Bükk
Gizionok a Bükkikin
Nem telhet el úgy egyetlen március eleji hétvége sem, hogy a Gizionok Keleti Gangje ne sorakozzon a Bükki kilátások rajtjában. 2025-ben is meglátogattuk Imarót (Veres Imre az esemény szervezője), hogy felmérjük, kinek hogy sikerült az alapozás.
Hmmm, nem rosszul.
Bükki Kilátások Hard (65 km)
2. Belus Tamás 6:27:50
3. Csombók Csaba 6:31:39
6. Antal Csaba 7:07:44
17. Szabó Sándor 8:19:19
Bükki Kilátások FunRun (32 km)
9. Palásti Péter 3:53:07
Gratulálok fiúk!
Imarónak köszönjük a vendéglátást, jól tartást ❤
Bükki Kilátások Hard – Üsztöke Andi, beszámoló
2-3 hónapja gondoltam ki, hogy legyen Bükki Hard, ha már az összes terepverseny szervező megőrülni látszik idénre (legalábbis remélem jövőre visszaintelligensednek!). Nagyon szuper lett volna márciusban egy jobb 50-es VTM-et futni, mint tavaly, de Csanya átpakolta áprilisra a versenycsokrot. Így már túl közel került volna az 50-es az UTH Szentlászló trailjéhez.
A legkedvesebb versenyemről ne is beszéljünk! A Vadlán máshonnan rajtol, másik irányba, és ráadásul törölték az 50-es távot… Ezt kb katasztrófaként élem meg azóta is.
Ezek nyilván negatívan hatnak a mentális állapotomra.
Az elmúlt 1-2 hónapban 2x voltunk Bükköt kukkolni. Na most nem tudom még, hogy “Boldogok a lelki szegények…”-kel jobban jártam volna-e, ha ezt nem teszem. Ott és akkor további papírnehezékek kerültek lelkemre.
Az első bejárásnál rögtön az arcunkba kaptuk az Istállóskői mászást. Tettem ezt a fogyókúrám (értsd: karácsony utáni teljes édességmegvonás) harmadik, illetve menstruációm első napján. Hátööö…nem volt pozitív élmény! Ne fogyózzatok, úgyis lefutjátok! 😁
A második bejárásnál nagyobb kompániával felvértezve (a szopás többfelé osztódik??) vettük be az erdőt. A jeges, saras, havas erdőt. A 3,5 órásra tervezett futás 4,5 órás lett. Azóta is olvadásért imádkozom minden áldott nap!
Belus Fruzsi, Palkovics Nóri, Belus Tomi (és persze még sok más futó) beszámolói nagyon sokat segítenek és sok mosolyt (fejhangon nyerítést) csalnak az arcomra. Tudom, hogy nem vagyok egyedül sem a jó, sem a rossz dolgokban. Egy ennél is nagyobb plusz, az a baráti társaság, akikkel hétről-hétre együtt futunk. Nagyon sokat ad a barátságuk!
Szóval azokban a pillanatokban, amikor elvesznék a hasztalan önsajnálatban, elég rájuk gondolnom! Várom, hogy mit ad ez a verseny. Már csak bő 2 hét.
Megadta! Ha tömören akarok fogalmazni jó volt! És kellett a pályabejárás! Így aki nem akar hosszabban olvasni, már mehet is futni!
Pénteken munka után indultunk Egerbe, Rebekáékhoz. Voltak olyan kedvesek, hogy elszállásoltak a saját otthonukban.
Este elmentünk vacsorázni, aztán elmentünk még egyszer. Csak hogy biztos jól frissítsek…ööö töltsek! 🙈
Nem aludtam túl sokat, mert kb óránként mentem pisilni, hála az este elfogyasztott 1 liter almalének…
Reggel az ébresztő előtt már fent voltam. Felpakoltunk, elindultunk…volna…a házban, a töltőn felejtettem az órám (Spoiler alert…így is lemerült 8 km-rel a cél előtt…)
Teljesen nyugodt voltam. Felkészültnek éreztem magam, még a frissítésemről is csináltattam “tetoválást” a kézfejemre, puska gyanánt (akinek nincsen esze alapon).
Tudom-tudom…percre kell írni, de addigra már nyomdában volt a tetkó, illetve a bejárás segített, hogy kilire is jó legyen. Jó volt! Ja! És most magammal is vittem a frissítésem. 😂
A rajtközpontban ment a tanakodás, hogy hosszú, rövid, hosszú vastag, vékony hosszú+rövid….váááá…rosszul döntöttem, de szerencsére mindig van a zsákomban karszár, kesztyű. Később kellettek is.
