Latest Event Updates
Sally – Veszprém Trail, beszámoló
Veszprém. Talán mindenki tudja, hogy a Királynék városa. Talán kevesebben, hogy én ide jártam középiskolába. Nevezetesen a Várba, a Közgázba. Utáltam, nem kérdés. De az egyik legjobb dolog, ami ebben az időszakban történt velem, hogy valahogyan kikeveredtem a Veszprémi Honvéd pályára, és megpróbáltak tájfutót faragni belőlem.
Ez így visszatekintve teljesen felesleges próbálkozás volt. Futni mindig is tudtam. Mondhatni, hogy a véremben van, mert Apukám is futó volt, de ez az alkatunkat összehasonlítva elég furán hangzana. Szóval a futással soha nem volt gondom, de tájékozódni egyáltalán nem tudtam. Valahogy a tájoló és a szinttérképek nem voltak a barátaim. Ha jól emlékszem, egy versenyen sem értem célba, mert sem a tájolót nem tudtam használni, de kb a szintvonalakból sem tudtam megállapítani, hogy a következő ponthoz felfelé vagy lefelé kell majd futnom. Ellenben sokat futtattak, mert tudták, hogy el fogok tévedni. Már akkor is előrelátó és jó edzőm volt 😀
Szóval az 5km versenyeken kb nekem általában 10 km lett a táv, úgy hogy jellemzően az első pontot találtam meg (ha ügyes voltam) és általában az aszfalton gyalogoltam be, amit feladásnak is lehet nevezni 😀 Elmondhatom, hogy sikerélményként egyszer sem éjszakáztam az erdőben.
De a lényeg, – mielőtt azt hinnétek teljesen elkalandoztam a témától – én ezeken a részeken futottam és edzettem, amikor középiskolás voltam. Gulya domb, Betekincs völgy, abszolút nosztalgiával töltött el már a gondolat is.
Alapvetően pénteken találtuk ki, hogy mégis Balcsin leszünk, és mégis indulni kellene ezen a versenyen. Így persze az előnevezést lekéstük, de mivel van helyszíni nevezés, olyan nagy gond nem volt.
Este még rábeszéltem Tesómat, hogy ha már úgyis 5 km tervezett futni edzés gyanánt, akkor jöjjön el és fussa le az 5 km-es távot. Laci a 10,5-et tervezte, én meg a fm-t ami két kör a pályán. Gondoltam a teherbíró képességemet is edzem majd. 32 fokot ígértek, igazi strandidőt. Nincs is jobb, mint ilyen melegben napon futni.
10 után pár perccel indult a verseny. A szervező elmagyarázta, hogy kb merre kell futni, ami azért vicces, mert térképet nem kaptunk, így aki először járt a pályán annak ez a magyarázat nem sokat segített. Páran az elején eléggé elfutottak, de mivel gondoltam túl sokan nincsenek előttem, meg nagyon mégsem kéne elfutni az elejét, én inkább tartom a a saját tempóm. Mivel a terep azért valahogy mégis teljesen ismeretlen volt, amig nem értem el a 172-t addig futottam. Még felfelé is. Ha nem is egy egetverő tempót, de futottam. A frissítőpontnál meglepődve találkoztam Lacival, aki eltévedt, és így véletlenül összefutottunk, pedig előtte még a hátát sem láttam. Sajnos a 8 főut utáni körön csomóan rossz irányba indultak, vagy eleve rossz felé irányították őket, így sokat elkevertek, vagy szembejöttek velünk, ami azért nem volt túl jó érzés.
Tovább Sally blogjára >>
Óra nélkül:-)
Ezek mennek a Gizionok háza tájékán mostanában:
Egy edzésre kiadott feladat: 15 km könnyű, jóleső kocogás, óra nélkül.
És a beszámoló:
Bódékat építünk, bódékat rombolunk:-)
Egy csokornyi aranyköpés ismét összegyűlt
- Nyújtás Trónok harca alatt, ez már-már szokásossá vált, nem is tudom, mi lesz ha véget ér az évad.
