UTH beszámolók: Hanka, Belus Tamás, Belus Fruzsi

Posted on június 7, 2023

3in1, igen, még mindig az UTH-ról:-)

Hanka a Futni mentem blog és a Hanka Team házigazdája terepre tévedt a Spartathlonra való felkészülése jegyében

Régóta nézegettem az UTH távokat, de mindig lebeszéltem róla magam, mert 0 kilométert futok terepen, azt is 5 évente egyszer. (Csak a tisztán látás kedvéért, 2018-ban a Mátra Trailen futottam utoljára terepen.) De most a Garmin Hungary jóvoltából szembejött egy nevezési lehetőség, amire nagy bátran lecsaptam (még sérült térddel), így eldőlt, hogy május legvégén terepezem egyet. Május elején meg Ultrabalatont futok. De úgy döntöttem, ez így jó lesz. Jó lett! 
Különleges kiruccanás volt ez számomra, de bíztam benne, hogy a sík ultrás tapasztalat és lábaimba tett kilométermennyiség elég lesz a teljesítésre. A szintrajzot, útvonalat megnéztem, de nem mélyedtem bele nagyon, hogy mi is vár rám, jobb volt így szinte vakon menni, mert amúgy tuti visszatáncolok – így csak arra koncentráltam, hogy az előttem álló feladatot (értsd emelkedőt, lejtőt) megoldjam.
Tovább a teljes beszámolóra >>>

Belus Tomi a 2019-es győzelem után ismét a dobogón

Ha Pünkösd, akkor UTH, kb. bele van gravírozva már előző évben a következő évi naptárba. Tavaly egy héttel előtte ment ki a bokám (itt írtam arról a versenyről: t.ly/P4Zd) de valahogy össze-leukoplasztoztam magam rá. Na idén a térdem kezdett vacakolni az Istria 100 by UTMB után, de ismertek, olyan vagyok, mint a Fekete-lovag, több kell ahhoz, hogy kihagyjak egy UTH-t. Így utólag persze nagy a szám, de előtte aggasztott a dolog, az utolsó hetek edzésmunkáját rendesen hazavágta. Amit tudtam, nyilván megtettem, végigjártam szépen a rehabos szentháromságomat, Tatár Szilvi Sportrehabilitáció Vác „megszilvizte” a térdem, voltam Gavallér Móninál Debrecenben manuálterápián, a verseny előtti nap pedig Morvai Anna feltett rám itthon egy masszív tape-et. Barát Gabriellával, aki az edzőm már hét éve, jesszusom HÉT, már iskolás lenne a futós gyerekünk, szóval abban maradtunk Gabival, hogy a térdpara miatt idén még a szokásosnál jobban koncentrálok magamra. Futom a saját kis versenyemet, aztán meglátjuk mire lesz elég.
A verseny előtti napok a szokásos készülődős zsongással teltek. Már egy héttel az indulás előtt elkezdtem felpakolni az íróasztalomra a cuccokat, amiket vinni akarok, külön a versenyszettet, külön a tartalék cuccokat, a befutó utánra összekészített motyót és Lizának a supporthoz szükséges kellékeket. Kár, hogy nem csináltam róla képet, apokaliptikus látvány volt. Feltöltöttem a lámpákat, a tartalék aksikat, a powerbanket, a kistelefonom, olyan volt az asztal mellett az elosztó, mint valami balkáni hacker szerverszobája.
Tovább a teljes beszámolóra >>>

Belus Fruzsina – Hogy is gondolhattam komolyan, hogy idén nem megyek az UTH-ra?

Rendszerint a gép előtt ülök a nevezés megnyitásának napján és az elsők között kattintom le a gondosan előre kiválasztott – a felkészültségemnek és aktuális ízlésemnek megfelelő – távot. Idén a négy korábban is meglévő verseny (Ultra-Trail Hungary – 111 km, Szentlászló Trail – 84 km, Szentedre Trail – 54 km, Visegrád Trail – 30 km) mellett két új táv (Twin Peaks Trail – 22 km, Vertical 500 – 2 km) is felkerült az étlapra, a programot tovább színesítő, gyerekeknek szóló kids-trail mellett. Tavaly sikeresen teljesítettem a 111 km-es leghosszabb távot: a hegyek megettek, kiköptek, elpusztultam, újjászülettem, mindeközben elképesztő csodákat éltem meg. Talán azt gondoltam, hogy egyszerűen ezt nincs hova fokozni, emiatt idén nem terveztem versenyezni az eseménynek otthont adó, a magyar Chamonix-ként aposztrofált Szentendrén. Maximum eljövök önkénteskedni, mint 2018-ban – gondoltam magamban. Aztán egy március végi délelőtt rám tört a határozott hiányérzet (helló FOMO), a hogy-is-gondolhattam-mindezt-komolyan kínzó érzése. Olyan nincs, hogy idén nem íródik meg az UTH történetem: izgatott rajtban állás, küzdelem magammal és az elemekkel, felváltva széles mosolygás-vicsorgás, csippantás a pontokon, a fejem sistergése, miközben a hideg vizet öntik a fejemre, eufória a patakparton, befutás, célsör. Miután mindez egy pillanat tört része alatt átsuhant az agyamon, már nyúltam is a telefonomért, hogy Csanyától, a verseny szervezőjétől kissé megkésve kunyeráljak magamnak egy nevezést. Jöhet bármi, ami nem túl hosszú, legyen mondjuk egy Szentedre trail!

Januárban tudtam meg, hogy besorsoltak a 2023. szeptember 1-ji CCC-re, az UTMB 100 km-es kistesójára, így a futó fókusz egész évben ezen az egy versenyen van, ennek megfelelően kapom az edzőmtől, Barát Gabriellától a kivitelezésre váró edzésterveket.
Tovább a teljes beszámolóra >>>