Senior Tájfutó VB – Koren Miklós beszámoló

Posted on

Van valami ősi, ösztönös élmény a tájfutásban. Amikor megpillantom a narancssárga-fehér bóját, az olyan érzés, mint ami a szavannán rohangáló ősünket tölthette el, amikor megpillantotta a bokor alatt a sebzett antilopot.

image

Egyszerre intellektuális és nyers sport. Agyalok az optimális útvonalon, mennyi domb, mennyi kerülő, mennyire futható a rét, aztán áttörök a bozóton a galagonyabokrok között, büszkén tűrve a tüskéit.

image

Ezt szeretem benne akkor is, ha eddig kevés sikerélményt adott. Néhány éve kezdtem tájfutni. Az eddigi legkompetitívebb eredményem, hogy egy középtávú OB-n a mezőny első felével az A-döntőbe jutottam. (Amit aztán jól elszúrtam.) Na jó, meg egy budapesti éjszakai bajnokság 5. hely, de ott nem nagyon volt mezőny.

Amikor januárban megtudtam, hogy Magyarországon lesz a szenior VB, elhatároztam, hogy ez lesz az idei célversenyem. Úgyis éppen köldöknéző fázisban voltam, hogy mit akarok én a futástól. Az ultratávokhoz szükséges időt nem tudom edzéskor beletenni, úgy meg minek? Gabival elkezdtünk rövidebb és gyorsabb terepeket tervezni, ami adott sikerélményt, de azért annyira nem izgalmas. (Mondjuk egy Börzsöny Trail annyira sokféle és kemény, hogy azt bármikor elfogadom kihívásnak.)

Szóval legyen tájfutás! Gabi ehhez hangolta az edzéstervet, én meg igyekeztem minél több térképes edzésre vagy versenyre elmenni. (Külön technikai edzést nem végeztem, aminek meg is lesz még a böjtje.)

image

A szenior VB három versenyszámból áll: sprint, közép- és hosszútáv. Mind a három más egy kicsit. A sprint városi terepen zajlik, nem annyira a térképolvasásról és téjékozódásról szól, mint a gyors döntésekről és a robbanékony futásról. A másik kettő erdei terepen, ahol azt is meg kell állapítanod, hogy hol vagy és hogy hova mész. Középtávon jobban el vannak rejtve a pontok, inkább szól a pontos tájékozódásról. A hosszútáv fő feladata a jó útvonalválasztás, meg persze a kitartó futás.

A verseny selejtezőkkel és terepbemutatókkal együtt nyolc napig tart, ebből öt versenynap. Ez külön kihívásnak ígérkezett, hogyan nyújtsak minden nap maximális teljesítményt majd pihenjem ki magam a következő napra. Egész hétre leköltöztem Csákvárra, ahol az evésen, alváson, versenyzésen, nyújtáson és pihenésen kívül az égvilágon semmi dolgom nem volt. Nem vittem számítógépet, könyvet is alig olvastam.

Pénteken terepbemutató Fehérváron. Jó hangulat, mindenütt tájfutók keringenek. Ismerkedünk a térképpel és a várossal.

image

Tovább a teljes bejegyzésre

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s