Szemerkélő esőben indultunk, ami később hol erősebbre, hol gyengébbre váltott, ami tejköddel párosult. Személy szerint imádom a ködöt, bár itt kissé ijesztő volt, amikor már az ösvényt sem láttam magam előtt.
A két kép ugyanazon az útszakaszon készült 2 hét különbséggel.
Szilvásváradra nagyon jól érkeztünk Tibivel. 20 km, 2,5 óra, 800m szint. Gabiék ezen a ponton segítettek Imarónak, illetve amikor odaértem, nekem. 🥰
A dupla zacsiba csomagolt izó kiszakadt, minden poros lett a zsákomban, amit az eső ragaccsá változtatott. Még a pólómat is deréktájon…😂
Pár apró kavicstól itt meg kellett szabadulnom, de utána már nem volt gond. Jobban mondva nem foglalkoztam a talppárnámba fúródó apró biszbaszokkal a későbbiekben.
Felvértezve indultunk tovább Istállóskő felé.
Felérve a tetejére (óbaz…sose érünk fel???), kis kanyar, és egy másik szélességi fokon találod magad. Nem szidtam én sem Petit, sem Főnit, csak saját magamat. Kellett volna a vastagabb felső, plusz még egy. Még jó, hogy mindig cipelem ha kell, ha nem a karszárat/kesztyűt!!! Még így is fáztam kicsit, de kb fél órával később újra saját szélességi fokunkon találtam magam. Mondjuk ettől még nem lett melegem.
Még Istállóskő felé mászás közepén leszakadtam egy kisebb csapatról, plusz Tibiről. Kicsit elveszve éreztem magam a ködben, de szerencsére az órám mutatta, hogy jó helyen vagyok! Ezen a ponton van egy olyan kilométer, amin már áthaladtunk egyszer, így erősen figyelned kell, hogy merre kell tovább futni. A köd és az oda-vissza szakasz a pályában kissé elbizonytalanított, de szerencsére nem csak szalagok voltak (iszonyat jól volt jelölve a pálya!!! 5 csillagos!), hanem ezen a ponton egy irányító is volt! Itt megcsíptem Tibit és egy kisebb csapatot, köztük Fekete Beatrixot és futótársát. Velük a verseny végéig kergettük egymást.
Cserepeskő és Tar-kő igen technikás szakasz. Dőlésszöge jól futhatóvá tenné, de a 25 centinként függőlegesen élére állított lapos szikláknak köszönhetően értelmezhetetlenné tette ezt a mozgásformát. Ha ezen a ponton videó készült volna rólunk, akkor azt hinné az néző, hogy itt mindenkit frissen engedtek a detoxikálóból… (Ha itt “futott” a Fun táv is, akkor értem az elnevezést! 🤣)
Végig fegyelmezetten frissítettem, de nagyon vártam már a Nagy-mezői pontot, mert ott engedélyeztem magamnak egy nagyobb habzsi-dőzsit. Jó volt valami értelmeset enni a sok zselé meg izó után!
Nagy-mező után jött egy hosszabb lejtős szakasz, aminek egy idő után úgy éreztem, hogy nem akar vége lenni. Igazából csak az utolsó mászáson szerettem volna már túlesni… Sajnos az Ódor-vári mászás elején visszaelőzött Fekete Bea. Hiába készülsz lelkileg a verseny szinttérképéből (bár nagyon sokat segít), meg pályát jársz be, ha edzések alatt “ellógod” a mászásokat. Itt már csak az akaratom vitt.
