Latest Event Updates
City to Surf, 12 km, Perth – Majoros Misi beszámolója
Huh. Kemény volt. Rendesen volt benne hupli. Azt tudtam, hogy az első háromban lesz emelkedő, de az azért durci volt, hogy 9-11-ig viszont szinte csak emelkedő volt.
Kérdeztem, hogy szerinted milyen idő jöhet össze, akkor Te a sub 62 percet írtad. Nekem a nagy terv az órán belüli teljesítés volt. Úgy éreztem, hogy az 5 perces ezrek stabilan megvannak ahhoz még szerzek némi előnyt a lejtőkön és akkor jó lesz. Tudod odamegyek és lefutom! smile emoticon Ennél mondjuk nehezebb volt, a vége rendesen megdolgoztatott, nagyon kapkodni kellett a lábaimat, hogy még becsússzak. wink emoticon
Az idővel szerencsénk volt, egész tegnap este szakadt az eső, de reggel már tiszta volt az ég és 15-17 fok volt némi széllel. 9:05kor volt a rajt és 8:30tól lehetett beállni, de mivel nem szeretek későn érni, „Barkaszból indulni” ahogy egyik kerós haverom mondja időben kimentem az állomásra és már 8 előtt nem sokkal ott voltam. Kicsit tébláboltam meg megnéztem a Félmarathon rajtot. Bent a belvárosban egészen metsző szél volt. Kicsit olyan volt, mint a Váci utca, a Duna miatt mindig szél van, na itt sincs ez másképpen a Swan miatt. Még jó, hogy magamra vettem egy kukászsákot, így nem fáztam. 41. rendezés volt, de az egy nagy mínusz, hogy nincs a rajtban ruhatár, nem tudod előre küldeni azt a cuccot amiben mész, ott kell hagyni. Vagy eldobod, vagy viszed magaddal, kicsit NYCM. Na mindegy, megoldottam a dolgot és szerencsére nem is én voltam az egyetlen aki kukászsákban flangált a városban. smile emoticon
8:50kor álltam be a zónába, az első hullámmal mentem és ott is viszonylag előre álltam, de ez ugyan úgy itt sem jelent semmit, mint máshol. Volt ott boldog boldogtalan, még olyan is aki a 12 kilis sétára ment, de beállt közénk. Pár perc késéssel indultunk is, egészen jól megúsztam az első pár száz métert, volt hely, csökkent a tömeg és már indultunk is fel az első emelkedőn a Kings Park bejáratához. Mondjuk ez nem lepett meg, erről tudtam. Innen jött egy kis hullámvasút, szépen lehetett haladni, közben 3 kilinél becsatlakoztak a Marathonosok, de csak úgy, hogy kordon volt közöttünk, két sávban ők mentek, két sávban pedig mi. A tervnek megfelelően 4 kilinél kicsit emeltem a tempón, de még gondosan figyeltem a pulzusra. A számok azt mutatták, hogy hozható a titkos, 1 órán belüli terv. Sőt, még beesett egy 3:42es ezer is, HAHAHA, na persze, ahogy azt elképzeltem, igazából 4:41 volt, ami szintén nem olyan rossz, de arra jó volt, hogy kicsit megzavarjon. Második mínusz a rendezőknek, össze-vissza voltak a km-ek kitéve, nem is kellett volna figyelni, elég lett volna az óra. Mindegy, nem dőltem be a trükknek, tudtam, hogy az edzés sokat segít, de azért ez a tempó még odébb van. smile emoticon Innen jött egy viszonylag jól futható rész, volt egy-egy rövidebb emelkedő, de mindig jött egy jól futható lejtő is. Aztán 8 kilinél egy kis cross country, átvitték a mezőnyt egy parkon, nem volt rossz, kicsit legalább feldobta az egyhangú aszfaltot. Viszont ami innen jött az kimondottan gonosz volt és akkor még szépen fogalmaztam.
