Kaptárkövek Trail beszámoló – Belus Tamás
A hétvégi hosszú edzés szerepét a Kaptárkövek Trail 30-as távjára osztottam. 
A múlt heti Bükk Hegyi Maraton után túl nagy elvárásaim nem voltak magammal kapcsolatban, még Gabi is azt írta – nem baj ha marad bennem egy kicsi… Édesanyámat is orvul rávettem, hogy velem tartson, jól ment egy hete a BHM félmaratoni távján, a pálya sem volt nehéz, az ő maratoni felkészülésébe is be lehetett illeszteni a futást, és ezt mind el is hitte nekem MUHHAHA 🙂
Szóval reggel 6.30 indulás, sima út Egerig, 8-kor már a rajtzónában voltunk. Nem tudom miért pont ezekkel az egri srácokkal-lányokkal haverkodtam így össze, így alakult – a szervezők színe-javával nagyon jóban vagyok, szuper volt megint látni őket, el is pofáztam vagy 30 értékes percet, Péter Kerékgyártóval is váltottam pár szót, aztán nyomás a Polar sátorhoz átvenni a V800 tesztórát. Kis eligazítás (nagyon felhasználóbarát kis kütyü) felszerelkezés (magnézium ampulla a kocsiban maradt, bár annyira nagyon nem kellett) a rajtra szerintem már volt vagy 25 fok, kurvára égetett a nap. 9 után pár perccel lőtték el a 30-asok mezőnyét, a 15K egy órával később, 10-kor rajtolt.
A rajtlistán 93-an voltak, köztük Kovács László barátom, nem álltunk előre mert nem akartuk feltartani Német Csabit meg a többi elvetemültet.
Az első 3 km enyhe lejtő volt az AÉS szőlői között, az élmezőny jól elment, megnyugtattam Lacit hogy látjuk mi még őket 🙂 Persze sokan tényleg megpukkantak (nap, meleg, rajt előtti Almagyar-Érsekes fröccsök) őket be is daráltuk az első 15 km-en. A szőlőkből az erdőbe érve a Nyerges-hegyi emelkedő szűk egynyomos ösvényei következtek, jó tempót fogtunk, az első ellenőrző pont után lejtőhöz kvázi alacsony pulzussal érkeztem -egy HAJRÁ János Babiktól, egy pacsi Imre Verestől, jók voltak a szurkolók 🙂 
Az első frissítőhöz (7,5 km) egy tempós lejtő vitt le, de sok árnyék itt nem akadt, nem igazán esett jól a futás… Benyomtam egy isostar kólás gélt (úúúú de szar íze van, de nekem elég jól működik) még a frissítő előtt és gazdagon locsoltam magamra a vizet. Alapvetően egy ilyen távra ilyen sok frissítőponttal elég lenne egy 0,5-ös kulacs egy kulacstartóval, de fostam a melegtől, ezért inkább zsákkal mentem két kivehető kulaccsal. Meg atlétában Fruzsina Elek-Belus 😀 Szerintem jól tettem hogy a zsákot vittem végül, marhára jól esett útközben a fejre tarkóra locsolt hideg víz… Az első frissítőn a kulacstöltés után azonnal mentem is tovább. Két kellemetlen emelkedő (köztük egy véget nem érő kavicsos-aszfaltos) és egy combszaggató nagyon meredek lejtőcske vitt Síkfőkútra, itt Emese Földházi vitte a pontot, ettem egy kis csemege uborkát és édes kekszet (nyami) és elkezdtük a legnehezebb részt fel Várkútig. Itt sokat bele-bele gyalogoltam, de utólag erről is bebizonyosodott hogy indokolt volt – nem hiszem, hogy bírtam volna a harmadik frissítő (20,5) utáni hullámos részt ha itt erősebb tempót mentem volna. Az Eged lejtője nagyon nem akart eljönni, mondjuk az annyira szar, hogy nem is vártam tiszta szívvel – de azért örültem amikor végre elfogytak a fák és a startoló siklóernyősök között megláttuk a csodálatos panorámát. 
De tényleg, annyira szép, hogy Laci megállt (??!!!??) csinálni egy pár képet, én persze mentem tovább (láttam már párszor) és elkezdtem a gyilkos nagy-egedi lejtőt. Pár éve itt még halálfélelemben botorkáltam lefelé, de a sok Tokaji-hegyes technikás downhillezés azért már kezd hatni, úgyhogy kicsit magamat is meglepve top10-es részidőt mentem lefelé és még el is léptem a minket üldöző srácoktól. Amikor leértünk a kiskertek közé (már csak 1500 méter volt hátra) és elkezdődött az utolsó kis dombocska és ekkor mintha combon vertek volna, de úgy rendesen. Plusz a meleg is pofán vert, azt hittem ott menten elvágódok. Ilyet nem is tudom mikor éreztem utoljára – ja de, két hete boxedzésen 🙂 Apropó box. A bunyó és a pulzusrángató edzések nagyon jól jöttek most. Korábban egy ilyen sokk jóval nehezebben ment volna át rajtam, de most egy 10-15 sec-es megállással, pár levegőpréssel meg egy kis anyázással túl tudtam lendülni rajta és a célba már valami futásra emlékeztető mozgással érkeztem.
A V800 megviccelt kicsit, mert a bemelegítésnél már elindítottam az órát aztán le is állítottam, de az órán én menet közben a bruttó időt láttam (az volt gyárilag beállítva) és a célban is azt hittem hogy 3:10 volt az időm. A dugóka kiolvasásnál láttam hogy az idő 2:56 lett, ami ugyan kicsit rosszabb mint a tavalyi 2:53 de ezt hajlandó vagyok a meleg számlájára írni. Kb 15-16. lehettem, nem találok végeredményt egyelőre, és ott meg annyira nem érdekelt a helyezés.
Anyu 2:06-ot ment a 15 km-en, ami kurva jó idő neki, nagyon büszke voltam rá. Ja és köszi a menő képet Péter Kerékgyártónak 😀 Jó kis verseny volt ez, bár egyszer jó lenne inkább ősz végén futni, sok a napnak kitett rész, úgyhogy elég Rambós ez így…
Kaptárkövek Trail jövőre is tollal beírva.
Fotók: Belus Tamás, Kerékgyártó Péter
baratrunning.com 