Szóval őszinte leszek: nem tudtam, hogy ez a Keszthelyi triatlon ennyire kemény lesz. A bicón 8 hosszú emelkedő volt – de nem ám néhány méter, hanem az a hosszú szenvedős fajta. Illetve azt se mondta senki – bár nem is kérdeztem senkitől – hogy a futásnak majdnem a fele felfele lesz (a parttól a festői Festetics-kastélyig és vissza le).

Időeredmények:

– Úszás 41 perc (1 percet javítottam a tavalyi Budapestman-hez képest, de nem is vártam tőle többet, mert edzéseken nagyrészt gyors-, és hátuszit gyakorlunk. Szóval ezzel most még elégedett vagyok.

– Bicó: 1.43 perc lett –> ok, hogy eddig ez volt a legbrutálabb bicós pálya, de ki kellett, hogy mondjam magamnak, hogy milyen rosszul megy a bicó. Mármint, hogy ezen a számon van hova fejlődni 🙂

– Futás: nos itt magam is meglepődtem, hogy a 10 km-t 1.05 perc alatt le tudtam futni 36 fokba, 4 km-t ebből felfele a két szám után. Ezen is van még mit fejleszteni, de ezzel alapvetően jól vagyok. (tavaly a Budapestman-en 1.02 volt az időm 10km-n, de ott a Városligetbe kavirnyáltunk).

Megélés:

Az úszásnál már végre nem féltem a nyíltvízen, és nem paráztam be, ha valakivel kicsit összekoccantunk. A bicón már a 6. emelkedő fele kezdett marhára elegem lenni, de úgy szálltam le a bicóról, hogy volt még erőm tovább menni. A futás első körében majdnem elsírtam magam, hogy ezt a távot majd még egyszer meg kell tennem felfele, de a második körnél már nem szenvedtem annyira. (Kis funfact – kétszer futottam be a célba, mert az elsőt elnéztem 🙂 –  amikor a második körömre indultam futásnál, a hostess leányzó mutogatott balra és azt mondta, hogy második kör balra – én meg úgy értettem, hogy ha még van hátra a második kör, akkor menjek arra, de ő úgy értette, ha már túl vagyok a második körön, ami azt eredményezte, hogy befutottam a célba 🙂 És ott kérdeztem meg a célba az egyik versenybírót,  hogy itt hol lehet tovább futni 🙂 🙂 és mutogatott a hátam mögé. Teljesen már szét voltam esve fejbe, de azért ezen jót röhögtem még ott is.