Ultrabalaton, egyéni – Evetovics Milán, beszámoló

Posted on 2024.05.10.

Elöző este sikerült elég jól aludni korán lefeküdtem többször felkeltem éjszaka, de sikerült mindig visszaaludni. Így legalább 7 órát aludtam versenyt megelőzően. 

Örültem, hogy az elején legalább nem áztató esőben indultunk, fel voltam készülve, hogy ha elállál majd cserélek száraz ruhát. Az elejétől fogva nagyon visszafogtam magam és a tempót. Előzetes tervek szerint 5:47-5:53 körül szerettem volna menni az első 100 kilin, de az órát nézegetve inkább 5:55-6:20 között mozgott a tereptől/frissítés/WC-től függően. Ez különösen nem volt rám hatással, mert amúgy is a déli partra készültem. Tudtam, hogy az igazi verseny valahol Fónyod után kezdődik nekünk.

A frissítésemmel szerencsére nem volt baj. Az előre tervezett gél és ISO mennyiséget folyamatosan tudtam tartani. Az első kisebb holtpont Szigligethez érve kezdődőtt. Ott találkoztunk Andrissal egy kicsit kigurigattam magam, ittam egy kis gyümölcsös mentes sör-t majd nemsokára mentem tovább, az egyenes Balatonedericsig nagyon hosszúnak tűnt, nem akart menni a futás, de nem gyalogoltam hosszan inkább lassabb tempóra váltottam. Andrással Vonyarcvashegy-et beszéltük meg következő talákozónak. Alighogy beértem Balatonedericsre, amikor már úgy tűnt egy csúnya felhő alól kiértünk és kezdett világosodni is az ég, hirtelen egy bazi nagy áztató esőszakadás jött. Az elején elkezdtem szitkozodni, hogy hát még ez is, hogy most még Andrisnak sem tudok szólni, hogy hozzon esőkabátot. Aztán ahogy ez történt már nemegyszer verenyen, amikor épp ezerrel elázok és már azt hiszem szarabb lesz, egyszer csak kattant valami megfordult bennem minden 180-at fokot, és elkezdtem megint jobbakat tempózni és totálisan kizártam az esőt. Szép lassan az eső abbamaradt, közben Hanka beért hátulról és együtt mentünk tovább. A Vonyarcvashegyi frissítésnél már szinte teljesen megszáradtam és a cipőm/zoknimat is éreztem, hogy nem csuron víz, így úgy voltam vele, egyelőre nem cserélek ruhát.Hanka picivel hamarabb indult el én is indultam volna, de rám jött a bokrozhatnék, csak épp sehol egy bokor…szerecsételnségemre a követekező UB váltó/frisstőpont ugy 6-800 méterre lehetett, így addig kénytelen voltam elsétálni majd a sort tiszteletteljesen megkérve és beelőzve megvárni, hogy kijöjjön valaki a WC-ből. Na ezzel így egy jó 15-20 percet otthagytam, de ez benne van egy ilyen versenyen a pakliban.

Leközelebb már Balatonberény előttre beszéltünk meg talit Andrissal. Én a WC-s kaland után tovább futottam egész jó tempóban és fejben is egybe voltam. Keszthelyen ettem egy pár kanállal a tésztából aztán futottam tovább. Fenékpusztáig elég jól eltepóztam, utána rohamosan jött megint egy holtpont és éreztem, hogy nem tudok futni. Andris szerecsére nem az előre egyeztetett helyen várt, hanem úgy 2 kilivel hamarabb jött, így pont jókor tudtam kicsit frissíteni magam és kértem hogy ropogtassa ki a hátamat. Ilyenkor mindig kibeszéltem magamból neki, hogy miket érzek, hogy vagyok, és ez mindig segített is, ő meg folyton nagyon pozitív volt és biztatott ami segített, hogy ne menjek ilyenkor mélyebbre. Megbeszéltük a következő frissítőpontot és még a hídra felsétáltam, de aztán szép lassan elindultam és elkeztem kocogni újra.

Balatonmáriafürdőnél talákoztunk ismét, addigra már teljesen jó állapotba kerültem, a futás is jól ment. Amilyen rosszul/lassan ment régebben Máriafürdő, most sokkal jobban éreztem és hamarabb is telt el. Balatonfenyvesen frissítettünk megint majd a Fonyód utáni pontot beszéltük meg. Fonyódra ugyan annyi idő alatt értem mint tavaly, de most a tavalyinál úgy éreztem sokkal jobban sikerül az erőmet beosztanom. A cipőt/zoknit viszont éreztem, hogy kezd zavarni, így a talinál kértem Andrástól friss zoknit és száraz cipőt. Kiszúrtam a bal talpam oldalán egy vízhólyagot, vastagon bekentem mindkét lábam vazelinnel és felvettem rá a friss zoknit és cipőt. Felvettem az esti melegebb pólót, Andris átnyomkodta a hátamat és mentem tovább. Először csak sétáltam, de aztán szép lassan elkezdtem kocogni, visszamelegedtem a futásba. Ahogy haladtam előre egyre inkább éreztem, hogy kezdek egyre álmosabb lenni és a bal forgómnál kellemetlenül szúrt/fájt és nem tudtam már tőle futni.

