Month: szeptember 2015
Ákos – Azt hittem a bab is hús – Wizz Air Félmaraton beszámoló
Ha tavasszal a Vivicittán ment az 1:29:02 már az első Gabival közös hét végén, akkor miért ne merjek 1:28-at tervezni, ugye? Minden hétvégére PéBét nekem ide!!
Meg is írtam a coach-nak, írta is vissza, hogy vasárnapi feladatként “repülés a PB-ért”, pedig ő már szerintem akkor tudta, csak nem akarta letörni a lelkesedésem.
Pedig olyan egyszerűnek tűnt.
Beállítottam az órámon a Virtual Partnert 4:10-es ezrekre. A héten Gergő írta is nekem, hogy ő is pont ilyet akar, na tessék, már nyúl is van.
A kivitelezés is működött az elején. Beálltunk az 1:30-as iramfutók elé “2 percre”:-)
Innen azért már követtünk el hibákat. Első kili 3:58, jóvanna, nehéz belőni, sok az előzgetés, nem érezzük még. (avg 157, max 172)
A második már legalább egyenes az Andrássyn. 4:01, avg 172, max 176. Na, legalább a perc már stimmel, meg a másodperc számjegyei is, csak meg kell cserélni. Gergő itt már távolodott, de én okosan nem mentem vele, majd ő jól elfutja, hehehe. (1:24:20…)
Harmadik 4:14, avg 173, max 176, kicsit lassú, de legalább a pulzus már nem megy feljebb.
Negyedik 4:11, avg 175, max 179, nem a fenét.
Ötödik 4:16, avg 177, max 181, nabasszus, kezd visszaütni a gyors kezdés.
Hatodik 4:16, 177-181, copy-paste.
Hetedik mozgalmas. Közgáz előtt macskakő, majd a Szabadság híd emelkedője és még az 1:30-as iramfutók is beértek, totális megsemmisülés. Elsődleges terv sutba dobva, bé terv, legalább <1:30, hozzá tempó 4:24, avg 179, max 182.
Nyolcadik tempója velük 4:13, de a pulzuson is kellett csavarni hozzá, avg 181 max 185.
Kilencedik dettó.
Tizedik 4:17, max 181, max 187. Mindenáron akartam tartani a tempót az iramfutókkal, de amikor 187-es pulzus kellett ehhez és még csak 10-nél voltunk, na akkor lemondtam a B tervről is.
A második 11 km innentől ‘saját tempóban’ (az a gyaloglás lett volna). Átlagpulzus 182 körül, a max 188 illetve a célegyenesben 189. Szóval nem mondhatom, hogy nem ‘törekedtem’. A fordítóban rá is mértem az irammenőkre, 40 mp-re voltak kb 14,5 km-nél. Azt mondjuk 6 km-en behozni elég esélytelen, ha ők mennek 4:15-öt nekem meg mondjuk 4:08-at kellene, miközben 4:20 körül haladok.
Egyre inkább fogyott a kraft, gondoltam majd 19-nél nyitom a hosszú hajrát, de kb. úgy kaptam csak levegőt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Végülis a 4:19-es tempó az elég jó gyorsulás az előző 4:29-hez képest (Westend melletti kanyargás)
Aztán az utolsóba majdnem teljesen belerogytam, 4:31, a resztli 100 méter meg 4:13 (előzetesen gondoltam majd megküldöm 4-en belül), hozzá avg 186, max 189.
Célvonal, 1:31:34, Tapír meg Gabi már 4 percre várnak, a kis optimisták.Mondtam nekik, hogy bocs, elég sokat késtem:-)
Összevetve az 1:29-es Vivicittával, ahol avg 176, max 188 volt, gyakorlatilag keményebben toltam, most 179+189 volt az intenzitás.
Szerencsére ismét bebizonyosodott, hogy továbbra sem gép vagyok, hanem ember, valószínűleg a múlt heti 5 órás féltáv még ott motoszkál valahol. (szerk: nem mondod!:-))
Mondjuk a taktika az nem volt túl jó, inkább az iramfutókkal kellett volna kezdeni és pár kili után gyorsítani, ha megy (valószínűleg nem ment volna).
Gabi azzal vigasztalt, hogy a maratonra pont beépül. (szerk: be fog:-)
Battery Low – Erényi Tamás Wizz Air Félmaraton beszámoló
Battery Low – Ezt az üzenetet láttam az órámon amikor el akartam indítani a rajtnál. A pulzuskontollnak és az iramkövetésnek ezzel lőttek, érzésre kellett futni. A telefon ugyan nálam volt, Runtastic is futott rajta, de azt azért mégse fogom nézegetni:-) jó helyen van az a zsebemben. Így hát maradt a megfelelő tempójú futók követése, néha bolyvezetés. Közben pedig saccolgatni kellett, hogy az ismeretlen tempót (saccra 4:30-4:40között) vajon bírom-e majd végig. Ezen keveset agyaltam, futottam ahogy tudtam, lesz ami lesz.
