City to Surf, 12 km, Perth – Majoros Misi beszámolója
Huh. Kemény volt. Rendesen volt benne hupli. Azt tudtam, hogy az első háromban lesz emelkedő, de az azért durci volt, hogy 9-11-ig viszont szinte csak emelkedő volt.
Kérdeztem, hogy szerinted milyen idő jöhet össze, akkor Te a sub 62 percet írtad. Nekem a nagy terv az órán belüli teljesítés volt. Úgy éreztem, hogy az 5 perces ezrek stabilan megvannak ahhoz még szerzek némi előnyt a lejtőkön és akkor jó lesz. Tudod odamegyek és lefutom! smile emoticon Ennél mondjuk nehezebb volt, a vége rendesen megdolgoztatott, nagyon kapkodni kellett a lábaimat, hogy még becsússzak. wink emoticon
Az idővel szerencsénk volt, egész tegnap este szakadt az eső, de reggel már tiszta volt az ég és 15-17 fok volt némi széllel. 9:05kor volt a rajt és 8:30tól lehetett beállni, de mivel nem szeretek későn érni, „Barkaszból indulni” ahogy egyik kerós haverom mondja időben kimentem az állomásra és már 8 előtt nem sokkal ott voltam. Kicsit tébláboltam meg megnéztem a Félmarathon rajtot. Bent a belvárosban egészen metsző szél volt. Kicsit olyan volt, mint a Váci utca, a Duna miatt mindig szél van, na itt sincs ez másképpen a Swan miatt. Még jó, hogy magamra vettem egy kukászsákot, így nem fáztam. 41. rendezés volt, de az egy nagy mínusz, hogy nincs a rajtban ruhatár, nem tudod előre küldeni azt a cuccot amiben mész, ott kell hagyni. Vagy eldobod, vagy viszed magaddal, kicsit NYCM. Na mindegy, megoldottam a dolgot és szerencsére nem is én voltam az egyetlen aki kukászsákban flangált a városban. smile emoticon
8:50kor álltam be a zónába, az első hullámmal mentem és ott is viszonylag előre álltam, de ez ugyan úgy itt sem jelent semmit, mint máshol. Volt ott boldog boldogtalan, még olyan is aki a 12 kilis sétára ment, de beállt közénk. Pár perc késéssel indultunk is, egészen jól megúsztam az első pár száz métert, volt hely, csökkent a tömeg és már indultunk is fel az első emelkedőn a Kings Park bejáratához. Mondjuk ez nem lepett meg, erről tudtam. Innen jött egy kis hullámvasút, szépen lehetett haladni, közben 3 kilinél becsatlakoztak a Marathonosok, de csak úgy, hogy kordon volt közöttünk, két sávban ők mentek, két sávban pedig mi. A tervnek megfelelően 4 kilinél kicsit emeltem a tempón, de még gondosan figyeltem a pulzusra. A számok azt mutatták, hogy hozható a titkos, 1 órán belüli terv. Sőt, még beesett egy 3:42es ezer is, HAHAHA, na persze, ahogy azt elképzeltem, igazából 4:41 volt, ami szintén nem olyan rossz, de arra jó volt, hogy kicsit megzavarjon. Második mínusz a rendezőknek, össze-vissza voltak a km-ek kitéve, nem is kellett volna figyelni, elég lett volna az óra. Mindegy, nem dőltem be a trükknek, tudtam, hogy az edzés sokat segít, de azért ez a tempó még odébb van. smile emoticon Innen jött egy viszonylag jól futható rész, volt egy-egy rövidebb emelkedő, de mindig jött egy jól futható lejtő is. Aztán 8 kilinél egy kis cross country, átvitték a mezőnyt egy parkon, nem volt rossz, kicsit legalább feldobta az egyhangú aszfaltot. Viszont ami innen jött az kimondottan gonosz volt és akkor még szépen fogalmaztam.
9nél kaptunk egy olyan emelkedőt mint a Normafán a Libegőtől a Kilátóig, amivel magában nem is lett volna baj, csak ezt nem annyira reklámozták. Cserében volt vagy egy kili és így rögtön jött is egy 5:38as ezer. Hoppá! Ennek már fele sem tréfa, rendesen megcsappant az a kis előnyöm amit eddig faragtam az egy órához. Nem voltam happy, már csak azért sem, mert még majdnem 1 km emelkedő következett és egy 5:28as ezer. Itt már volt minden, magas pulzus, laktát, oxygén hiány és nem kevés aggodalom. 11nél 54:48 és még nem vagyunk a hupli tetején. Ajaj, ez így már csücskös lesz. Szerencsére innen már csak egy lejtő és némi sík volt, így amennyire lehetett kiléptem, az órát már régen nem néztem, sem az idővel, sem a pulzussal nem akartam idegesíteni magamat. A célegyenesben próbáltam még valami utolsó feltámadást előadni ami biztos nem volt szép, de legalább hasznos volt (csak értek valamit a 8×3, 6×4 meg 5×5 percek) mert éppen becsúsztam egy óra alá. 59:58. :)) Melós volt, rendesen meg kellett érte dolgozni. smile emoticon Az utolsó harmadban már nem is mertem gondolni, hogy összejöhet, meg mondjuk ott nem is a matekkal voltam elfoglalva. smile emoticon Hiába, a rutin meg az évek. wink emoticon
A versenytől kicsit elvonatkoztatva ezt most egy kisebbfajta mérföldkőnek tekintem. Májusban kezdtük az edzést, lement durván 4 hónap, ami annyira nem is sok, meg durván 4 kiló ami szintén nem olyan sok, de összejött egy egészen jó forma. Persze messze van ez még a pár évvel ezelőttitől, de tízen pár kili megy tempósan, be-beesik pár 5 perc alatti km, azt kell mondjam alakul a dolog. Én nagyon elégedett vagyok a fejlődéssel és a mai versennyel is.
baratrunning.com 