Bács-Kiskun Ultra, 80 km – Gyurcsán Gábor, beszámoló
Ez a nap is eljött 😀 Bács-Kiskun Ultra 2023.
Az egész – ahogy visszanéztem a levelezést – tavaly október 18-án kezdődött 😀
Nem nagyon volt idáig célverseny, tavaly a Korintosz 80k-t elengedtük, így beneveztem ide.
“A Bács-Kiskun ultrán akkor 50 km, ugye? “ – kérdezted, és hát milyen jó, hogy nem 😀 Na jó, megállapodtunk, hogyha úgy látod, hogy nem fog menni, akkor marad az 50k.
Úgyhogy az elmúlt 8 hónapot ennek tükrében csináltam, gyakorlatilag nem volt vasárnapom futás nélkül az elmúlt 30x hétben. Aztán az április végi maraton után közölted a jó hírt: maradunk a 80k-nál, öröm-bódottá 😀
A verseny előtt edzőtársakkal folyton azon poénkodtam, hogy vagy gettó meleg lesz, vagy esni fog, amikor én futok, úgyhogy már nem is érdekelt – mondjuk inkább akkor essen.
De valahogy sikerült a fohászaimnak célba érnie, ugyanis a verseny hetében lévő 32-35 fokot péntek este egy szupercella-megavihar elsöpörte és hajnalban az eső is elállt, ideális időjárás.
A szállás parkolójában volt a rajtzóna, így nem okozott gondot, amikor a rajt előtt kb. 20 perccel visszamentem a szobába, hogy a kissé vastagnak ítélt kompressziós zoknit lecseréljem….egy sima, utcai vékony zoknira 😀
Nem volt nálam másik futózokni, de ez egy jó döntésnek bizonyult, ugyanis 1-2 kisebb vízhólyagon felül a talpaim megúszták. A másik jó döntésem az volt, hogy a 2 kulcsom helyett csak 1-et vittem – a feleségem és a fiam is pánik közeli hangon hívott, hogy “apa…itthagytad a kulacsod” 😀
A rajt előtt bemelegítésként egy kis gimnasztika, búcsú a “kiccsalád” egy részétől, aki még biztosan aludt volna, de hát na…rendesen voltak, lekísértek a rajthoz 😀 Aztán gó.
Juhász Edit futótársammal – akinek itt is nagyon gratulálok és mindenkinek aki rajthoz állt és befutott – vágtunk neki az 50 mérföldnek, ami picivel több, mint 80k hivatalosan. Az első km végén odaszóltam neki, hogy már csak 79. A célban azt mondta, hogy ezen nevetett magában még vagy 10 km-en keresztül 😀 Na szóval próbáltam tartani magam az előre megbeszéltekhez….15 percenként sótabletta-víz, kövi 15 perc zselé, tempó 6:00-6:20 között.
A menet közbeni frissítés nekem kicsit sűrűnek tűnt, de a sótabit azt mindenképpen tartani akartam, mert tudtam, hogy közeleg a nagy meleg 😀
Az első 40 km olyan gyorsan elröppent, hogy nagyon érdemleges történés nem is volt. Az útvonal első kb. 20 km-e bringaúton vezetett, elszórva árnyék, fák stb. A második 20 km már emberek által ritkán látogatott szakasz volt, ahol az út szélén haladtunk, én viszonylag egyenletes tempóban. A 80k-s útvonalon 15 frissítőpont volt, a 2 közötti leghosszabb az majd 7 km. A pontokon elég sok minden volt, víz, ISO (erről beszéltünk Gabival, hogy ha kell, menjen, de nem vagyok hozzászokva, nem szeretem az ízét, így töredelmesen bevallom, hogy egy korty iso-t nem ittam-ettem….és ahogy korábban írtam, a hajam még mindig tart :D).
Az első 40k-n a legnagyobb gondom az volt, hogy NEM VOLT TÉRERŐŐŐŐŐŐ 😀 Vagyis térerő volt, csak 4G nem, így a jól megszokott kis online kabaré csatornám helyett hallgattam a csendet, a madarakat, a mezőgazdasági gépeket, az előttem-utánam futók (és a saját) trappolásom 😀 A hivatalos frissítőcsapatommal – a feleségem és fiam – megbeszéltük, hogy kb. a 42 vagy 48 km-nél lévő frissítőpontra jönnek elém bíztatni először (meg az összes futócuccom a csomagtartóban, ha bármire szükségem lenne, amire nem volt). Szóval olyan 40 km körül írtam egy üzenetet, hogy elég az 55 km-nél lévő pontra jönniük, mert nagyon jól érzem magam, semmi nem fáj, minden ok, tempó kb. OK – mondjuk itt megjegyzem, hogy agyban azért még szoknom és elfogadnom kell a lassuló tempót, de még biztos lesz rá alkalmam.
