Firenze maraton-Palkovics-Szabó Nóra, beszámoló
Húsz éve (Jesszus) tanultam Firenzében Erasmus ösztöndíjjal. Nagyon kevés pénzt kaptunk, cserébe nagyon keveset tanultunk, és a szobatársammal, Beóval (Őze Beáta, kézilabda-mesteredző), sokat futkároztunk az Arno parton, mert kézilabdázásra alkalmatlan voltam.
Beneveztem mindenféle versenyre, futottam a külkerületi katonazenekarral és az önkéntes tűzoltókkal, és a Vivicittà közben a város budai oldalán a dombok között futva megfogadtam, hogy visszajövök egy nagyobb versenyre.
Eddig két maratont futottam, egyik se volt hivatalos. Az elsőt a Velencei-tó körül, kimértem, hol és mennyit teszek rá a tókörre, a másodikat pár UB-szakaszt összevonva. Mindkettőnél egyedül voltam maratonfutó, de volt mellettem biciklis. Szerettem ezeket a kihívásokat, tér-idő megszűnt, hatalmas élmény volt. Nade kell egy igazi. A negyvenkettedikre megkaptam ajándékba. A verseny hetének edzéstervébe Gabi beleírta, hogy amúgy ő ezt az útvonalat ismeri, már kétszer végigment rajta. Hoppácska. Ez azért segített. Nem leszek teljesen magányos a tömegben.
A Palazzo Vecchiótól indultunk, itt volt az én rajtzónám. A bemelegítést többször megszakította egy másik téren felállított toi-toi sor látogatása, de ez szerintem bele volt kalkulálva. A rajtban az izgalmamat oldották a klasszikus olasz párbeszédek: Vincenzo, ci sei? (Vincenzo, itt vagy? – hát nem látod, hogy itt van?!). Ezek nemnormálisak. Aztán egyszercsak ráeresztették a 7500 futót a városra.
A nyolcadik méternél már pisilnem kellett, az öt kilométeres frissítő ponton egy wc volt, fél percet álltam sorba, a sor nem ment, így elindultam, valahogy csak megoldom. Ezek a drága olaszok megtalálták nekem az első picit füves területet, követtem őket, és scusatemi (bocsika) megszólitással melléjük pisiltem.
Nyolc kilométernél éhes lettem. Naigen, a fél banán kevés volt, szereznem kell kaját. A tízes frissítőnél volt forró!!!! tea, amit felvizeztem, és betoltam az első zselémet. Itt már a parkban futottunk, ami egyébként biztos szép, és keddenként brutál piac van szeletelt fél-disznóval, de most nagyon unalmas volt. Tizenhat körül indult a kedvenc részem, budai oldal imádom utcákkal, Ponte Vecchio, szia Uffizi, vissza a budai oldalra, és húsz kilométer. Ott várt a férjem, integetés-mosoly-mindentökjó.
A félmaratonnál megijedtem, hogy ez így gyors lesz. Huszonnégynél meg hogy rosszul vagyok. Kiálltam, zselé, izó (mindjártelfogy), kedves olasz szavak, és egy perc után továbbmentem. A huszonötös frissítőnél jöttem rá, hogy a só felirat izót jelent. Nosza! Betankoltam. Meg banánból. Huszonnyolcnál már stabilan a 4:30-as iramfutók (így hívják őket?) mögött mentem, amikor egy fickót láttam feküdni a földön, az egyik iramfutó is odaszaladt, intézkedtek, én mentem tovább. Pár perc múlva már hallottuk a mentőt. Ez azért elég nyomasztó volt, de harmincnál elterelte a figyelmemet egy táncoló hatvanas futópár, akik a szurkolói kiszenekarok teherautója előtt megpörgették egymást. Ezek nemnormálisak. Itt az is feltűnt, hogy sokan futnak együtt. Felveszik a kerületi futóegylet egyenpólóját, és lenyomnak negyvenkét kilométert együtt. És dumálnak: tutto bene? (minden rendben? – harmincnál, hülye vagy? rendben?).
Harmincháromnál futottunk egy kört a stadionban, ezt kicsit abszurdnak éreztem, de mindenki annyira lelkes volt. Aztán még egy híd a sínek felett, nevezzük Everestnek, és vissza a belvárosba. Ilyenkor már nagyon számoltam a mindent. Még negyven előtt megkerültük a dómot, ami kegyetlenség, mert ez lesz majd a cél is, viszont az még ELKÉPESZTŐEN MESSZE van. Negyvenegynél végre valaki megszólított. Azt mondta, brava (ügyes – szerintem rámosolyogtam, de ez nem biztos). Innentől néha taszigálni kellett a turistákat, pár futó már kiabálta, hogy abbiamo fatto! (megcsináltuk! – még van hétszáz méter, és annak sose lesz vége).
Újra a Palazzo Vecchio, innen kilőttem, mert meglehet 4:30-on belül. Na ha ez a kapu nem a cél, akkor melyik az? A kanyar után volt közvetlenül.
Sikerült visszatartani a hányást, a férjem nagyon helyes képeket csinált egy vidám nőről, aki lefutotta a Firenze maratont.
baratrunning.com 