Különösebb időterv nem volt, csak annyi hogy 1:40-en belül legyen. Az álomterv 1:35 de erre azért nem jogosítottak fel az edzéseredmények. Ezért hívják álomtervnek. 10-ig kifejezetten jól ment, 11-nél lemaradtam a szuper bolyomról, de hamar lett másik, 18-ig küzdeni kellett, szerintem nem is maradtam el sokkal a korábbi tempótól, az utolsó 3 km már fogcsikorgatós volt.
A célórát messziről látva még volt esély az 1:40-en belüli időre. A célban legszívesebben lefeküdtem volna, egy szanitéc ki is szúrt, de mire odaért már újra emberi külsőt öltöttem. Kellett még tíz perc séta mire magamhoz tértem, eddigre kaptam meg a célidő sms-t is: 1:39:39 . Szuper, nagyon megdolgoztam érte.
Az előbb néztem a részidőket, ha a 10 km bruttó idő, akkor az első tízes 45:07 volt, szóval mégis megpróbáltam az 1:35-öt. Jobb hogy nem láttam a pulzust.
Hazafelé 2 megálló után le kellett szállnom a buszról, mert forgott velem a világ. Battery low.
Podersdorf féltáv-Hegedűs Ákos
Tavasszal a keszthelyi féltáv nagyon jó felmérő volt, hogy mit is kellene másképp csinálni egy 5 órán belüli időeredményhez és én rajta voltam a szeren.
Az úszást hanyagoltam, még az addigi heti egyet is. A mellúszásom kb. olyan, mint másnak a gyenge gyorsúszása, a gyorsom viszont nyeletlen fejsze, hogy abból jó gyorsúszás legyen, ahhoz sokkal több kellene.
Ellenben a bringa. Keszthelyen a 90 km-re számított 2:40-es időtervemmel nagyon bátor voltam, 2:52 lett belőle, na ezen érdemes melózni. Össze is jött a nyári három hónapban 1730 km bringázás, ami egy komoly országútisnak semmi, magamhoz képest viszont egész sok. Balaton kör, Tour de Pelso, Genf-Nizza bringatúra, Kékes csúcstámadás, ezen felül meg heti egy feladatos bringa hét közben, hétvégente bulitekerések. A verseny előtti hétvégén sikerült egy nagyon biztató (Gabi szerint ígéretes) edzést összehozni, 64 km táv 33,5 km/h átlagtempóval, ez önbizalommal töltött el, hogy tervezhetek.
A futás az futás, mint kiinduló sportág, ezzel van a legkevesebb baj. Keszthelyen is jól ment, azóta fejlődtem is, gyorsultam is, jól mentek az edzések, csak idáig jussak el a versenyen.
A fentiek alapján egy héttel előtte papírra vetettem a tervet, összesítve 4:59, lebontva:
38 perces úszás depóval (36+2)
2:47 bringa depóval (32,7 km/h) (2:45 + 2)
1:34-es félmaraton (4:30)
Az aktuális hétre kapott edzéstervben csak ennyi szerepelt: féltáv 4:58-ra. Hiába, a szakvezetés mindig többet vár.
A verseny előtti nap akadályoktól sem mentesen és magányosan telt.
Belefutottam az M1-en a gyalog nekiinduló menekülthullámba, dugó, lezárás, lépésben autózás a vonuló tömeg mellett, egy órával értem le így később. Utána sms-ben rossz rendszámra vettem matricát, majd a határon átérve lemerült a telefonom, így fejből navigáltam, mellé is mentem kicsit. Aztán csak odaértem, végül előbb a versenyközponttal kezdtem, regisztráció, kaiserschmarrn party, technikai értekezlet. Furcsa volt, külföldi versenyen tök egyedül, kísérő és ismerős nélkül, egy-két magyar szót hallottam csak. Gondolkoztam, hogy még péntek este bedepózzam a bringám, de előzetesen arra gondoltam, hogy esni fog éjszaka (ez bejött), nincs összerakva a cuccom és takarófóliám sincs a bringára, úgyhogy maradtam az előzesen kitalált reggeli depónál.
A szállásom 15 km-re volt, technikai értekezlet után elautóztam, felcuccoltam és rakosgattam, matricáztam, szöszöltem, ez kellett az igazi ráhangolódáshoz.
