Latest Event Updates

Hupka Erika – Dietzenbach 10 km

Posted on Updated on

Erika_10

Ez a mai verseny nagyon fontos volt nekem, ugyanis tőlünk kb 1,5 km-re rendezik az erdőben mégpedig azon a szakaszon ahol nagyon szívesen futok. Anno amikor Gabi-val elkezdtünk dolgozni két célt tűztem ki magamnak: az egyik hogy le szeretnék futni 10 km-t. Ez viszonylag hamar teljesült, ugyanis Gabi a januári edzőtáborban fülön csípett és lefutott velem 10 km-t amibe egyébként kis híján belehaltam, de végülis pipa.🙂

A másik nagy cél, hogy 1 órán belül fussak le 10 km-t, ez még várat magára de ma már nagy lépést tettem felé.🙂 Aztán időközben lett egy harmadik célom is ami a félmaraton, ez remélem szeptemberben teljesül.

A verseny reggel 9-kor volt, én utálok korán mozogni (11-ig korán van). Emma persze ma háromnegyed 8-ig aludt én meg kelhettem 7-kor éljen. Gyors reggeli aztán hosszas tipródás hogy mit vegyek fel majd rendkívül okosan egy hosszú ujjú mellett döntöttem. Magam sem értem miért főleg hogy 20 fok volt kinn majd később 25 kb. Elkocogtam a rajtig, itt már rájöttem hogy végzetes hiba volt a hosszúujjú, de nem volt amúgy zsebem így nem tudtam leadni. Még kicsit szerencsétlenkedtem hogy csípőre kötöm vagy valami de erről is letettem így maradt az izzadás.

Ahogy odaértem megint az volt a benyomásom hogy itt mindenki vérprofi ugyanis mindenkin kompressziós zokni volt. Bennem valahogy a kompressziós zokni egyféle babonás tiszteletet kelt a viselője irányába, hiszem ilyenben csak a profik futnak. Szóval ott álltam a béna pulcsimban és azon töprengtem hogy mindegy csak utolsó ne legyek. Aztán láttam hogy van 60-as sőt még 75-ös korcsoport is szóval megnyugodtam hogy egy nyuggert csak lefutok már.

Rajt, az elejét nem sikerült elfutni ugyanis egy szűk erdei ösvényen kezdtünk és egymás sarkát tapostuk. Aztán ritkultunk lassan és ráállhattam a tempómra, kb 6:30-as km-eket terveztem. A második km környékén észrevettem hogy valaki pont az én tempómban fut folyamatosan mögöttem, gondoltam is hogy ez milyen menő már hogy valakinek én vagyok a nyula.🙂 Aztán eluntam a dolgot és indítványoztam a fiúnak hogy inkább fussunk együtt mert az nekem is segít. Ebben maradtunk aztán a 8. km környékén be is mutatkoztunk egymásnak. Kiderült hogy ő ma egy laza kényelmes kocogásra jött, mondtam is neki hogy az pompás mert én meg épp a tüdőm köpöm ki ennél a tempónál. De egyébként nagyon jó volt együtt futni, valahogy gyorsabban telt az idő pedig nem szóltunk egymáshoz.

A célban a teljes kiscsaládom ott volt, a férjem, anyósom és Emma is szóval már előre örültem. A 9. km környékén úgy éreztem hogy túl jól sikerült a tartalékolás így az utolsó km-t még megnyomtam és alkalmi futótársammal közösen futottunk be. Nagyon menő volt még a nevemet is bemondták, a férjem videózott szóval teljes volt a boldogság. Az idő 1:05:13 lett ami messze a legjobb 10 km-em eddig (a titkos célom az 1:05 volt egyébként). Egyébként ez annyira német hogy a célban a víz és az izo mellett frissen csapolt sörrel várták a fáradt futókat (alkoholmentessel de akkor is). Utána megettem a szokásos Rindswurstomat, Emma élvezte a felhajtást megvártuk az eredményhirdetést, a korcsoportomban 5. lettem (némileg levon a dolog értékéből hogy kb 10 fős volt a korcsoportom), de én így is nagyon örültem.

