Koren Miklós, JFK 50 mile – beszámoló

Posted on

miklos_jfk“Ezért aki igazán ért a harchoz, annak lendülete elsöprő, időzítése pedig pontos. Lendületünket az íj megfeszítéséhez, időzítésünket pedig a nyíl kilövéséhez lehessen hasonlítani.” (Szun-ce: A hadviselés törvényei)

“Laza izomzat, pengeéles figyelem.” (Gabi tanácsa a versenyre)

Szeretek tervezni. Élvezem, ahogy előre elképzelem a jobbnál jobb futóélményeket. Biztonságérzetet ad, hogy minden eshetőségre fölkészültem. A JFK 50 Mile-ra a szokásosnál kevesebb tervezéssel mentem. Behajigáltam a bőröndömbe mindent, amire 10-12 óra futás során szükségem lehet. A SIS Go géljeim is időben megérkeztek, az új Podiart talpbetétem is elkészült, mi kell még?

Az Amerikába tartó repülőúton elszórakoztattam magam és a szomszédaimat azzal, hogy a talpbetéteimet méricskélem egymáshoz. A jobbat nem csiszolták be eléggé a Hoka egyébként elég keskeny talpához, és az a 2-3mm többlet nagyon rossz helyre esett. Bejelöltem, mennyit kell még lecsiszolni belőle, és New Yorkban az első utam egy cipészhez vezetett. Ő néhány perc alatt lecsiszolta 20 dollárért. Ez órabérnek New Yorkban sem rossz, de látta rajtam, hogy nekem minden pénzt megér.

A JFK 50 Mile Amerika legrégebbi ultrája, több, mint 1000 indulóval. Szombat reggel 5.50-kor a boonsboroi iskola parkolója teljesen tele, nem lehet helyet találni, pedig itt a filmekből ismert amerikai vidéki középiskolát kell elképzelni, ahova a diákok is autóval járnak. Nagy tömeg, de profi szervezés és jó hangulat. Akkora a mezőny, hogy a 11 óra alatt egy pillanatig se fordult elő, hogy egyedül maradtam volna.

A verseny első harmada az Appalachian Trailen fut. Az AT a leírás szerint rendkívül technikás, kacskaringós ösvény, szerencsére a budai ösvényeken edződtem. Szívesen megfutottam volna, de tömött sorban kocogva nehéz előzni. Nem is baj, mert a pulzusom vagy 10-zel magasabb volt, mint vártam. Lefele az emberek többsége óvatosan sétált a kicsit köves ösvényen. Lefele. Sétált. Az elméletem szerint “A futás kontrollált esések sorozata. Az ideális arány 50% kontroll, 50% esés.” Mindegy, nem sietek sehova.

24 km-nél értünk le a hegyről, 56 van még hátra. Innentől végig síkon, a Potomac-folyó melletti töltésen megy tovább a verseny. Próbáltam fölvenni egy nyugis tempót 150-159 közötti pulzussal, és közben nem gondolni a távolságra.

You havin’ fun yet? – kérdezte Butch, amikor megelőztem. Nem voltam ráhangolódva a beszélgetésre, de gondoltam, kicsit csevegjünk. Kiderült, hogy 50 ultrát futott az elmúlt öt évben, és rendszeresen fut 100 mérföldeseket. Tudja tehát, hogy mit csinál. Legjobb lesz, ha ráakaszkodom egy darabig. Négy perc futást kombinált két perc gyaloglással. A gyönyörű, sík terepen szerinte megindulnak az emberek, aztán a végére elfogy az energia.

Örömmel láttam, hogy Butch, talán tengerészgyalogos múltjának hála, még nálam is jobban szeret tervezni. Mérföldenként újraszámolta, hogy mennyi van még hátra, és ilyen tempóval mennyi tartalékunk van a szintidőhöz képest. A birodalmi mértékegységek teljesen összezavartak, ezért szerencsére nem izgattam föl magam azon, hogy 13 vagy 15 perces mérföldeket futunk.

Tovább a teljes beszámolóhoz Miklós oldalára >>>

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s