Téli Tihany Trail – Zsubrits Gábor

Posted on január 22, 2020 Updated on január 22, 2020

Már tavaly is szemeztem vele, mikor feltűnt a Facebookon, mint ajánlott esemény, de az idei versenynaptárból már nem maradhatott ki.

Célidőnek 1:30:00 körüli időt terveztem, és mivel már hetek óta jó formában éreztem magam, úgy gondoltam nem lehet akadály ezt elérni.
A verseny napján nem tipikus január eleji időjárás fogadott, mert 6 °C és szép napsütés volt, a kemény mínuszok helyett. Most kipróbáltam a verseny előtti napokban a Squeezy Carbo Load termékét, ami segít minden hasznos anyaggal feltölteni a szervezetet a nagy igénybevétel előtt. A frissítést nem gondoltam túl, a már jól bevált dolgokat vittem magammal, így egy kis üveg vizet szorongatva, zsebemben gumicukorral álltam rajthoz, ahol próbáltam a mezőny elejében elhelyezkedni, nehogy beragadjak már az első kilométereken. Az útvonal aszfalton, de enyhe lejtővel kezdődik, viszont pár száz méter után máris terepre vált és bekanyarodik az erdőbe. Innen indult az igazi terepfutás, és habár a verseny előtt elolvastam az útvonal leírását, hogy legyen kis ismeretem a pályáról, de az első 5 kilométer után, nem igazán emlékeztem merre is járok. Mindjárt az elején egy elég erős emelkedővel indítottunk, amit sikerült belesétálás nélkül teljesíteni, közben figyelve, hogy ne is fussam el magam mindjárt a verseny első részében.
A mezőnyben is hamar sikerült elhelyezkedni, végig ugyanazokkal a társakkal futottam, a nagy előzések, felzárkózások és igazi versenyzés most elmaradt. Az emelkedőn felérve erősen lejtős szakasz következett, itt sikerült pár embert megelőznöm és a saját tempómat felvenni, illetve jó lendületet adott az újabb emelkedős részhez.
Bármennyire is szerettem volna elkerülni, hogy beragadjak más mögé, a szűk ösvény miatt az előzések nem igazán voltak lehetségesek, így itt sikerült pár másik futóval együtt beszorulni. Szerencsére ez nem tartott sokáig, így az újabb lejtőn már mindent beleadva lehetett folytatni a versenyt, ami egy viszonylag egyenletes szakaszon folytatódott. Közben kezdtem úgy érezni, hogy lehet mégiscsak sikerült túltolni az elejét, és valamiért nem is volt túl kényelmes érzetem futás közben, de ezek ellenére próbáltam koncentrált maradni és fejben végig a versenyre figyelni. Az előttem futók ebben nagy segítségre voltak, mert az ő tempójukra ráállva nem veszítettem a sebességemből. A verseny első harmadát ezzel sikerült is teljesíteni, és még az általam vágyott célidő közelében is maradtam, hiszen az első 5 kilométer kicsit több, mint fél óra alatt sikerült magam mögött tudni.
Innen kezdődött a legnehezebb, egyben a legszebb  és számomra legélvezetesebb része a tihanyi félszigetnek. A szép kilátást csak módjával lehetett élvezni, hiszen egészen közel vezetett az út széle a meredek sziklafalhoz, így egy megbotlás a kavicsos, sziklás úton nagy gondokat tud okozni, de volt akiknek közben az is belefért, hogy pár fényképet készítsen. Ezután viszont alaposan visszaesett a sebességem, mert egy komolyabb sziklás emelkedőn kellett átverekedni magamat. Előtte volt található az első frissítőpont, ahol a már jól bevált, és többször is sokat segítő banánt kerestem. Gyorsan le is csaptam rá, és pár karika elfogyasztása után már mentem is tovább. Nem tudom mit tartalmazhat, de most is igen hasznosnak bizonyult. De kellett is, hiszen egy igen meredek rész következett, ahol a futás szinte lehetetlen volt a szűk, és sziklás út miatt, így beállva a többiek mögé a sorba lépésben haladtunk, amit én annyira akkor nem is bántam, habár az órámat nézve már sejtettem, a célomat most valószínűleg nem sikerül elérni. Próbáltam utána a lejtmenetben valamennyi időt visszanyerni, de a sár miatt, amit már előttem jó páran szét is tapostak csak módjával lehetett „száguldozni”. Itt reméltem, hogy már túl vagyok a nehezén de akkor következett egy még magasabb, és hasonló emelkedő, mint az előző, így újra beállva a sorba törtettem felfelé.
Itt már tudtam, hogy az előre eltervezett 1:30-as időtől egyre jobban távolodok, ennek ellenére nem akartam elengedni a dolgot, és próbáltam a maximumot kihozni belőle. A csúcsot megmászva lefelé újra nagy lendületet vettem, de itt még nagyobb sár fogadott, ami a cipőmre ragadva sem könnyítette meg a dolgomat. A 10. kilométernél újabb frissítő pont, és már messziről kereste a szemem a banános tálkát. Itt kiért a pálya az erdőből és a bicikliút mellett haladt és egy jól elnyújtott emelkedővel ért vissza a faluba. Több embert sikerült megelőznöm, de itt már kezdtem érezni, hogy a végét járom az energiáimnak. Emiatt néha-néha már a futást leváltottam gyaloglásra.
A szervezők a végére is tartogattak egy meglepetést, mivel egy éles kanyar után újra egy meredekebb dombra lehetett felmászni, amit már csak becsületből, de kocogva teljesítettem. Innen már nem volt messze a cél, és végig síkon haladt, de már kezdtem nagyon érezni a megtett kilométereket, így a végén hol futva, hol kocogva, vagy gyalog, de beértem a célba. Na oda azért futva érkeztem, ha már futóversenyre jöttem.
Az időm végül kereken 1:43:00 lett, és ami a helyezést illeti továbbra is a mezőny első harmadában foglalok helyet. Összességében elégedett vagyok az elért időmmel, és az különösen, hogy érződött az év közben befektetett munka eredménye. Azt nem mondom, hogy mind a 15 kilométerét maradéktalanul élveztem, illetve ez számomra nehéz is volt, pontosabban mondva nem teljesen ilyenre számítottam, de az útvonal nagyon tetszett. Ha közelebb lenne hozzám, máskor is szívesen futnék rajta. Az viszont nem lehet kérdés, hogy jövőre is helye legyen a versenynaptáramban.