Sokan mentek ki úgy, hogy rohadtul nincs kedvetek, ez fáj, az fáj…Na! Hát ezek azok az edzések, amik az ilyen holtpontokon átsegítenek a hosszú versenyeken. Ha nem is látod ott és akkor az értelmét, hidd el, hogy azok is kellenek! Nem feltétlen az “Ez is beépül” blabla miatt. Részemről azt gondolom, hogy a testileg-lelkileg fos edzések a mentális erőnlétedet edzik ! Ott alakulnak a midikloriánok! 🥰
Szóval elhagyjuk Ódor-várat, az egyetlen helyet, ahol végre volt kilátás is, erre nem lemerül az órám?? Mondom magamban: “Marha jó lesz ez az UTH Szentlászlóján…powerbankkal kell majd futnom??” Jól felcsesztem magam, elszórtam pár fityinget a mentális százasból. Még jó, hogy ott volt Tibi! Ha futott, futottam, ha sétált, sétáltam. Lehajtott fejjel tettem az egyik lábamat a másik után. Innen már nem sok minden kötötte le a figyelmemet. Épphogy rápillantottam a Bambara hátsó (?) bejáratára. Szét volt szalagozva, hogy itt élesen kanyarodj jobbra, még az elkábult futó sem tévedt volna be a wellnesbe, olyan erőszakosan tereltek vissza a fák közé. Még egy nagyon durván fellocsolt lejtő jött, lehet egyszerűbb lett volna seggre ülve lecsúszni, de derekasan leküzdöttük magunkat két lábon. A “célban” a tiszteletkör előtt hallom Gabit, ahogy kiabál: “Told meg Andiiii!”. 🤣 Örültem, hogy végre beértem, nem volt már nafta tolni. De beértem. Mondjuk nem voltak kétségeim, de azért ennél többet szoktam mosolyogni a célban. Ha másért nem, hát azért, mert vége van! 🤭
Aki rivalgásért, meg éremnyakbaakasztásért jönne, az ne tegye! Csöndes célbaérés, csöndes nyűglődés a teremben. Megszán az egyik önkéntes, és elmegy a levesemért. Felejthetetlen segítő, felejthető leves. Míg várom, hogy hűljön (ehetetlenül forró), addig vakarom a vádlimról a sarat. Ki volt írva, hogy saras cipővel nem menj az emeletre…végig lelkifurkám van. Csak később eszmélek, hogy a földszinten vagyunk…
Nem elégedetlenkedek (persze Gabi és Peti fogadásokat kötöttek, hogy mi lesz az első ((elégedetlenkedő)) mondatom), mert sok mindenben fejlődtem (frissítés), célidő 9:30 volt, 9:39 lett… Nem vész. Van hová fejlődni! (Botozni kéne…)( Meg mászni. Sokat!) Még van bő két hónap az UTH-ig. A világot nem váltom meg ennyi idő alatt, de azért próbálkozni lehet!
Szóval a pálya jó, csodás helyeken vezet, a szervező és csapata jó fej. Ha szeretnéd magad kihívás elé állítani, akkor itt a helyed!
Bükki Kilátások Fun Run – Palásti Péter, beszámoló
2019. FUN RUN 4:15:37, 2024.FUN RUN 3:27:33
Előző nap mindent összekészítettem, mert reggel csak a vegetatív funkciók működnek, amit este nem pakolok be, az marad. Mint írtam, nem voltam jól pénteken, fáradtsággal tiltakozott a szervezetem a tervezett megterhelés ellen. Na legyen, jó korán (fél tíz előtt) lefeküdtem, szorítottam a szememet, így egy egész hosszút tudtam aludni 5:40-ig.
Csabikát és Enikőt gyorsan felvettem, az úton már látszott, hogy a Bükk felett sötét van, az időjárás az előre mondott (fos) arcát mutatta. De ez nem csüggesztett, mert alapjában véve nagyon vártam ezt a versenyt. A keleti geng teljes létszámban itt van, és Gizion társak szép számmal, de titkon rád is számítottam 🙂 (ott voltam, de a fun runosokkal csak a célban találkoztam – szerk.)
Rajt után egy négyes bolyban maradtam Bigával és két másik sráccal, végig a Mellér-völgyén együtt haladtunk. A jól járható erdészeti útról letérve az első jelentősebb emelkedőn nagy sár fogadott, az erdészeti járművek megdolgozták a felázott mélyutat, keresgéltük, hogy lehet mellette elsurranni. Addigra Biga egyértelműsítette, hogy annyira nem veszi komolyan, lényegében szórakoztatott bennünket a masszív felfelé mászásban. Az Őr-kő mászás előtt van egy laposabb rész, úgy hat és nyolc kili között, ott aztán el is léptem ettől a bolytól, mert bár nagyon szórakoztató volt, de éreztem, hogy ettől több van ma bennem. Előttem feltűnt Lantos Bori, aki iszonyúan megerősödött 2022. óta (akkor még el tudtam kapni 🙂 Mint Bigától megtudtam egy szlovák srác az edzője, sokat sítúrázik, attól is ennyire erős. A sítúrát már én is tervezem kipróbálni, mert azt idősebbek is elkezdhetik … 
