Chicago Marathon – Juhász Erika

Posted on

Visszatekintő:

A négy éves futó múltam alatt részt vettem már hat maratonon és pár annál hosszabb versenyen és volt egy “feladott” maratonom, a 2018-as Budapest maratonon ahol az első pár száz méter után vitt el a mentő. Semmi különös oka nem volt csak elfáradt a porc és leszakadt. Akkor még nem tudtam mi vár rám egy éven át. Mivel a fiam kint él és most már a lányom is az USA-ban minden be volt fizetve. A repülő jegyek, szálloda, indulási jog a NYC maratonra. így nem volt  kérdés, műtét előtt ki utaztunk orvosi tanácsokkal, gyógytornászi  instrukciókkal ellátva. Végül teljesítettük a fiammal majd miután haza  utaztunk egyből műtét következett. Betartottam mindent sok gyaloglás, gyógytorna de  februárban tudtuk, hogy baj van és ugrott a BSZM második teljesítése. Újabb MR vizsgálat, újabb orvos aki azt mondta a két műtét közt teljesen tönkre tettem  a térdem mintha nem is az enyém lenne mindkét MR eredmény. Műtét után másnap reggel az orvos első mondata “Gondolja át mert  ezzel nem fog több maratont futni az alapján amit láttam!” Akkor már lelkileg olyan állapotba voltam a sok fájdalom, hízás, lányom kiutazása… miatt, hogy úgy éreztem már sosem fogok sem testileg sem    lelkileg rendbe jönni, csak sírtam és sírtam. Műtét után éreztem ez most más mint volt, egyre kevésbé fáj, egyre jobb volt a gyógytorna. Kezdtem  lelkileg kicsit összeszedni magam. Már csak az erdőben sírtam miután  újra elkezdtük Gabival az “edzést” ami így  nézett ki május 13.-án: “5×1 perc kocogás közte 3 perc séta=20 perc”. Akkor ennek is örültem, kibicikliztem az erdőbe és ott, hogy senki ne lássa sírtam minden  alkalommal mert nem ment +10kg-mal, be fordulva, kedvetlenül, de AKARTAM!  Így haladtunk hétről hétre emelve picit és közben hittem magamban. A súlyom is gyorsan csökkent mert vissza álltam a régi étkezésre. Nyáron  5 napos túlélő túrán vettem részt 18-kg-ős hátizsákkal majd nyaralás közben egy fél-maratonon is ami kezdésnek nem volt rossz, rengeteg kerékpározás, gyógytorna, masszőr, lengő jóga. Jó lett volna még kb egy hónap a felkészüléshez de adva volt januárban  ez a verseny amikor nem tudhattam mi vár addig még rám.

 

A verseny előzményei:

Mikor megláttam, hogy apukám névnapján lesz ez a verseny, írtam Patriknak (aki a kedvenc unokája volt), hogy ilyen nem sűrűn van jelentkezzünk hátha besorsolnak és Neki futunk újra együtt. Regisztrált és besorsoltak. Ajándékba kaptam a nevezést, szállodát és az  élményt, hogy kézen fogva a fiammal futhatok célba, amit szívből ajánlok  mindenkinek. Teljesen más érzés, ez nem verseny ez büszkeség és buli egyben!

 

A verseny:

Itthoni idő szerint 12-én szombaton indultunk közvetlen járattal Chicagóba de azzal nem számoltunk, hogy két órás késéssel  indulunk ami tudtam baj lesz mert pont ki volt számolva, hogy  érkezünk  ottani idő szerint délután nagy ölelés a gyerekekkel, kocsiba be és indulás a rajt  csomagot átvenni amire kb két óránk lesz. Hát nem így lett 18.15-kor még a bőrönd őket vártuk, ami nem jött.

Gyors egyeztetés után a fiammal, ott hagytam Ferit, ki  rohantam és hányódik tempóban mentünk hátha sikerül odaérni a 6 órakor bezárt expóra. A repülőtér és az expó épülete között több mint 30km délutáni csúcsforgalom várt ránk. Már zárva volt de nem voltunk egyedül, legalább tízen reklamáltak  rajtunk kívül és senki nem tágított ezért előjött egy férfi és hosszas alkudozás után, név  nélkül kiosztott egy-egy rajtszámot mindenkinek, így lett indulási jogom. Persze vacsora ami nem ment majd alvás, hajnal 4.-kor ébresztő mert  8.-kor rajt.
Ki sétáltunk a rajba ami jó volt  bemelegítésnek, átvizsgálás, mosdó kimaradt mert sokan voltak, nézelődtünk(nem olyan szuper mint NYC) be álltunk a rajtba és fázósan  elindultunk. A feladat az volt, hogy fájdalom, sérülés nélkül pár km  kocogás majd gyaloglás váltogatásával érjünk célba. Arra gondolva, hogy  3 hét múlva újabb maraton vár ránk és sok új élmény. Kb 18-km-ig repült  az idő, sokat nevettünk majd lassultam és egyre többet gyalogoltam  látszott a felkészületlenség. Patrik minden mérföldnél megállt a frissítőknél de nem bántam nem volt idő cél csak teljesítés. Két-két  gélt ittunk és nagyon finom gumi cukrot kaptunk ami csomag számra  tudtunk volna enni. Végig fújt a szél, a védettebb részeken melegünk  volt még a szélesen fáztunk.. Ami bosszantott már az elejétől, hogy az  ő órája és az enyém is mást mutatott de közel sem volt a pálya szélén  kiírtaktól. Végül az enyém 45 km-t mutatott így nem tudtam számolni  sem, hogy kb mikor érünk be de 5.18.05-lett a hivatalos időnk.

Nehezebbre számítottam mind testileg, lelkileg de agyban végig ott  voltam és figyeltem a testem jelzéseit. Tudtam, hogy meg lesz de  rosszabbra számítottam pláne a fáradtság, stressz miatt is. Csodálatos érzés volt amikor a család Patrik kezébe adta a Nemzeti  zászlót a megbeszélt helyen és most is mint a tavalyi NYC-n ezzel  futottunk be kézen fogva. Leírhatatlan érzés, hogy mindenki ott van aki fontos sőt, eggyel több is.!!! ❤

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s