Szuper verseny volt, én nagyon jól éreztem magam és elégedett is voltam az eredményemmel.🙂

This entry was posted in beszámoló and tagged , , .

Belus Fruzsi – UTH után

Posted on Updated on

Egy héttel az UTH után volt időm egy kicsit “megpihenni”, és már megy is tovább a szekér néhány fontosabb nyomvonal mentén. 🙂 Ebből az egyik a 3 hét múlva, június 11-én megrendezendő Bükk Hegyi Maraton, ami nekem nagyon a szívem csücske. Általában a maratoni távon nem sok lány szokott indulni, de nem is ezért szeretjük. A verseny családias jellege miatt járunk már vissza 5-6 éve valamilyen családi felállásban (volt hogy csak félmaratont futottam, de emellett kétszer indultam maratoni távon, anyu futott már minimaratont, de félmaratonokat is, Tomi főleg a maratoni távra voksolt). Szóval ilyen-olyan formában, de a családból általában valaki mindig megy. Én kétszer nem voltam, mivel akkor épp mind a kétszer nagyon terhes voltam. De idén mind a hárman ott leszünk, plusz Apa lesz a sofőr és a lelkes sportmenedzser, szóval ez amolyan családi kirándulás lesz. Az igazat megvallva gőzöm sincs, hogy mikor ültünk utoljára négyen egy autóban. 😀 Nekem a célom az lesz, hogy jó erőbeosztással, egyenletesen kifussam magam, ergo hogy a végére azt érezzem, hogy ennyi, több nem ment volna. Kíváncsi leszek! Tominak a célja meg az lesz, hogy megverjen engem maratoni távon (kösd fel a technikait tesó), anyu pedig a szintidős félmaratont célozza majd meg. A 30 fokos meleg borítékolható, és még örülünk majd, ha csak annyi lesz. Na de addig még vár rám egy óravásárlás, ami azért is nehéz ügy, mert egyelőre gőzöm sincs milyet vegyek, tehát feltehetőleg a versenyre pulzuspántom is lesz megint, ami úgy érzem pillanatnyilag egy must have kategória.

fr_view

Nyáron “csak” edzeni szeretnék, befutni az összes kis ösvényt a Budai hegyekben, ahol még nem voltam, egyébként az összes szabadidőm a családé lesz. Pláne hogy ez lesz az utolsó itthon töltött, főállású-anyukás nyarunk, ezért szeretném kihasználni maximálisan. Októbertől már újra dolgozni fogok, így nem megyek semmilyen versenyre a nyáron. És most jön az érdekes rész: neveztem az október elején megrendezésre kerülő Spar maratonra (!), avagy egy terepfutó alkalmi egyéjszakása a síkkal.

Szegény Gabi, feladom a leckét, ezekkel a célversenyekkel…:-) És már a felkészülés is érdekesnek ígérkezik, mivel a lakhelyünkön nem igazán van sík.

Tovább Fruzsi blogjára

This entry was posted in beharangozó and tagged , .

