aszfalt
14. Balaton SZupermaraton – Földes Csabi, beszámoló
BSZM 2024
Ez a történet nagyjából 4-5 évvel ezelőtről indul. YouTube-n találtam rá a BSZM-re és az ott található videók rögtön magukkal ragadtak. Mire viszont úgy gondoltam,hogy talán most már készen állok a teljesítésére és úgy éreztem,hogy itt az idő,nevezek, jött a szomorú hír…a BSZM elmarad. A covid keresztülhúzta terveim.
Hosszú volt ez a 4 év, közben sok minden történt, de ami a futás szempontjából számomra a legnagyobb változást hozta, az pedig, hogy tavaly rátaláltam Gabira és a Gizionok csapatára.
Végre van hova tartozni és lett valami rendszer abban, hogyan edzek, készüljek fel egy effajta megmérettetésre. A nevezés megnyitásakor azonnal be is neveztem. Gabi küldte az edzésterveket, én meg minden egyes méterét végre is hajtottam. Egy métert nem csaltam el belőle. Tudtam,hogy Gabi tökéletesen fel fog készíteni. Aztán már csak vártam, hogy végre eljöjjön a tavasz és a verseny időpontja.
És eljött.
Szinte az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy inkább már szerdán leutazunk Siófokra. Végül nagyon jó döntésnek bizonyult, mert egyrészt megúsztunk egy kora hajnali ébredést, másrészt pedig rögtön az érkezés után összefutottunk jónéhány ismerőssel, baráttal. Már itt éreztük, hogy jó lesz ez. Persze a készülődés és ráhangolódás is sokkal nyugodtabb volt igy. Lezajlott a szokásos rutin is. Rajtcsomag átvétel, frissítő bekészitése stb. Itt már azért kicsit izgi kezdett lenni a dolog. Feleségem, Adrienn aki a biciklis kisérőként tartott velem, már Ő is úgy bújt ágyba, hogy ,, jaj mi lesz velem holnap”…
1.nap Siófok – Fonyód
Végre eljött a pillanat. Reggel találkozás Gabival, meg a csapat néhány tagjával. Ölelés, kézfogás, közös fotó, még néhány jótanács és már indult is a nagy utazás. Itt már felpörögtek az események elég rendesen. Az időjárás szinte tökéletes volt, remek hangulat uralkodott és végre megszólalt a rajtban a kürt. Taktika igazából nem volt, csak a sokak által legtöbbször hallott tanácsot próbáltam megfogadni. ,,Ne fusd el, még a negyedik napon is futni fog kelleni “. 5:45/km -t terveztem el magamban, de olyan könnyűnek tűnt az 5:30 körüli, hogy végig egyenletes tempóban ezt tartottam is. Ennek ellenére nagyon hosszúnak tűnt a nap.Ez talán annak a sok végtelen hosszú egyenesnek tudható be, ami jellemezte az első szakaszt. Adrienn az első frissitő ponton csatlakozott be hozzám és végig ott volt a közelemben. Ügyesen tette a dolgát, közben pedig sokat beszélgettünk. Legalább kicsit elvonta a figyelmem az unalmasabb szakaszoknál. Igazából holtpont nélkül sikerült lefutni az első szakaszt, persze némi izomfáradtság azért volt.
2.nap Fonyód – Szigliget
Kicsit döcögősen indult a reggel, pedig elég jól sikerült kipihenni a tegnapot. Ebben nagy segitség volt az esti közös nyújtás, henger amivel Gabi lepett meg bennünket. A startban ismét fotó, kézfogás, hajrá stb. és már neki is vágtunk a hosszú hétvége leghosszabb távjának. Pár kilométer múlva minden helyre állt. Az előző napnak szinte már nyoma sem volt. A test tette a dolgát és ami nagyon meglepett, csak úgy peregtek a kilométerek. Élveztem a futást,tartottam az előző napi tempót és minden olyan simán ment. Ez ki is tartott szinte a végéig. Keszthelyen versenyen kívül becsatlakozott mellém egy nagyon jó ismerősöm, aki az utolsó 21 kilométeren végig kísért. Így már hármasban szórakoztattuk egymást, mert persze Adrienn szintén ott volt velem az első frissítő ponttól. Bár, ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor az utolsó pár kilométeren már én nem igazán szólaltam meg. Ekkor már nagyon fájt, de a Szigligeti vár, a cél ott magaslott előttem. Csak olyan elérhetetlennek tűnt, de nem lehetetlennek. Jó volt megérkezni.
