Szálka Triatlon, M táv- Sujtó Szandi, beszámoló
Tavalyi Szálka-feelingen felbuzdulva idén az M-es távra neveztem, hogy Főnénit idézzem „ne aprózzuk el”.
Az utolsó 2 hét nem a terveknek megfelelően alakult a felkészülésben, volt benne minden: az egy éve lefoglalt szállásunkat visszamondták, családi h-f vírus, nyaralóban maradt bicikli, majd induláskor kétszer is otthon felejtett futócipő. Ez utóbbiért végül a férjem egy szlovéniai Hoka outletig ment, hogy szerezzen egyet:-)
Az utolsó heti edzések is borultak emiatt, a repülős futás kimaradt cipőhiány miatt, de végül csak meglett minden. Még a tesómék is beugrottak gyerek-és kutya-szitternek, úgyhogy bedobtuk a kocsiba a kis sátrat…és elindultunk Szálkára.
Útközben ráparáztam a defekt dologra – még mindig nem jutottam el odáig, hogy megtanuljak kereket cserélni, defektálló gumit meg a felkeresett 5 bringaboltban sem kaptam – de Zoli volt szíves felhívni a figyelmem, hogy épp dobálom el a mentális forintjaimat. Igy aztán abban maradtam magammal, hogy ha defektet kapok, akkor visszatolom a bringát és az ő bringájával lenyomom a maradékot…vagy bokát villantok valamelyik srácnak, és esdeklően nézek 🙂 de leginkább, hogy nem kapok defektet.
Sikerült beesnünk még este és átvenni a rajtcsomagot. Aztán feldobtuk az unokaöcsém decathlonos sátrát, felfújtuk a matracot és elmentük vacsizni,… aztán alvás. 9 év után ez volt az első kettesben töltött éjszakás kiruccanásunk. Reggel szemetelő esőre ébredtünk – :)) – ami hamar elállt, de legalább nem 40 fokkal kezdtük. Az idővel szerencsénk volt, csak a 2. bringás körre robbant be a meleg. (az idei szervezés nem volt a toppon, nem volt a depó sem felszámozva, de ezen hamar túllendültünk).
A gyomrom eléggé be volt szűkülve, de azért leerőltetem pár falat zabszeletet (special thanks to ZAndi). Isot-vizet előre lefagyasztottam, hogy hideg maradjon, az kezdett szépen kiolvadni. Bedepóztunk és vártuk a rajtot.
Az úszás mehetett volna jobban, bőven van hova fejlődni. 500 m vegyesben nyomtam, mert eléggé rugdosódott mindenki, meg tömörült idén. A fordulónál állóhelyben úsztunk jó sokat. A víz nagyon meleg volt, már az a meleg, amiben nem jó úszni. de így is kb 5 perccel jobb lett, mint tavaly.
Depóban nem sokat tököltem, ettem pár falatot, cipőt húztam és toltam is fel a bringát a dombra aztán nyomás. Eléggé kiszívott az úszás, kicsi kellett, hogy a pulzusom helyreálljon, de haladtam. Az elején volt pár lány, aki leelőzött, de aztán többüket a 2. körön visszaelőztem és lehagytam. Bringás tudásomon van mit csiszolni, de idén bátrabban mentem lefele is, meg mindkét körben sikerült simán feltekernem az utolsó meredek emelkedőn, bár a 2. dombmenetnél a combom már bazira égett. :))) Szépen ettem zselét, meg ittam vizet-isot út közben.
Futásnál kis csemegeként változott a pálya a tavalyihoz képest útfelújítás miatt, 500 m-rel rövidebb lett, cserébe felvittek a dombra, 1,5 km fel szépen alattomosan, aztán a forduló után még 1 kicsit fel. Itt kb 2* 10 métert belesétáltam, mert gyorsabb volt, mint futni. Amúgy, ha nem figyeltem futottam síkon 6:15 körül is. A futásnál éreztem, hogy a bal gázlóizmom görcsölni akar, így Zolitól kértem egy magnéziumot nyelv alá, az segített, meg ettem a frissítőpontnál 2 szál ropit meg egy is dinnyét. Ezek segítettek sokat, a 2. köröm annyival gyorsabb lett, hogy a Zoli végül lemaradt a befutómról :)))
Összességében nagyon-nagyon élveztem, én 4 órás időben reménykedtem a tavalyi alapján, annál ez messze jobb lett, 3:18-cal értem célba.
baratrunning.com 