42k frissítőpont: eddig csak zselét ettem, nem kívántam szilárdat, tök jól elvoltam (igaz, a 15 percenkénti frissítések volt, hogy már elcsúsztak 20-22-23-24-25 percre), itt viszont megláttam kis sajtos pogikat. Olyan jól néztek ki, hogy egyből egyet el is vettem, de nem bírtam teljesen megenni, csak kb. a felét. Na ez nem volt egy jó döntés – hülye agy -, ugyanis 2-3 km-ig fákkoltam, hogy ezt nem kellett volna. A kisördög ott ült a vállamon, ugyanis ilyen hosszú igénybevétel alatt csak zselével még sosem csináltam végig, így biztos ezért is kívánta a szemem a szilárdat, de átvert. A verseny előtt beszéltünk róla Gabival, hogyha X ideig szar a gyomrom, inkább rakjam ki a rókát, ne szívassam magam. Bevallom, ez is megfordult a fejemben, de kb. 15 perc múltán sokkal jobb lett, go tovább, róka helyénmarad.
Itt már kezdett melegedni az idő, viszont mivel a frissítőpontokon szinte mindenhol volt jég, kulacsba be, vízzel feltölt, jó hidegen tartotta a következő pontig, és itt még árnyékos részek is bőven voltak.
Na de vissza a telefonhoz….47k körül ránéztem, hogy van-e 4G, és mit látok? A családnak az üzenet nem lett elküldve 😦 Gyors telefon, hogy NE GYERTEK MÉÉÉÉG, ráértek 😀 Már úton voltak, úgyhogy megbeszéltük, hogy tali az 55k-es frissítőpontnál.
Nagyon jó volt, ekkor már bővel 5 óra felett, hozták a jeget, vizet, mit hozzanak, stb. – első ilyen frissítő támogatásuk volt, a második ponton már rutinszerűen vették el a kulacsom, töltötték fel jéggel, vízzel, a sapkámat vízezték, tök profik lettek 😀
Éééés….jött a várva-várt fákkolás. Nem is tudom, hogy hány óra lehetett, kellően felmelegedett az idő (na jó 26-28 fok körül), és jött egy földutas szakasz. Nem is igazán földút, hanem egy mezőgazdasági terület, az elején az útba beépítve téglamaradékok, stb., aztén amikor elfogyott, jött a süppedős homok, jobbra napraforgó, balra szőlő, 0 árnyék, jobb kanyar, tehenek- legyek…. Na itt csúszott el a fókusz. Valaki még az elején mondta nekem, hogy ez a szakasz kb. 7 km… Na itt agyf@szt kaptam, nem léééééteziiiik!!!!
Nem is létezett, csak 5 volt, de nagyon kínkeserves egy 5km volt. Mentálisan ez nagyon megviselt, itt sétáltam igazán egybefüggően hosszabbat először. Meg is előzött 2-3 emberke, bíztattak, aranyosak voltak. Egy hosszú poros útszakasz végén megláttam a sátor fehér tetejét, véééégre FP. Frissítőcsapat a helyén, itt kértem egy kis RedBullt (nem ittam meg csak kb. egy felet). Jött a jeges víz, vizes sapka, és az aszfalt (tudom, hogy ez sok gizionnak furi, de nekem ez a megváltás volt :D).
És itt jön a szokásos story….órám lemerül 😀 Annyi eszem volt, hogy egy akkubank és töltőkábel volt a táskámban, így feltettem tölteni picit – kb. 5km hiányzik az órás mérésből 😀
És egy újabb szenvedős 5km, hiszen 60-65 között egy bringaút, no árnyék, itt már tényleg meleg, sokszor megálltam inni, mert kívánta a testem. 60k-tól indultak a versenyen a félmaratonisták, akik a számításaimhoz képest később értek utol, pedig itt már bőven lassultam. Sokszor bele is sétáltam, nem kívánta a testem a futást. Néztem őket, hogy milyen szépen, energikusan, gyorsan futnak 😀 Nekem meg még hátra van vagy 15k 😀 De legalább itt már volt 4G, szólhatott a stand-up/Retro Radio kombó 😀
A sótabletta fogyott rendesen, a zselét viszont egyre kevésbé kívánta a testem, így itt már óránként csak 2 db csúszott le. A 15-ből szerintem legalább 7-8 frissítőponton volt GU zselé, amiből 1-1-et tettem a hátizsákba, hogy legyen, rendre el is fogyott.