Este ismét volt közös nyújtás, henger ami azért nagyon sokat segített és nem mellesleg nagyon jó hangulatúak is voltak. Sztorizgattunk és ha valakinek tanácsra, segitségre volt szüksége ,akkor azt is kapott a rutinosabbaktól. Én például összeszedtem egy vízhólyagot a nap folyamán. Lupus ( Farkas Lacitól) kaptam egy nagyszerű tanácsot, ami nagyon jól működött a továbbiakban. Ezúton köszönöm szépen mégegyszer. 
3.nap Badacsonytomaj – Balatonfüred
Ez a reggel még nehezebben indult. Ki gondolta volna?
Ezzel viszont nem csak én voltam igy. A szállodában már mindenki messziről kiszűrte,hogy ki az aki a BSZM-n fut. A hétvége legrövidebb napja várt ránk. Pazar időjárás volt, talán már egy kicsit túl meleg is. Ismét el kellett, hogy teljen pár kilométer, mire helyre állt a rend és kicsit kisimuljon az ember mozgása. A frissítés is jól működött és amin a legjobban meglepődtem, még gyorsulni is tudtam. Nagyon örültem,mert álmomban nem gondoltam,hogy a harmadik nap ilyen jól fog menni a futás. Igaz már egyre jobban fájt(ez csak az izom fáradtságból fakadt), egyre jobban kidörzsölődtem, amiben ismét nagy segítségemre volt Adrienn, aki már készitette is a krémet.Egyéb gondom,bajom talán nem is volt. Soha nem futottam még segítővel, de most érzékelhető volt, hogy mekkora nagy segítség is ez egy futó számára. Kemény perceket nyerhetünk velük. Ismét csak úgy peregtek a kilométerek, de azért nagyon jó volt megérkezni Füredre. Jó kis nap volt a mai is. Este persze ismét nyújtás…….
4.nap Balatonfüred – Siófok
Elég szoros volt a mai menetrend, korán indult a nap, még jobban fájt ,lehűlt az idő. Itt már minden bajom volt. Bevallom elég nyűgös voltam. El nem tudtam képzelni,hogy lesz ebből futás. A rajtra azért össze kaptam magam. Kicsit tovább tartott, mire a szervezetem is elkezdte értékelni,hogy ismét futásra kényszerítem, de azért csak rájött, hogy nem igazán van más választása. 30 km-ig minden okésnak is tűnt, de ekkor már egyre jobban kezdett fájni jobb lábamon az achillesem. Elejétől fogva éreztem egy picit, de ott már nagyon zavart a futásban. Akkor jött is egy elég rendes megzuhanás, ami az utolsó pár kilométert leszámítva, szinte a végéig kitartott. Eléggé belassultam. Így utólag visszagondolva van egy olyan sejtésem, hogy az a lassulás nem is a fájdalom miatt volt (mert az csak fájt), hanem a frissítést rontottam el. Előző este is kevesebbet vacsoráztam, reggel a szoros időrend miatt is jóval kevesebbet ettem a megszokottnál.Nem töltöttem vissza elegendő mennyiséget. Gyanús is volt, hogy már az elején egyre gyakrabban kértem Adrienntől az italom. A fájdalom elvitte a fókuszt és ez miatt aztán borult is a frissités. Ez viszont már csak igy utólag esett le. Ahogy említettem a végére visszajött a tempó és az utolsó pár kilométert már extázisban futottam végig. Akkor már nem számított semmi. Hatalmas élmény volt megérkezni újra Siófokra. Megcsináltam, megcsináltuk
Hogy mit is kaptam a BSZM-től? Hát amit a már az említett YouTube videókban is láttam. Rengeteg élményt, régi és új barátokat, sok-sok biztatást,szurkolást szinte végig az út mentén, jó kis beszélgetéseket, csodálatos Balatont, hogy olyan dolgokra képes a testem,amit elképzelni sem mertem. Szuper volt!!!