Az Őrkő-háznál utol is értem a Borit, meg még két srácot, és be is ugrott Tomi mondása, hogy az Őr-kő háznál vigyázni, mert ketté megy a mezőny! Funrun jobbra, Hard tovább egyenesen. Csakhogy nagy köd volt fenn, alig látszott a jelzés, így éppen csak 5-10 métert futottam túl rajta. De csak annyit. Innen aztán egy négyesben ragadtam, mert egy szűk, sziklás övényen nem volt lehetőség nagyon előzni, kockáztatni meg itt nem volt értelme. Itt – lett volna – a pálya legszebb része, de ezt most a köd rejtette, így csak a helyenként tényleg látványos hóvirág mezőkön akadt meg a szemem. Őszintén szólva nem nagyon bántam, mert nagyon-nagyon koncentrálni kellett a pályára, a sáron még valahogy el voltam, de a csúszós sziklák és a barna fagyott kígyónak látszó gyökerek igazi veszélyt jelentettek. Miután alul rövidben voltam, semmiképp nem szerettem volna esni. Az időméréshez adott dugóka gumija kicsit idegesített, így a csuklómról leakasztottam, mert a középső ujjamon eléggé stabilan tartott. Azt hittem…
16 kili után a technikás és emelkedős terep igazán neheze mögöttünk volt, innen megint erdőgazdasági utakra vezetett a track, ezek már jól futhatóak voltak. A hosszú lábaimmal sikerült is némi előnyt felépíteni, elszakadtam Boritól és srácoktól is. Leérve a Török-úttal való első találkozáshoz (ez a 20. kili) kicsit hezitáltam. Mert a szalagozás a műúttól feljebb, az erdő alján vitt, de tudtam, hogy párhuzamos vele, és bele is visz végül abba, így simán mehetnék ott is. De nem tettem (egyébként jól), mert kifejezetten élveztem a réten át csapatást. Az aszfaltos rész után a Tamás-kúti háznál sem álltam meg (volt még vizem elég) és egyébként is ez a lejtős rész nagy kedvencem. Most felázott és csúszósabb volt, de itt tényleg nagyon mentem, 4 perces átlag kili az nálam terepen nagyon 🙂
A szédületes száguldás végén aztán megérkeztem a Tárkányi-patak átjárójához itt még simán keltem át. Tudtam, hogy a második Török-úti kereszteződés előtt vár rám még egy szép mászás és csak utána a grand finálé az utolsó mászással. Nagy lelki előny ez. És ezzel éltem is, mert egy srácot (valószínűleg Marczis Dávidot) sikerült is beérnem. Innentől kb. együtt haladtunk, szegény nem volt jól, a gyomrával küszködött. Én eléggé fegyelmezetten ettem-ittam, váltogatva a sót és a gélt az izóm is kitartott az utolsó frissítő pontig. Így együtt értünk le újra a Török-útra, ahol végre vizet töltöttem a kulacsba, nagyon kívántam már a tiszta víz ízét. A végső mászás és a célig hátralévő 5 kili – ahogy kérted – all out volt. Itt a mászás végén még egy srácot befogtunk (talán Farkas Mátét) és Dáviddal le is szakítottuk a pálya hullámos gerincén. Az utolsó lejtőzés aztán kalandos volt.
Minden az utolsó két kilométeren dőlt el. Kezdődött azzal, hogy szegény Dávid, előttem 5 méterre rálépett egy gyökérre vagy kőre, és rendesen megrándította a bokáját, fájdalmas arccal lelassított. Kérdeztem, hogy meg van-e, nem nagyon válaszolt, de láttam hogy újra futni kezd, ebből gondoltam, igen. Már majdnem kiértem az aszfaltra, közvetlenül a Bambarához vezető részen, mikor feltűnt mögöttem két futó (Bori és Jány Atti). Volt egy cikk-cakkos rész, ahol Bori levágott, Attival még kicsit később eszméltünk, így együtt csúszkáltunk az utolsó pár száz méteres turista úton. Hogy Attit meg tudtam volna előzni? Ezen nem nagyon volt idő gondolkozni, és akkor amikor már majdnem mindent megúsztam jött egy kis baleset, ott, honnan már láttam a célt! Láthattad, a látogató központhoz direkt levezető ösvény egy taknyos sár volt, ahol lényegében lesíeltünk. Na itt, én kétségbeesve elkaptam egy belógó bokrot, ami szépen meg is tartott, cserébe’ lehúzta az ujjamról a dugókát 
, ami nélkül ugye nem lehet célba érni…
Arra sem maradt időm, hogy egy csendes káromkodást kieresszek, hanem azon a sárcsúszdán – jóformán négykézláb – visszamásztam a bokorhoz és visszavettem ami az enyém. Végül és fellőhette volna a bokor a fára is azt a kis gumis izét, na akkor mit csinálok :-DDD
Szóval, így az Attilát már nem tudtam megelőzni. De életem legjobb idejével beértem a férfi mezőny 6. helyére egy közel sem ideális pályán. Nagyon boldog voltam! És főként utóbb, mert a keleti gang kitett magáért Csabika 2, Antal Csabi Hardon 3, Tomi 5. Ünnep volt, na.
- 1
- 2
- Következő →
baratrunning.com 