László Vali – Visegrád Trail beszámoló

Posted on Updated on

view2Ez a nap egy csoda volt, mai napig nem értem, hogy sikerülhetett ilyen jól, de nagyon boldog vagyok és felvillanyozott 🙂 Lehet a szervezetem ezzel hálálta meg, hogy végre nem a repülőn ülök 15-20 órát és nem a szmogos városi levegőt szívom.
Reggel álmosan ébredtem, előző nap kicsit későn feküdtünk, és talán még az időeltolódás is érződött. Balázs vitt ki Szentendrére, jól esett, hogy az én dilimet komolyan véve ő is hajnalban kelt, hogy fuvarozzon. Egyből ahogy mentem átvenni a rajtszámot, Lubics Szilvi jött szembe, nagyon kedvesen rám köszönt, amikor felismerve bambán rávigyorogtam a spártai hősre, ezt jó ómennek vettem 🙂
Átvettem a rajtszámom, szöszmötöltem, beszereztem last minute izot (és egy nélkülözhetetlen Love, Trail, Peace polót:)), betöltöttem az ivózsákomba az izot Carlos mellett, újabb jó omennek könyveltem el, hátha ragad rám valami a futólegendákról.
A buszon még pihengettem, szundítottam, másokat hallgattam, most nem volt kedvem bandázni, szerencsére a “padtársam” is csöndre vágyott. Felbaktattunk a Salamon toronyhoz, mint egy csapat túlkoros osztálykiránduláson levő diák, többen poénkodtak is, hogy ez benne van-e a szintben. A Salamon Toronyban rácsodálkoztam a gyönyörű kilátásra, és hogy itt még nem jártam, pedig milyen szép (utólag szülők korrigáltak, hogy márpedig ők a hátukon felcipeltek egyszer ide kirándulós hátizsákban).
Fagyoskodva vártuk a rajtot, kicsit olyanok voltunk mint egy csapat ázott veréb, de rajt előtt már lekaptam a kabátom, mert alakult az idő, a rövid ujjú póló elég is volt. Az időmérő chipnek próbáltam memorizálni a feliratát, Run&Smile, tökéletes tanács egy versenyre 🙂
view1Az elején óvatoskodva indultam neki az emelkedőnek leghátul. Nem vártam sokat magamtól, itt azt mantrázgattam magamban, hogy az se baj, ha utolsó vagyok. A hűvös idő nagyon jót tett, a pulzusom kb 8-10 ütéssel a Muzsla Trailes pulzusom alatt volt, figyelgettem magam és sokkal jobban éreztem magam. Az aszfaltos részt egész jól megfutogattam, aztán a Pap-rétig tartó hullámzást is kifejezetten éreztem. Sokszor eszembe jutott Béla T50es tanácsa, hogy ez az egyik legfuthatóbb szakasz, és most tényleg éreztem is, hogy az. Megemlékeztem arról a helyről is, ahol orrvérzés miatt megálltam T50en (akkor is jetlagesen, USA után futottam). Most minden sokkal gyorsabban jött, nagyon kellemes volt. A tájat is sokkal jobban tudtam élvezni, a hegygerinc rész a virágokkal lenyűgöző volt. A kerítés átmászások utáni egy nyomtávos szakaszt kifejezetten élveztem, itt hárman együtt vonatoztunk. Végre Pap-rét se taglózott le, már tudtam, hogy sokat kell menni a pontig és vissza. A ponton fejedelmi kiszolgálásban volt részem, tudtam mit akarok és az önkéntesek szuperül valóra is váltották, pikk-pakk mentem tovább.
Itt lepődtem meg, hogy nem vagyok utolsó, egész sokan jöttek még szembe a pontra, hajráztam nekik, mert ez a rész picit idegörlő tud lenni a pont fele, és nekem is irtó jól esett a szembejövők biztatása útban a pont fele. Itt lepődtem meg, hogy nem tök utolsók között vagyok, vannak még mögöttem, és értem is be pár előttem levőt.
Vöröskő fele egy nagyon saras részen összeakadtunk öten lányok, vonatoztunk egymás után a legnagyobb sárban tapicskolva, csúszkálva, cuppogva, vicces videó lett volna, ha vki felveszi. A hosszú szerpentint lefele élveztem és érzésre egész pörgősen mentem.