Nagyon szépen köszönöm Adriennek,hogy végig kísért és segített ezen az úton mindenféle felkészülés nélkül. Mintha több éves tapasztalattal rendelkezne, úgy tette a dolgát. Ha kellett társalgott velem,viszont nagyon jól ráérzett,mikor hagyjon a beszűkült állapotomban,magányomban futni. Köszönöm az összes jó tanácsot,segítséget, biztatást amit a Gizionoktól kaptam, végül pedig nagyon szépen köszönöm Gabinak, hogy felkészített,segített,támogatott. Hatalmas erőt adott minden egyes ölelése,amit az összes szakasz végén kaptam Tőle a célban.
Köszönöm
Szederkény- Bóly 100 – Paulovics Rebeka, beszámoló
Február első hétvégéjének termése: 100km aszfalt-10óra 34perc
Ezzel az ultrával nyitottam meg az évet, és remélem innen már csak előre, ugyanis elég sok bakit elkövettem a felkészülés alatt. Egyáltalán… ha nevezhetem az előtte elrepült időt felkészülésnek.
Szombaton 6.00-kor rajtoltattak el bennünket, mielőtt nagy megkönnyebbülésemre 5.59-kor éppenhogy csak sikerült a tracket rátöltenem az órámra.(spoiler: el is tévedtünk)
Nem csak ez az egy perc telt ilyen kapkodósan és hanyagul a verseny előtt, hanem az egész hét.
Rutinommá vált, hogy figyeljek a megfelelő mennyiségű alvásra, a jó minőségű étkezésre, a hidratációra és általában alkohol-stoppot is szoktam tartani, méghozzá legalább 1 hónaposat, hogy a nemes cél érdekében áldozatot hozzak, illetve hogy a lehető legjobb formámban legyek. Mindemellett precízen megtervezem a frissítést, lista szerint bepakolom a további fontos kellékeket, és gondosan kiválasztom a futóruhám.
Mi jött mindebből össze? Semmi!
Ahelyett, hogy formába hoztam volna magam, inkább amortizálni kezdtem. A hétfő egy baráti sörözéssel indult, gondoltam ennyi talán belefér… de a következő nap is így folytatódott. És még ha nem is vedeltem túl sokat, az alvásra szánt időm eléggé lecsökkent. Szerdára már kész roncs voltam, és az aznapi invitációt el is kellett utasítanom, pedig arra mentem volna a legszívesebben.
Napközben sem tudtam pihenni, a munka stresszes volt, nagy volt a hajtás, mert egy kollégám lebetegedett.
Semmi erőm nem maradt a futással foglalkozni, a frissítést és minden egyebet a párom pakolta be, én pedig csak bevágtam pár futócuccot a táskámba. Így indultunk hát el a bólyi ultrára!
A verseny reggelén fáradtan, nyűgösen álltam a rajtkapuban, olyan hangulattal, hogy jobb, ha nem szól hozzám senki… én majd teszem a dolgom… de amúgy meg mit is keresek én itt???
Az első 30 kilit gyűlöltem.. csak tettem az egyik lábam a másik után. Ezután jött meg a kedvem, a tempó is beindult. Végre sütött a nap, én pedig szaladtam boldogan.
Persze akadtak holtpontok később is, illetve sok időpocsékolás a bokorba rohángálások miatt (nem kellett volna tele zabálnom magam pénteken), de összességében jó kis menet volt. A végén kicsit küzdöttem, de így volt szép.
Az utolsó 10km pedig elég soknak tűnt, de azzal biztattam magam, hogy ez már semmi! Az UB-n ilyenkor majd 120 km-t kell visszaszámolnom.
Ps.: A szervezés remek volt. Ráadásul itt adták a legeslegjobb vegán étkeket, ahol eddig valaha voltam. A rendezvényt megelőző, illetve az azt lezáró vacsorán rengeteg menüből lehetett választani, de sajnos nem csináltam mindről fotót. A vegán pizzától kezdve, a brokkolifasírton át, a bulgursalátáig mindenből lehetett válogatni.