Lellén talákoztunk Andrissal, kértem tőle 2 koffein tablettát, hogy ne aludjak el és bekentem/lefújtam a lábamat.  Ezek szerencsére helyretettek és újra tudtam futni, igyekeztem nem túlságosan tolni, arra próbáltam figyelni, hogy ez az új lendület minél hosszabban kitartson. Zamárdiig csak nagyon rövid megállások voltak, Andrist folyton küldtem előre. Ott frissítttünk megint rendesen, kértem koffein tablettát is. Közben megint Hankával is futottunk együtt néhány percig Siófok elején lévő pontig, ott én megint lellassultam és sétáltam ő meg elfutott, de jól éreztem magam, mert már Siófokon voltam. Innen viszont egyre inkább problémat jelentett a forgómban érzett fájdalom, ami visszatért és nem engedett futni. Andrissal azt beszéltem meg, hogy mivel lelassult  a  tempóm, 4-5 kilinként várjon meg, én meg igyekszem, amennyire a lábam engedi tempósan gyalogolni. Lassan de haladtam.

Szerencsémre Sóstónál összetalálkoztunk Csákány Krisztával, így kicsit meg tudtuk osztani a nyomorunkat és talán könnyebb volt társaságban szenvedni. 🙂 Felküzdöttük magunkat a világosi emelkedőn, de ott én elmentem a ponton WC-re.  A lejtős részeken probáltam lendületesebben gyalogolni, mert a futást hiába probáltam, már nem tudtam a forgómtól. Átküzdöttem magam Aligára, és közben szomorúan konstatáltam, hogy azokat, akiket az este folyamán leelőztem, most simán előznek vissza gyaloglás közben. Andrástól kértem hasfogót. Azt itt már tudtam, hogy gyalogolva is beérek, de az is tudtam, hogy nyomni kell a gyaloglást is tempósan. Legalább kell tudnom az 5-6 km/órát, hogy véletlenül se csússzak ki.

Aligán probáltam levest enni, de nem volt olyan jó, így 3-4 kanál után inkább hagytam. Anrdástól kaptam frissítőt. Megint éreztem, hogy WC-ni kéne, de nem nagyon volt hol, így egészen a fűzfői pontig el kellett gyalogolnom, és ott sikerült egy WC-re beülni. András befrissített, én kértem tőle egy Voltarent, arra gondoltam, hátha az segít egy kicsit a forgómon és egy kicsit fogok tudni futni is. Sajnos ekkora már nagyon fájt és a lépések is egyre nehezemre estek. Küzdöttem, hajtottam, de a futás sehogy sem jött össze, talán 50 métereket sikerült belkocogni, majd újra hosszú séták, de közeledett a cél és már 20 kilin belül voltam.

Kértem Andrást, hogy vegyen nekem csokit, mert úgy éreztem kelleni fog az energia. Alsóőrse hozott is nekem, és még kértem a sapkámat is, mert a nap már igen csak tűzött. Mire Csopakra beértem, a nap addigra már ezerrel tűzött. András szerzett jeget, megettem az utolsó csokikat és a jeges vízzel a kulacsba, jéggel a sapkámba elindultam Fürednek és az utolsó kilómétereknek. Sajnos a jég nem tartott sokáig így a kulacsomban lévő jeges vizet hol locsoltam magamra, hol ittam belőle, miközben csak csiga lassúsággal voltam képes a forgómtól gyalogolni.

A füredi dombra menet elég erősen kellet koncentrálnom nehogy az árokban kössek ki. Óvatosan beosztva a kulacs vizet locsolgattam a nyakamra, a karjaimra és ittam pár kortyot, így nagy nehezen, de elérkeztem az utolsó pontra. Ott rendesen megmostam magam, feltöltöttem a kulacsot vízzel és elindultam az utolsó 3 kilire. Esély sem volt semmiféle futásra sem, de már a célegyenesben voltam és tudtam hogy minden lépéssel közelebb a vége. Aztán meglett a célbaérkezés és ott éreztem a célszalagot a magasba tartva, hogy ez volt talán az eddigi legnehezzebb UB-m és ha kicsivel is rosszabb fizikai vagy mentális állapotba vagyok, akkor ez nem lett volna meg. Azt hiszem amit akkor a telefonban mondtam neked az írja legjobban le mit éreztem/mit érzek most ezzel kapcsolatba: feladatmegoldásból 5-ös, futásból kegyelem 2-es.

Igazából még mindig ott vagyok, hogy jó lenne most már egy verseny, ahol nemcsak a kitartásomat és a problémamegoldó képességemet bizonyítgatom magamnak, hanem azt is, hogy amúgy futni is tudok egy jót ilyen távokon is.