos tempós futás miatt nem csoda. A jobb csípőm ugye volt, hogy gyengélkedett, most jelét sem mutatta. Tüdőből viszont azt éreztem, hogy jól megyek, pulzus nem szállt el.
Összességében nagyon elégedett vagyok a futásommal, maximálisan azt érzem, hogy jó úton haladok, erősödök és szálkásodok is, ami cél ugye. 🙂
A verseny előtt gondolkodtam, hogy mi lehet majd a tempóm, rámehet esetleg egy 5.20-asra, de aztán még ennél is jobb lett kicsivel, 5.16.
Az új fémaratoni PB 1:51:33, kíváncsian várom, hogy mi fog összejönni majd az áprilisi Vivicittára! 🙂
Egy év története – Bihari Tamás
Kicsit több, mint 1 éve, 2020 év végén kerestem meg Gabit, hogy kezdjünk valamit a futásaimmal, mert mire elérek egy jó közepes szintet, jönnek a panaszok, s abbahagyom a futást egy rövid időre, majd újrakezdem, valami versenyre készülve, minden rendszer nélkül. Ez a minden rendszer nélküliség összehozott azért 1-2 2 óra körüli félmaratont, egy ⅔ maratont, megannyi “belekocogós”, szintes teljesítménytúrát 40-50 km-eken, 6 km/h-s átlag körül, de ennél több kellett, jobb rendszerben, s főleg, elkerülve a sérüléseket.
Olyannyira “féltem” futni, hogy elkezdtem kerékpározni a régi acélvázas, városban rohangálós országútimmal, ami nem volt a legkényelmesebb, de megtette sporteszköznek is, egy darabig.
Végül 2020 őszét még önállóan végig kerékpároztam, s bár két hetet kihagytam karácsony körül, gyakorlatilag egy alap fitnesszel kezdtünk el közösen dolgozni 2021. január 9-én egy baseline-settinggel, ami “1.5, de inkább 2 óra, nem túl kemény” bringás feladatot jelentett. A budai dombokon 340 méter szint, 35 km jött össze 110 perc alatt, mely egy 19.5 km/h-s átlagot jelentett. Gyenge, mint a falevél. Nem is érkezett futós feladat egy jó hónapig, amikor is, a Gizionokkal elmentünk a Kis Szénás 31 km/900d+ körére. Futókirándulás 🙂 5:15 óra, pont kicsúszva a futós szintidőből, s ráadásul meg is haltam a végére. Innen indultunk.
Ezt követte egy olyan év, ahol a rendszernek köszönhetően gyönyörű ívet írtunk le: remek bringás edzések, Dobogókő, a Mártonhegyi út és a Diós-árok rendszeres edzőtereppé alakítása, 1 nap alatti Balatonkerülés, 200km-es egynapos Budapest-Börzsöny kör 1600 szinttel, nyaralás alatt egy 1700-as hegy megmászása tengerszintről sorakozik a bringafronton.
Futás terén pedig megfontolt építkezés után a tavaszi-nyári felkészülésre egy 1:10-es Kékes csúcsfutás (top 15%!) + egy 3:30-as Kis Szénás tette fel a koronát, s elkezdtem ismerkedni a tereppel is, de már nem turistaként, hanem terepfutó-tanoncként 🙂 Ja, meg 10 kiló is eltűnt, s a keresztedzéseknek hála nem az amúgy is gezemice “izomtömegemből”. Haha.
Már ősz elején neveztem a Zúzmarára, ahol nem titkolt szándék volt a korábbi futások messze felülteljesítése, csak a tél és a pálya körülményei miatt nem volt tervezhető bármilyen űridő. A felkészülés remekül ment – rövid covid-parával, mert ennek a szónak el kell hangoznia, ha 2021-ről beszélünk -, erős bringás és futós edzésekkel, egyre hosszabb és egyenletesebb “long run”-okkal. Kijelenthetem, hogy nem volt egy olyan edzés sem, amivel úgy végeztem, hogy mi a csudának csináltam ezt meg. Azért az elindulással néha voltak persze gondok 😀
El is repült ez az ősz, s elérkezett a verseny napja. Gyönyörű, ideális futóidő, korán elindulok, hogy bőven legyen hely a készülődésre, erre mi történik? Közlekedési baleset, nem messze a versenyközponttól. Nagyon kizökkentett a meditatív állapotból, adrenalin felszállt az egekbe, féltem, hogy a mentális 100 Ft-okból most sokat elköltök. Ennek köszönhetően feltüzelve indultam a versenyre, ahol ugyan vissza kellett fogjam magam az elején “el ne fusd, Tomi” alapon, s alig maradt időm előtte készülni. Miután viszont kocogva érkeztem a helyszínre, a bemelegítés nagyjából rendben volt. S itt álljunk is meg egy szóra.
Nem tudom, hogy az edzések maguk segítettek-e a mentális terhek viselésében, de júniusban a Balatonkerülésen, ahol a Balathlon QR-kódos, bringás, jó tempójú (~30km/h átlag) teljesítése volt a cél, rengeteg mentális energia elment arra, hogy megtaláljam a QR kódokat. Akkor ez a vége felé kicsit kritikus is lett, erősen lelassulva tudtam csak befejezni, többek között emiatt is. Forogtam rajta hetekig.
Most viszont, miután biztos voltam benne, hogy képes vagyok “ágyból” is kikelve megfutni a célidőt, az alábbi következett, jószerivel érzésre:
- Lassú kezdés, a “futótársak” megtalálása, frissítés minden ponton. 5:00/km 1.kör
- Utazótempó felvétel, széles kanyarvételek, időnként tempóellenőrzés 4:58/km, 2.kör
- 3. Kör megkezdésekor előzések sorozatban 4:50/km
- Utolsó 3 km-en fokozó, a végén hosszú hajrá 4:40-4:20-4:00/km
Tökéletes lett, csak a befutóhoz kellene még egy kis versenyrutin – a tempó egyenletessége, na meg mértéke meg majd jön 🙂
Miközben még gratulálunk az elvtársakkal egymásnak, s próbálok érthető szavakat kipréselni a számon, jön az SMS: 1:41:45 nettó idő, 1:45:00-s tervhez, s mint utóbb kiderült, tényleg negatív splitben, 92. hely az 593-ból. Nagy gratula minden teljtesítőnek! Tetszeni fog 2022, úgy érzem.
baratrunning.com 