De nem csak e téren kaptunk jó ellátást, hanem magán a verseny során is. A helyiek frissítőpontjait, valamint a futóknak biztosított kisérőautókat is kiemelném. Csoda volt. És a sok-sok szeretet is, amit a szervezőktől kaptunk.
U.R.H. 6 órás – Schmidt Dóra, beszámoló
Előzmények:
Augusztus 9-e óta dolgozunk együtt Gabival, miután (a saját döntésemből fakadóan) edző nélkül maradtam. Korábban futottam már 2x ultrát, mindkettőt terepen, szóval hat órán át aszfalton körözni 1163 méteren ismeretlen volt számomra. Tavaly az Öcsém futott ezen a versenyen és én frissítettem, most változott a felállás 🙂
Felkészülés:
Legtöbbször este jutottam ki edzeni, pados futásom talán 2-3 alkalommal volt az utóbbi 3 hónapban. Törekedtem arra, hogy gyakoroljam a versenyhelyzetet: sokszor mentem ugyanazokat a köröket (1,2km vagy 1,5 km), gyakran késő estébe nyúlóan. Kipakoltam a frissítést a kertbe, figyeltem, mi az, ami könnyen csúszik és mik azok, amik nem esnek jól. Edzések tekintetében az utolsó másfél hétig jól haladtam, talán csak 2-t hagytam ki egy fertőzés miatt. Gyakran aludtam késő délutánonként, folyton álmos voltam. Aztán a verseny előtti héten a hosszút már nem tudtam megfutni, annyira fáradtnak éreztem magam, egyszerűen jobbnak láttam pihenni, aludni. Az órám is azt mondta, hogy megerőltetett az edzési állapotom, a HRV-m a béka segge alatt volt (az utolsó 2 hétben narancs, aztán piros sávban), végül a versenyre zöldre váltott. Az utolsó héten nagyon odafigyeltem már a kajálásra, nem ettem/ ittam olyat, amiről tudtam, hogy tiltólistás számomra a hisztamintartalmuk miatt, stuffoltam az immunrendszerem vitaminokkal és távolságot tartottam, nehogy elkapjak valami kórságot.
Előkészület:
A hét elejétől kezdve néztem az időjárás előrejelzést, hogy vajon mit tartogat a szombat számomra. Végig esőt jósoltak, úgyhogy rendesen túltervezve pakoltam, inkább mindenből +1 került a csomagba, minthogy meglepetés érjen. Motivációval nem volt gondom, még akkor sem, mikor mondjuk egyik vasárnap este 11ig futottam az aznapi 35 km-es penzumot. Ugyanakkor az utolsó 2 hétben (valószínűleg a fáradtság miatt) nem annyira működtek a mantráim, elkenődtem, hogy kevés vagyok ehhez, nem fog menni, minek erőltetem egyáltalán, nálam sokkal fiatalabbak, erősebbek fognak rajthoz állni, nevetséges ez az egész. Volt 1-2 ilyen sírdogálós nap, amikor egy kupac fosnak éreztem magam, de másnapra minden kisimult. Igyekeztem hinni abban, hogy a szerencse lánya vagyok, minden körülmény számomra kedvező lesz, a többit nekem kell hozzáraknom. Összeraktam motiváló playlistet (100 dal, pontban 00:06:00- mi ez, ha nem jel?), letöltöttem 3-4 podcastet is az órámra, ha holtponton lennék, legyen, ami továbbvisz. Célom a jó érzésekkel teli teljesítés volt, szerettem volna 50 felett futni, álom volt az 54. Gabival a verseny előtti héten átbeszéltük a tervet, hogy milyen pulzuson meddig, milyen időközönként frissítsek, milyen jelekre figyeljek oda, azokat hogy oldjam meg.