És jött az utolsó előtti frissítőpont, ez már Soltvadkerten, emberek között, történnek az események. A frissítőcsapat csinálta a rutint, jég+víz kulacsba, sapka a vízbe, én pedig leguggoltam és nekidőltem egy ház falának. Fújtam picit, felálltam és egy pillanatra megszédültem 😦 Na akkor ácsi, néhány másodperc relax egy helyben állva, hogy ez vajon mi volt – nem vagyok szédülős, nincs vérnyomásproblémám. 5-10 másodperc és újrabootolt a rendszer, minden rendben van, a fáradtság lehetett (a feleségem arcán egy pillanatra valami mintha látszódott volna….de mivel helyreállt a világ rendje, megnyugodott), én pedig indultam tovább. Már csak 10 (és nem 79, mint az elején :D). Elértek a Mozaik Medes 21k-sok is, az ő arcukon sem volt őszinte a mosoly ebben a nagy melegben, de szuperek voltak, hiszen pár 100 méteren keresztül nyulaztak nekem 😀 Aztán hagytam, hadd menjenek csak 😀
Itt a “futás” már kb. úgy nézett ki, hogy olyan 800-1000m olyan 6:45-7:00 között, és kb 2-400m séta. Bringaút vissza Kiskőrs felé, utolsó frissítőpont, az egyik őnkéntes egy marék jeget szorított a tarkómhoz, nagyon jól esett. A kisfiam azzal bíztatott, hogy innen már sima ügy, hős leszek, ha (illetve amikor) beérek 😀 Dudálva elhalad mellettem a frissítőcsapat, én meg integetek nekik bőszen, az egyik futótársam megkérdezte, hogy valami kellett volna tőlük, vagy valami gond van, hogy így kapálózok? Nem, csak a feleségem elfelejtette felkapcsolni a lámpát a kocsin:D Ezt próbáltam neki jelezni 😀
Az utolsó néhány km már Kiskőrösön belül volt, és annyira örültem, láttam a végét, hogy a 800-1000m futás átváltott 1500-1800 m futásra, 1-200m, sétára (az aszfalt itt sem volt azért már hideg, délután 5 körül).
A cél előtti utcában egy staff-os fiú fut felém nagy lendülettel: HOGY HÍVNAK??? Hát ez meg mit akar tőlem?? …. 188-as rajtszámom, válaszoltam! Nem az érdekli, hanem a nevem, mert elő kell keresni a befutószalagot….Jaaa 😀 Gyorsan előszedték, ezzel a nyakamba sikerül befutni a fiammal együtt 😀 Jó volt végre befejezni és megállni, sikerült. Érem a nyakba, készül néhány fotó, feleségem és anyukám is megkönnyezi a befutót, de mindenféle komolyabb probléma nélkül megcsináltam! Néhány Mozaik Med-es futóval pár szót beszélgettem, majd az járt a fejemben, hogy hogyan is kellene hűteni a lábam, ahogy Gabi mondta…. irány fel a szobába, lassan, de biztosan. Egy gyors zuhany, nem az út porát kellett lemosnom, hanem azt a rengeteg sót, ami a lábaimra kiült. Aztán irány a fürdő leghidegebb medencéje, az úszómedence, ahol csak lebegett hab estem a víz felszínén.
Amikor valaki rákérdezett a verseny előtt, hogy mi a cél, azt mondtam, hogy szintidőn belül beérni (bruttó 10 óra). Az, hogy menni fog Gabi szerint pénteken nem volt kérdés, és az utolsó hetekben már én is kezdtem elhinni.
Bevallom, hogy a fejem hátsó kis csücskében olyan 50k körül az is megfordult, hogy kezdődhet ez a célidő 8-assal is….aztán jött a meleg, ami olyan mind a medve. “Ami nem öl meg, az megerősít…kivéve a medve….mert az megöl” 😀 – tartja a székely mondás.
Szóval a meleg az én fő ellenségem, és az utolsó 20k-ra ő lett az én medvém 😀 Mindenesetre a hivatalos bruttó időm 9:23 perc, ami bőven a 10 órán belül van, MEGCSINÁLTAAAAM 😀
És akkor köszönöm…..
… először is ismételten és sokadszor a családomnak, hogy egyáltalán elkísértek versenyre és az elmúlt 1 év (majdnem napra pontosan ennyi ideje dolgozunk együtt Gaboval) kitartó támogatását, a futós vasárnap délelőttök (vagyis azok hiányának) elfogadását és a professzionális frissítést a versenyen (legközelebb is őket viszem, az tuti).
… másodszor Gizion Főnéninek, aki tudta, hogy hogy kell egy ilyen testből egy ilyen teljesítményt kihozni 😀
… harmadszor az edzőpartnereknek, mozaikmedesenek, futópajtiknak, akikkel sok-sok km-t nyomtunk le, mert éppen egy időben volt kedvünk (vagy nem) futni – mindenki magára ismer, ugye? 😀
… és persze mindenkinek, aki bíztatott, szurkolt, küldte a csííít, mert éreztem ám menet közben, hogy jött, köszi szépen 😀
baratrunning.com 