Rajt 7-kor volt, depó nyitva 5:30-6:30 között, így ébresztő 4:15, indulás 5-kor. Éjszaka nagyobb eső esett, de hajnalban már csak csöpögött. Fél6-kor depóztam, félhomályban, esőkabátban, aztán fél7-kor még egy kör a depóba, betettem a bringástáskába a kocsikulcsot, így csak az úszócuccban vártam az utolsó fél órát a rajtig.
Az eső fél7-kor még esett, de 7-re elállt és az előzetes várakozással szemben totál szélcsend volt a szélkerekek földjén.
7-kor rajt a 20,5 fokos vízben, neoprénben. A teljes táv és a féltáv egyszerre indult elég széles rajtvonalról, de persze a 700 méterre lévő bólyánál mindenki a legrövidebb íven szeretne fordulni, ezért mint egy nagy tölcsérben, folyamatosan ment a harc, egymásra úszás, egymás talpát kapirgálás. A víz szinte mindenhol mellkasig-nyakig ért, a technikai értekezleten többször elmondták, hogy tilos a gyaloglás és a delfinszerű ugrálás. A bólya után kezdett normalizálódni a helyzet, 300 méter után újabb jobbos derékszögű kanyar és máris a parton lévő célkapu felé úsztunk, próbáltam lábvizeket találni de nem voltak jók, így inkább nyílt vízen, saját hatékony stílusomban szeltem a habokat. Érzésre olyasmi lehetett a tempó mint május végén és az óra is ezt mutatta, 37:38 lett az idő, 268. idő a 457 beérkezőből. Keszthelyen 38:44, gyakorlatilag ugyanaz.
A depóban igyekeztem összeszedetten mozogni, egy apró bizonytalankodás volt, hogy a rövidujjú bringás mezem felvegyem-e, aminek a zsebében benne volt a karmelegítőm is, de látva a többieket, hogy ujjatlanban mennek ki, én is emellett maradtam, utólag helyesen. Pár másodperc azért elment vele. Mivel azonban a depó hossza nem volt túl hosszú, ezért 2:49 után már bringára is pattanhattam. (Keszthely 3:29)
A bringa az előzetes kiírások, pályarajz, technikai értekezlet, sőt az időmérés részidejei szerint is 3 db 30km-es kör. Ehhez képest 1,5 km után betereltek egy keskenyebb mezőgazdasági útra, ahonnan jöttek szembe is, nekem vizes felnikkel, fékpofákkal kb. alig fogott a fékem, majdnem nekimentem egy szembejövőnek. Hát, furcsa kör az, amin szembe is jönnek, de hát ők tudják… Egy 6 km-es oda-vissza szakasz volt, mindjárt a bringás pálya elején, mindenki ideges, helyezkedik, megy az előzgetés, az úszáson elvesztett helyezések visszaszerzése, stb. Ehhez képest nincs felezővonal, bólya, motoros, senki, elég veszélyes volt. Aztán 6 km után végre visszatértünk a normál országútra. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, sőt örültem, amikor a második körben már nem kellett bemenni, biztos valami kompenzáció…
A bringa jól ment. Nagyon. Az elején egyből frissítettem, utána igyekeztem rendszert vinni bele, a szokásos sótabletta- l-carnitin- BCAA tabletta kombó, néha egy kis magneB6-tal megtolva, enni meg hol gél, hol csoki, minden ISO-val leküldve. Egy frissítőpont volt, ott kulacscsere + banán meg még valami felvéve és tűz. A 36-37 km/h tempónál nézegettem az órámat, ne szokta ezt még a szemem, de a 155-ös pulzust látva nyugtattam magam, hogy elbírom, baj inkább a hátammal, lábaimmal lesz és nem a keringésemmel. De megyek amíg tudok így, aztán majd lesz honnan lassulni. Aztán amikor a harmadik körben távban 70 km-nél tartottam az óra pedig 2:01-et mutatott, akkor jó közelítéssel ki tudtam számolni az addigi átlagtempót és az nagyon biztató volt. Már fogalmaztam a beszámolót, Gabival az üzenetváltást, hogy na vajon a szakvezetés mennyit várt, és majd nagy mellénnyel írom vissza neki, hogy háháhá, 4:52 lett, vagy ilyesmi. Ilyenkor persze hangosan rászóltam magamra, hogy ” Ne álmodozz, tekerj!!”
