Kisördög kör beszámoló – Zsubrits Gábor
Kisördög Kör (25 km, 700 m szint)
Tudtam előre, ez lesz a hét csúcspontja, de hogy ennyire jól fog sikerülni, arra nem számítottam.
Meleg időt jósoltak, ez be is jött, így a frissítést még jobban át kellett gondolom, mivel bármiféle forrás, vagy kút csak 20 km után esett útba. Most először próbáltam ki, hogy beletettem a hátizsákba a „víztartály” részét, így plusz 1 literrel többet tudtam vinni, és hát ez egy tényleg nagyszerű dolog. Emellett volt még 1 fél literes izó, meg egy további fél liter víz, amit előtte lefagyasztottam, így 15 km után is volt még hideg vizem. Elsőre nehéznek tűnt így a táska, de végül hamar ki is ürült, illetve nem volt zavaró.
Alapos bemelegítés után, lekocogtam a rajthoz, és beolvasva az első kódot neki is indultam. Az első 5 km nagyon ismeretlen volt, így azon 3 alkalommal is sikerült rossz felé mennem, ez okozott némi plusz kilométer és időt. Ezt a pár kellemetlenséget leszámítva teljesen jól tudtam haladni az első ellenőrző pontig. Na itt jött a következő akadály, mivel nem találtam a kódot. Néztem a térképen, olvastam, hogy hol van, de csak nem akart meglenni. Aztán hosszú keresgélés után megláttam a fa tövében egy barna oszlopon, ami nagyjából alig volt magasabb, mint az aljnövényzet. A többi is ugyanilyen „könnyen” észrevehető volt, de ott már számítottam rá, így hamar meglett.
Ezután következett, a kör legszebb része, az Ördög-árok. Hol patakmederben próbáltam haladni, hol sziklát másztam, de ez a szakasz minden volt, csak futható nem. Erre számítottam korábban, így nem lepett meg, élvezetes volt. Jött is a következő ellenőrző pont, és innentől már ismerős volt minden. Ez egy jó hosszú szakasz a körön, hiszen a következő QR kód több mint 10 km múlva található. Az eleje kicsit monoton volt, mert egy fasor mellett haladtam hosszú kilométereket nyíl egyenesen. De aztán betértem az erdőbe, és onnantól egy teljesen szokványos erdei futás volt, minden gond nélkül. Közben természetesen folyamatosan ittam, fél táv után egy müzliszelet is lecsúszott, mert kezdtem érezni, hogy éhes leszek (ebből vihettem volna még egyet…).
Sejtettem, hogy közeledem a népszerű Cuha szurdokhoz, mert egyre több kiránduló jött velem szembe. Szerencsére elég széles az út, így nem ragadtam be egy csoport mögé sem. A patakon is átkelhettem többször nagy lendülettel, amiből pár kiránduló is kapott, pedig nagyon vigyáztak, nehogy egy kiránduláson koszos legyen a szép cipő… 😀 Nekem addigra már mindegy volt, mert nagyjából a hátizsákot is átizzadtam. Gyors igazolás és már mentem is tovább, a már jól ismert utakon. Előtte lecsúszott a gél is, amit friss forrásvízzel öblítettem, és nekiindultam az utolsó 5 kilométernek.
Valamiért a túraszervezők, versenyszervezők és instant kör szervezők egyik mániája, hogy a pálya legmagasabb pontjára az utolsó kilométerekben kell felmászni 🙂 Lehet én működök rosszul, de én azért addigra már kezdek fáradni. Na ez így volt most is, és itt már kezdett kijönni a fáradtság is rajtam. Ettől függetlenül, próbáltam minél jobb tempóban felmenni, ami viszonylag elég jól sikerült. Annyira, hogy túl is mentem az igazoló kódon.:-)
Ezután már csak 1,5 kilométer ereszkedés várt rám, ahol csak úgy száguldottam, mintha nem is lenne mögöttem már egy félmaratoni táv. Legalább hamar szembejött a falu, és két kanyar után ott is voltam a célban. Az időm 3 óra 27 perc volt, és végül 27 kilométert futottam a 25 helyett.
Összességében egy nagyon jól sikerült kör lett szerintem elsőre. Kicsit tartottam az egésztől, vagyis inkább a frissítés részétől, de nagyon jól tudtam menedzselni az egészet. Figyeltem az ivásra, volt nálam harapnivaló és pont a forrásnál fogyott el a vizem, ott meg utántölteni tudtam. Nem is éreztem szomjúságot, csak az izotól ragadt össze a szám. Fejben szintén nagyon ott voltam végig, a régi módszert használtam, amit minden nagyon hosszú túrán.
Mindig csak a következő pontra figyeltem, így nem 25 km-t kellett egybe lefutnom, ami soknak is tűnhetne első látásra, hanem csak 5-öt, 4-et, 10-et stb. Azért így barátságosabban hangzik. Az eltévedésekért kár, de így futva nem mindig könnyű meglátni a szűk ösvényeket, vagy félig-meddig kopott jelzéseket.
Félmaratonig már jó vagyok, utána kezdett kicsit kényelmetlenné válni a futás, és éreztem, hogy fáradok. Mindenképp vissza kell menni majd javítani, jót tett ez a kis kör a motivációmnak is, és ez a hosszabb táv tetszett is. A nemrégen vásárolt új cipőmet is most próbáltam ki először, és nagyon jól működött, remélem hosszú barátság lesz belőle.
baratrunning.com 