9nél kaptunk egy olyan emelkedőt mint a Normafán a Libegőtől a Kilátóig, amivel magában nem is lett volna baj, csak ezt nem annyira reklámozták. Cserében volt vagy egy kili és így rögtön jött is egy 5:38as ezer. Hoppá! Ennek már fele sem tréfa, rendesen megcsappant az a kis előnyöm amit eddig faragtam az egy órához. Nem voltam happy, már csak azért sem, mert még majdnem 1 km emelkedő következett és egy 5:28as ezer. Itt már volt minden, magas pulzus, laktát, oxygén hiány és nem kevés aggodalom. 11nél 54:48 és még nem vagyunk a hupli tetején. Ajaj, ez így már csücskös lesz. Szerencsére innen már csak egy lejtő és némi sík volt, így amennyire lehetett kiléptem, az órát már régen nem néztem, sem az idővel, sem a pulzussal nem akartam idegesíteni magamat. A célegyenesben próbáltam még valami utolsó feltámadást előadni ami biztos nem volt szép, de legalább hasznos volt (csak értek valamit a 8×3, 6×4 meg 5×5 percek) mert éppen becsúsztam egy óra alá. 59:58. :)) Melós volt, rendesen meg kellett érte dolgozni. smile emoticon Az utolsó harmadban már nem is mertem gondolni, hogy összejöhet, meg mondjuk ott nem is a matekkal voltam elfoglalva. smile emoticon Hiába, a rutin meg az évek. wink emoticon
A versenytől kicsit elvonatkoztatva ezt most egy kisebbfajta mérföldkőnek tekintem. Májusban kezdtük az edzést, lement durván 4 hónap, ami annyira nem is sok, meg durván 4 kiló ami szintén nem olyan sok, de összejött egy egészen jó forma. Persze messze van ez még a pár évvel ezelőttitől, de tízen pár kili megy tempósan, be-beesik pár 5 perc alatti km, azt kell mondjam alakul a dolog. Én nagyon elégedett vagyok a fejlődéssel és a mai versennyel is.
Hanka beszámolója a Suhanj! 6-ról
Idén egyáltalán nem terveztem a Suhanj6!-ot, már a tavalyi feladás után eldöntöttem, hogy ebben az évben nem indulok rajta, mert sem 2013-ban, sem 2014-ben nem ment jól ez a futás, mindig gondok voltak a hasammal, teljesen felborítja a szervezetemet az, ha éjjel futok. (Csak akkor megy normálisan az éjszakai futás, ha még nappal elkezdem, bár ott a fokozódó fáradtság jelent problémát.) Nem is nagyon tudtam, mikor van a verseny, bár Kladnoban Zoli emlegette, hogy egy hét múlva lesz, de nem foglalkoztam vele, nem érintett.
A verseny hetében szerdán megkaptam a következő adag edzésem, benne egy vasárnapi 50 kilométerrel, majd a Facebookon láttam a versenyinfókat, és megfordult a fejemben, hogy mégis el kellene menni és ott lefutni az edzést. Az ötletet akkor elvetettem, és egészen a péntek délelőtti edzésig nem is jött elő újra: ám akkor az a tizenpár kilométer is olyan nyögvenyelős volt a hőségben, hogy hazaérve közöltem Milánnal, hogy a hosszúmat szombat éjjel fogom lefutni a Suhanjon, nem vagyok hajlandó egyedül futni a 35 fokban nappal. Különben is szükségem van arra, hogy visszanyerjem a motivációmat, és ismét visszataláljak arra az útra, amin eddig haladtam. Futok természetesen, szeretem is, de mégsem vagyok feltétlenül motivált a jövőt illetően. Hátha egy jó hangulatú verseny segít ebben. Mostanában 20 kilométer felett egyáltalán nincs hangulatom a futáshoz, és ebben a melegben különösen nehéz megemészteni egy 50-es gondolatát. Úgyhogy hirtelen felindulásból gyorsan be is neveztem – megkaptam a szuper 77-es rajtszámot – , majd leszerveztem az utazásomat is: Zolihoz kéreckedtem be, úgyhogy kb. háztól házig volt fuvarom.