A gondok 85-87 km körül kezdődtek. Na nem a bringázásommal, a tempó az ment, viszont a versenyközpont az még bőven nem 3-5 km-re van innen, és a plusz táv az viszi az időt eléggé. Nincs mit tenni, menni kell, hajtom ahogy lehet. A depónál végül 95 km-nél állítom le mind a bringaórát mind a GPS-t, ez bizony több, pont annyival, hogy hiába ment sokkal jobban a tempó, időben mégis rosszul állok… Bringás idő 2:45:14, átlagtempó 34,5 km/h. Átlagpulzus 155, max 170, elég egyenletesen ment. Helyezésben 199 a bringában, belül az első felén.
Az eredménylista külön vicces:
Bike30k: 1:02:19 (28,88 km/h)
Bike60k: 0:50:56 (35,34 km/h)
Bike90k: 0:51:58 (34:63 km/h).
Biztos lassan melegedtem be…
Második depó gondolkodás nélküli, csak a cipőfűzéssel tököltem kicsit. 2:02 lett, Keszthelyen ugyanez 2:27.
2:28:30-as idővel kezdtem meg a futást. 1:31:30-as félmaraton kellene az 5 órán belüli időhöz, ez fejbevág, mert ilyet nem tudok. A lábaim mennek, már csak mérgemben is, az első két kili 4:17, 4:16, na, akár még mehetne is, vicces lenne futni 1:30-at… Aztán persze wc, frissítés és beállok egy 4:30-as tempóra, az meg csak 1:35 körül lesz jó. Közben folyamatosan mérgelődök, nagyon viszi az energiát, ráadásul a km táblák is hosszabb kiliket mutatnak, mint amit az órám mér, mindenki ellenem van. Persze azért darálom a 4:30-at (az átlag 4:32 lett) mert mondogatom magamban, hogy a verseny a célvonalig tart és hiszünk a csodákban, próbálok valami pozitív kapaszkodót találni. A második körben meg is lett, mi van, ha csak 20km a futótáv? 5 km-re van táblázva, utána szinte egyből fordító, bár a depónál van valami kis kavarás, ami rátesz távot, de hátha csak 20! Na ezt fejben tök jól összeraktam, de reagálni már nem tudtam rá, inkább lassultam kicsit, amikor úgy éreztem, hogy keményen megyek, az is már csak 4:40 volt. Az utolsó frissítőpontnál rápillantottam az órámra, 4:59:40 körül volt, hát akkor ez itt ment el… Azért a pulzust még feltoltam 180-ra az utolsó 500 méterre, hogy legyen valami befutófeeling. Futás 1:33:35, átlagtempó 4:32, átlagpulzus 170, helyezésben 66, tudományosan kifejezve második decilis. 🙂
A célba 5:01:18-as idővel értem be, 127. helyen.
Rettentő csalódott voltam, sírni tudtam volna, úgy éreztem, hogy ezt az 5 órán belüli időt egészen egyszerűen elvették tőlem. Minden klappolt, az időjárás, a technika, az előzetesen eltervezett tempók. A bringa utolsó 5 km-nek ideje 9 perc 15 másodperc. Nekem már a 94 km-es bringatáv is elég lett volna… Sajnos túl sok a ha, pedig egynek sem lehetne lenni. Nem szabadna kicentizni, 4:50-re kell jónak lenni és abba belefér, 10 év múlva ebből csak az látszik, hogy 5-tel kezdődik.
Hát így történt. Nagyon szép lett volna szezonzárásként, ha az év elején vágyott 5 órán belüli idő megvan. Persze a keszthelyi időhöz képest 12 perc javulás, új egyéni csúcs és ha kicsit hunyorítok, akkor azt mondom, hogy tudok 5 órán belüli féltávot, csak az érzet olyan keserédes.
Idén már nem lesz több triatlon, és jövőre sem fogok rágörcsölni egy mindenáron <5 órára. Ugyanakkor mégis a “magasabb osztályba léphet” minősítést írtam be magamnak, szóval jövőre talán egy ironman felkészülés ívébe belecsempészek egy-két féltávot, aztán hátha…
Edzői méltatás: elég egyértelmű. Javulás minden fronton, gyorsulás futásban és bringán is, állóképesség javulás, magasabb laktátküszöb. A verseny pedig egyáltalán nem ütött agyon, utána egy órával hazavezettem majd este koncerten voltam mintha mise’ történt volna, sőt a másnapi átmozgató fél órás futás is gond nélkül ment.
Jó is ez így, show must go on, egy hét múlva Wizzair félmaraton, újabb PB reményekkel.
Köszi Gabi, jók vagyunk, hajrá én. 🙂
fotók: én + https://www.facebook.com/Austria.Triathlon.Podersdorf?fref=ts
eredménylista:
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő →
baratrunning.com 