- Hát, ez most elég kemény volt. Azon gondolkoztam, hogy ugye rá lesz írva a fejfámra, hogy “Gizion”
- Most visszaolvasva a jegyzeteimet, azt látom, hogy az egész hét kicsit nyavalygósra sikerült.
- Ez most jó kis pihenős volt, majdnem belustultam a végére
- Nagyon nyafogós, nyüszögős mazsola vagyok.
- Kaphatok-e kivételesen 2 erősìtést csak? … inkább moziznék meg ilyenek🙂
- Már ott tartottam, hogy nem megyek futni…. elgondoltam mit írok majd neked vasárnap vajon miért nem voltam. Belegondoltam, hogy majd azt írom lusta voltam, na hát ez baromi ciki lett volna. Így nem maradt más, mint teljesíteni az edzéstervet.
- Pfu, utálatos volt, bódé építés volt 12 km-en😛
- Ma annyit és úgy futottam, ahogy az edzéstervben elő volt írva….! Mondjuk a régi dakota közmondás szerint “minden musztángot be lehet törni”… Mi lesz így velem. Ha nem vigyázok még a végén fejlődni fogok…
- Szombaton elindultam reggel, hogy lefussam a 10 k-t, folyamatosan pittyegett az órám, én pedig folyamatosan csekkoltam, hogy mizu, ennek az lett az eredménye, hogy 4,6 k-nál sikerült kiterülnöm az aszfalton, akkorát estem, hogy lehorzsoltam a térdem, a könyököm.
- Na, amilyen jó volt a tegnapi, olyan hitvány volt ez a mai. 15 km-en át totyogtam, mint a szaró galamb. Nem akartak pörögni a lábaim, mintha ólomból lettek volna.
- Nem volt ez rossz futás, olyan középszarra értékelem.
- Erősítés: a tárogatás szopó volt, a planking pedig halál.
- Rengeteg muslinca volt a naplemente miatt, amiből kettőt sikerült meg is ennem.”
Azért kemény lehetett két naplementével a pocakban futni:-) - Első alkalom, amikor vittem X-et és viszonylag elfogadhatóan viselkedett. Leszámítva, hogy egy ismeretlen papucsát bedobta a Balatonba, és lenyúlt egy kislabdát, amit csak itthon vettem észre
- Összességében elmondhatom, hogy ez most olyan kellemes, lassú kínhalál volt, nem olyan agresszív, kibelezős harakiri, mint múlt héten!
- Futottam és izzadtam a melegben 10 km-en át, és eldöntöttem, hogy mindenki féleszű, aki itt fut
- Rövidgatyástól, melltartóban bementem a Balatonba, és még kb. 30 percet úsztam/ lubickoltam. (mindez reggel 7- kor volt, így nem vittek be esztétikai környezetrombolásért)
- Nagyon élveztem a kalandozást, addig amíg azon nem kaptam magam, hogy 30-40 zümmögő légy követ. Ijesztő volt, megfordultam és ott voltak közvetlen mögöttem, ha megálltam, akkor a fejem körül zsongtak. Hozzáteszem 23 fok volt és meglepő módon párás idő, jaa és sikerült rikító narancs színű felsőben futni, persze hogy vonzottam ezt a csapatot, elcseszték a futásomat, többször beleszaladtam a 174-es pulzusba, amikor egy csokor páfránnyal csapkodtam a hátamat:( na és persze nem tudtam megállni, mert körbe vettek. Szó szerint végig kergettek a legyek ezen a futásomon. Akkor nyugodtam meg kicsit, amikor láttam, hogy mások is egy csokor páfránnyal a kezükben sétálnak.
- Matekoztam hova rakjam a hosszú futást, de a péntek tűnt a legideálisabbnak. 34 fok volt.
- Tegnap jó szar napom volt (az egyik ügyfelünk ambuláns lobotómiát hajtott végre rajtam, verbális eszközökkel), meg még rosszul is aludtam, és ha ez nem lett volna elég, még nehezebben ébredtem, mint tegnap. Nagyon komolyan foglalkoztam a gondolattal, hogy ma egy tapodtat sem futok. Aztán miután bemelegítettem, már egész könnyű volt elindulni.
baratrunning.com 