A verseny:
Tök jól aludtam, nem izgultam, mondjuk reggel már nemigen lehetett hozzám szólni és a szálláson maradt a henger meg a frissítési tervem. De volt papír meg toll, újravéstem, újra átgondoltam, kipakoltunk, rendszereztünk, plusz én még belekötöttem, amibe és akibe tudtam 😀
8:53-kor szálltam ki a kocsiból, még akkor kezdtem el keresni a fülesemet, a pulzuspántomat, nemigen kapkodtam, tulajdonképpen majdnem lekéstem a rajtot. Hatalmas nyugalom volt rajtam. Az első 1,5 óra simán telt, előzgettem, haladtam, tartottam a pulzust, tartottam mosdószünetet, frissítettem, csináltam a dolgom. Az átlaghőmérséklet időközben felment 24 fokra, ami a napos részeken elérte a 28-at is, a 2-3 óra között megugrott a melegre a pulzusom is, valamint a korcsoportomban lévő csaj rámvert egy kört, míg én klotyón voltam. A versenyszellemem elkezdte átvenni az uralmat az elmém felett, minden 5.percben csitítanom kellett, hogy nyugi, a verseny az utolsó órában kezdődik. Ha a csaj bírja addig. Mármint vagy ő vagy én. 😀
A 3.órára korcsoportos második voltam, a lányok között szumma 3. Ezen még gondolkozom, hogy jó-e, hogy a fülembe duruzsolták, mert ekkor kezdtem el igazán jól érezni magam és hinni abban, hogy a korosztályos első meglehet. Nem is kellett sokat várnom, az előttem haladónak elfogyott a kraftja, rá is küldtem gyorsan egy kört (a 28. körben). Aztán nem tudom, hogy túlfrissítette-e magát vagy melege volt, sérülése, akármi, mert a következő körbe nem tudott visszaállni, így átvettem a vezetést, fókuszálhattam tehát arra, aki mögöttem jött. Folyton azt sasoltam és kérdezgettem, mennyivel van mögöttem. Ehhez igazítottam a wc szünetet is kb., nem akartam időt veszíteni vele szemben (ugyanis a BSZM-en megtörtént, hogy addig kellett sorban állnom a toitoihoz, hogy elment a mezőny és mögöttem már csak a záróbringa volt- hiába volt még bőőőőven szintidő, nem volt utánam más. Borzasztóan nyomasztott). 3.óra környékén elkezdett fájni a derekam, amire bedobtam egy fájdalomcsillapítót, bekenték, mentem tovább. Aztán egy szünettel elveszítettem a női 3.helyet, a pulzusom nem hogy normalizálódott volna, de tökre beesett, a 135-öt is alig tudtam elérni, így kb. 4,5 óra futás után elengedtem és átmentem chillbe, megpróbáltam élvezni. A fülesem lemerült, hiába vittem másikat, az meg nem csatlakozott, gondoltam jólvan, ottrohaggymeg, nézelődtem, bíztattam másokat. A futómozgásom megmaradt, amikor futottam, akkor tudtam még 6 percen belül kocogni, de észrevettem, hogy a 4. óra után sokkal többször frissítettem, mint azelőtt. Ez lehetett a melegtől vagy attól, hogy megállogattam habisztizni 😀 Akkor már nem fájt semmim, a lábaim és a szívem vittek tovább, láttam, hogy meglesz az 50. mi más kellhet? Az utolsó kör előtt még volt 8 percem, elbúcsúztam a Tisza-parttól, Burkussal elkezdtük lekocogni és gyalogolni az utolsó 1163 métert, így sikerült sétálva beérnem az utolsó másodpercekben.
Frissítés:
Előre megírt, nagyjából betartott volt. Folyadék: víz, vizes gyömbér, vizes kóla, 4.óra után tea. Szilárd: CH: gyümölcspüré (Lidl babakaja), gyümölcsszelet (ezt utáltam!), gélek (3.óra után koffeines is), győri édes, pillecukor, vörös áfonya (ezt kívántam, megbántam). NaCl: sótabletta, lidl sós perec.