Szombat délután összekészítettem a kis motyómat, amikre egy hosszú edzésen szükségem lehet, mondjuk ennyi mindent nem vittem volna magammal, ha tényleg edzésre megyek, de próbáltam rendesen felkészülni. 9-kor átslattyogtam Zoliék lépcsőháza elé, jött Joci is, útközben felvettünk még egy futót, Emesét, aztán Szigetmonostoron egy kis kavarás után meg is érkeztünk a helyszínre. Csomó ismerős volt, jó volt a hangulat, és kedvem volt a futáshoz is – biztosan azért, mert nem volt dög meleg, és volt társaság is. Lecuccoltunk (közel volt a WC is), átöltöztünk – eközben az asztalunkról valaki ellopta a jéghidegre behűtött kólámat, remélem, jólesett az illetőnek.
Gyorsan eljött az éjfél, a rajt előtt néma csenddel tisztelegtünk SC Béla előtt, aztán nekilódult a tömeg. Az elején lassan haladtam, aztán ahogy eloszlottak a futók, könnyebben tudtam a saját tempómban haladni. Az edzésemben volt 15 km lendületes, ezt az elején szerettem volna lezavarni. Persze az éjszakai futás mindig csalóka, azt hiszi az ember, hogy marha jól halad, közben lassabb – de azért a futásomat sikerült lendületesre venni. 1 óra környékén kezdett el morajlani a hasam, de nem zavart, hiszen edzeni mentem, az 50 km bőven bele fog férni a 6 órás időtartamba, még ha közben kényszerpihenőket is kell tennem. Meglátogattam a toalettet, majd mentem tovább. Figyeltem a frissítésre, ittam, eszegettem, egészen jól ment a futás is, a kedvem is jó volt. Sokszor futottam légüres térben, pedig jó lett volna összeállni valakivel és együtt futni, de ez nem igazán jött össze, max. tíz-húsz méterekre. 2 óránál megint tartottam egy megállást, ez az elsőnél hosszabbra sikeredett, viszont éreztem, hogy végre mindentől megszabadultam, amitől meg akartam. Innentől szinte eseménytelenül telt a futás, Zoli kiállt, Jocival jó hangulatban biztattak, én is hajráztam az ismerősöknek, Maráz Zsuzsival, Tibikével (ők lettek a győztesek a végén) Bozóttal, Andival, Vikivel, Johnnyval sokszor integettünk, a Bori-Krisz-CséTomi csapat tagjai is minden alkalommal biztattak, a Nike busztól Ákos és Sanyosz kiabált többször – szóval a hangulat jó volt, a kilométereim is gyűltek, ha nem is fénysebességgel.
De a lényeg, hogy az 50 kilométeres edzést teljesítsem, megvolt, és még rá is tudtam húzni 4,3 kilométert a 6 óra lefújásáig. Ezzel összejött egy 100 kilométeres hét, amilyenem már jó régen volt, kellemesen, de nem durván elfáradtam, a lábaim jól voltak, picit a csípőmet éreztem az aszfalt egyenetlensége és a sok egyirányú fordító miatt (persze arra fordultunk, amelyik oldalam fájni szokott), de ez sem volt vészes. A lefújás után megmosakodtam, átöltöztem, összepakoltunk, és el is indultunk haza, 8 órakor, mire itthon a fiúk felébredtek, már itthon is voltam.
Ez volt az első olyan versenyem, ahová úgy mentem, hogy nem veszem komolyan, csak edzem egyet, tényleg!, és úgy gondolom, jól sikerült. Kell ilyen is, amikor nem nyomasztom magam a teljesítéssel, az elérendő számokkal, a nagy célokkal, nem cipelek lelki terheket. Az egy héttel korábban, a kladnoi 24/48 óráson összefutkosott 40 kilométer és ez a futás is jót tett, javított a kedvemen és a hozzáállásomon is, és remélhetőleg, ha ez a brutál meleg végre befejeződik, hamarosan minden olyan lesz, mint tavasszal, a nagy versenyek előtt, és az őszi szezonra nem csak felkészült, de kellően motivált is leszek.
baratrunning.com 