Vöröskő továbbra se kellemes, a végén nagyon csúszott a sár, de kihasználtam egy gél megevésére a lassabb tempót és elismételtem magamban párszor a tavalyi itteni mantrám első felét, hogy Csanya egy szadista (de én meg egy hülye mazochista vagyok, hogy még fizettem is érte). Néha a Hanka féle örökzöld “kiba…ott futógép vagyok” is eszembe jutott, de Vöröskőn igazából semmi futógép-szerű nem volt a mozgásomban 🙂 Azért csak vége lett, és utána nagyon szép volt a lefele. 1-2 kanyarban kicsit bénázva tötyörögtem, egy ponton kicsit meg is untam a saját bénázásom, és seggen csúsztam egyet, de a meredekebb részeket leszámítva nagyon szép single track volt.
trackNyerges hegynél nem tudtam mire számítsak. Az eleje gyanúsan kellemes emelkedő volt, egész jól megfutottam nagyrészt. A végén azért lett egy combosabb elnyújtott mászás, itt megettem megint egy gélt, de aztán egész gyorsan le lett tudva. A lefele meglepően jól futható volt, nagyon sokáig hitetlenkedtem, hogy milyen jó fej a Csanya, én egy saras küszködős meredekre számítottam, helyette tök jól futható volt és még a kilátás is megkoronázta a dolgot. A végére azért nem csalódtam Csanyában, volt egy kellemetlenebb saras rész, de egész jól csúszkáltam és még hoztam is itt másokon.
Egy idő után az tűnt fel, hogy órám szerint már kellene jönnie a skanzeni pontnak, de csak nem jön. Itt egy kicsit elkenődtem, hogy félremért az órám és sokkal lassabb vagyok mint hittem. A pont meg csak nem jött pedig egy másik lány órája szerint is már rég távban túl voltunk. Végre azért csak meglett a pont, királynőknek kijáró kiszolgálás megint csak. Amikor megkérdeztem, hogy tuti innen még 10km, megnyugtattak, hogy igen, úgyhogy arra jutottam, fel kell kötnöm a gatyámat kicsit, mert ha tényleg 10 kili, akkor odébb van még a célba érés.
Az utolsó részre szerencsére emlékeztem tavalyról, és sokra és hosszúra is számítottam. A pont után kicsit leült a tempóm, gélt ettem és az emelkedőkbe belesétáltam, de aztán egyszer csak valahogy elkapott a flow, jött egy kellemesebb lejtő és onnantól megállítha, nem tudom mi szállt meg, de a Bükkös patak partján is végig toltam, nagyon jó érzés volt, összehasonlíthatatlan a tavalyi vánszorgásommal. Még itt sem esett le, hogy már tök közel vagyok a célhoz és igazából nincs 10 km a skanzentől a célig. Mikor a híd előtti ellenörző ponton mondták, hogy még 1 km, annyira nem akartam elhinni, hogy meggyőztem magam, azt mondta, még négy km 🙂 De aztán eljött a belváros, a felfelén kicsit belesétáltam egy sorstárssal, hogy a célbefutónk mégis csak menő legyen, és amint ráfordultam a célgyenesre újra futásra kapcsoltam, már csak élveztem a szuper hangulatot, szurkolókat, tiszta eufória volt:) 4:40 lett az időm, amivel teljesen elégedett vagyok, 26. lettem a lányok között, középmezőny, az nem is olyan rossz.
cipőÖsszességében az egyik legjobb versenyem volt ez, pedig nem volt bennem sok várakozás az előző heti nátha és utazás miatt, és Muzslán se voltam erős. De most szuper jó volt a hűvös idő, meg tudtam találni a saját ritmusom, rendben volt a pulzusom. A pálya csillagos 5-ös, gyönyörű helyeken vitt, jó volt a hullámzása, a két tüske benne és a minőségi sár:) A sarat tavaly nagyon utáltam, de érdekes módon most nem zavart, inkább egy játékosságot adott a futásnak, csúszkáltam, pocsolyában tapicskoltam. Jó döntés volt rövidebb távra menni idén, ez közelebb állt az én edzettségi szintemhez és sokkal jobban élveztem is így a tájat, a környezetet, az egész futást.

This entry was posted in beszámoló and tagged , .