Hupka Erika – Dietzenbach 10 km
Ez a mai verseny nagyon fontos volt nekem, ugyanis tőlünk kb 1,5 km-re rendezik az erdőben mégpedig azon a szakaszon ahol nagyon szívesen futok. Anno amikor Gabi-val elkezdtünk dolgozni két célt tűztem ki magamnak: az egyik hogy le szeretnék futni 10 km-t. Ez viszonylag hamar teljesült, ugyanis Gabi a januári edzőtáborban fülön csípett és lefutott velem 10 km-t amibe egyébként kis híján belehaltam, de végülis pipa.🙂
A másik nagy cél, hogy 1 órán belül fussak le 10 km-t, ez még várat magára de ma már nagy lépést tettem felé.🙂 Aztán időközben lett egy harmadik célom is ami a félmaraton, ez remélem szeptemberben teljesül.
A verseny reggel 9-kor volt, én utálok korán mozogni (11-ig korán van). Emma persze ma háromnegyed 8-ig aludt én meg kelhettem 7-kor éljen. Gyors reggeli aztán hosszas tipródás hogy mit vegyek fel majd rendkívül okosan egy hosszú ujjú mellett döntöttem. Magam sem értem miért főleg hogy 20 fok volt kinn majd később 25 kb. Elkocogtam a rajtig, itt már rájöttem hogy végzetes hiba volt a hosszúujjú, de nem volt amúgy zsebem így nem tudtam leadni. Még kicsit szerencsétlenkedtem hogy csípőre kötöm vagy valami de erről is letettem így maradt az izzadás.
Ahogy odaértem megint az volt a benyomásom hogy itt mindenki vérprofi ugyanis mindenkin kompressziós zokni volt. Bennem valahogy a kompressziós zokni egyféle babonás tiszteletet kelt a viselője irányába, hiszem ilyenben csak a profik futnak. Szóval ott álltam a béna pulcsimban és azon töprengtem hogy mindegy csak utolsó ne legyek. Aztán láttam hogy van 60-as sőt még 75-ös korcsoport is szóval megnyugodtam hogy egy nyuggert csak lefutok már.
Rajt, az elejét nem sikerült elfutni ugyanis egy szűk erdei ösvényen kezdtünk és egymás sarkát tapostuk. Aztán ritkultunk lassan és ráállhattam a tempómra, kb 6:30-as km-eket terveztem. A második km környékén észrevettem hogy valaki pont az én tempómban fut folyamatosan mögöttem, gondoltam is hogy ez milyen menő már hogy valakinek én vagyok a nyula.🙂 Aztán eluntam a dolgot és indítványoztam a fiúnak hogy inkább fussunk együtt mert az nekem is segít. Ebben maradtunk aztán a 8. km környékén be is mutatkoztunk egymásnak. Kiderült hogy ő ma egy laza kényelmes kocogásra jött, mondtam is neki hogy az pompás mert én meg épp a tüdőm köpöm ki ennél a tempónál. De egyébként nagyon jó volt együtt futni, valahogy gyorsabban telt az idő pedig nem szóltunk egymáshoz.
A célban a teljes kiscsaládom ott volt, a férjem, anyósom és Emma is szóval már előre örültem. A 9. km környékén úgy éreztem hogy túl jól sikerült a tartalékolás így az utolsó km-t még megnyomtam és alkalmi futótársammal közösen futottunk be. Nagyon menő volt még a nevemet is bemondták, a férjem videózott szóval teljes volt a boldogság. Az idő 1:05:13 lett ami messze a legjobb 10 km-em eddig (a titkos célom az 1:05 volt egyébként). Egyébként ez annyira német hogy a célban a víz és az izo mellett frissen csapolt sörrel várták a fáradt futókat (alkoholmentessel de akkor is). Utána megettem a szokásos Rindswurstomat, Emma élvezte a felhajtást megvártuk az eredményhirdetést, a korcsoportomban 5. lettem (némileg levon a dolog értékéből hogy kb 10 fős volt a korcsoportom), de én így is nagyon örültem.
Szuper verseny volt, én nagyon jól éreztem magam és elégedett is voltam az eredményemmel.🙂
baratrunning.com 