Másnap és regeneráció:
Nemigen voltam éhes, ami nagy szó, mert én mindig éhes vagyok. Próbáltam azért kicsit csipegetni 6-ig, amikoris halászlevet vacsiztunk, éjszakára bedobtam egy advilt. Az éhség másnap sem jött, de azért tudtam ebédelni. Aznap este kicsi henger, másnap több henger+ nyújtás, hétfőn már sok henger és nyújtás. Vasárnap már tudtam a kutya után kocogni, keddre megjött az étvágyam is valamennyire. A térdeim aznap fájtak, másnap sem esett jól lépcsőzni, de erőltettem a mozgást, a sétát, mert utána klasszisokkal jobb volt minden. A következő héten teljesen mellőztem a futást, hazudhatnám, hogy nem esett volna jól, de ez csak részben igaz (kb. péntekig egy húzódással küszködtem, masszázspisztolyoztam, hengereztem, kentem), egyszerűen kicseszett lusta voltam.
Értékelés:
Mindent egybevetve egy jó érzésekkel teli, komfortos futás volt, a terveket nagyjából betartva. A pálya jól futható, összesen 30m szintemelkedés volt az 54,6 km-ben, 3 óra után megfordítják a kör irányát. A frissítés fullos volt (“A raj/cél frissítőponton vizet, izotóniás italt, magnéziumos italt, kólát, paradicsomlét, kávét, teát, sós és édes kekszeket, süteményt, almát, banánt, olivabogyót, aszalt gyümölcsöt, zsíros kenyeret, sajtot, paradicsomot és sót kínálunk”). Gabi mondta is egyszer, hogy azt látja, hogy kényszeres vagyok, de szerencsére nem a súlyosabbik fajtából 😀 Ez előnyömre vált, a hasznomra fordult- erős voltam fejben, előrelátásban, ismerem a testem jelzéseit és figyelek is rá. Ha para volt, megoldottam. Volt hasmenés és hányinger is, előbbire Bolust, utóbbira kólát alkalmaztam. Fejben kicsit megtörtem 27-32 km között, akkor nehéznek éreztem és furcsa volt belegondolni, hogy te jó ég, még mennyi idő van hátra. Az a fél óra kb azzal telt, hogy elhessegettem a negatív gondolatokat, tudtam, hogy ez átmeneti, tudatában voltam annak, hogy mi történik és az élére álltam, nem törtem meg. Elképzeltem, milyen lesz célba érni. Azt hittem hatalmas eufória és zokogás fog belőlem a felszínre törni, eszembe jutottak az elmúlt hetek edzései, megannyi lemondás, amiket azért tettem, mert egy számomra fontos célt tettem fókuszba- ehelyett csak vigyorogni tudtam és boldogsággal volt tele a szívem.
Nagyon hálás vagyok Gabinak, amiért segített a cél elérésében, mellettem volt, támogatott az edzésterveivel és mentálisan a szavaival egyaránt! Ez a kettőnk sikere! Köszönöm Gabi!
A számaim:
10k: 0:56
20k: 2:03
HM: 2:09
30k: 3:05
M: 4:30
50k: 5:25
Átlag mozgási tempó: 5:52
Menetidő: 5:20:46
Futási idő: 5:10:32
Sétálási idő: 15:49
Tétlenül töltött idő: 33:46 (amúgy ez nem volt tétlen, mert ettem, ittam, wc-ztem :D)
Hivatalos:
Körök száma: 47., 05:59:52 – 54,661 m
Az 55 egyéni nevezett közül 48-an rajtoltunk el, 22.helyen értem célba, nők között az 5.helyen, korcsoportomban az 1. helyen végeztem.
Sidenote
Statisztika: férfi győztes 59 kört tolt le (2.helyezett szintén 59, 3. helyezett: 53 kör), a nők között: 55 kört az első (2.helyezett: 52., 3-4. helyezett: 48 kör)
Érdekesség: Tavaly sokkal erősebb volt a mezőny, gondolom most sokan a BUFF-on versenyeztek. Ffi: 71, 62, 60, Nők: 61, 60, 57 (a Tesóm botrányos, felkészülésnek ne is nevezzük edzéseivel 50 kört nyomott le. Mi lett volna, ha normálisan edz? :D)
baratrunning.com 