életmód
2016 évzárás-2017 évnyitás/1
Hajdú Mária
Summázzunk, mert ez nem elégetendő 🙂
Futottam 1612,1 km-t a tavalyi 1244,6-tal szemben, az úszás kiesett, az erősítés feljött.
Ez az év nem a versenyekről szólt, hanem arról, hogy ki tudjam alakítani az új életritmust és meg tudjam tartani a futásokat, tornákat (ebbe már az úszás sajnos nem fért 😦 ). Úgyhogy összesen hármat sikerült összehozni: megvolt az UB Trizionként, hatalmas élmény, egy 10K terepverseny és a ravennai maraton, Das Erste.
Év elején az edzőtábort követően térdproblémák, betegségek, az első három hónap elég vacak lett, utána Vanda helyretett és a júniust kivéve, amikor leginkább hullafáradt és mentálisan kimerült voltam, szépen alakult minden, két 200+ hónapot is összehoztam. Azt külön bravúrként könyvelem el, hogy júliustól november közepéig sikerült megoldanom a heti négy futást, és nem is nagyon maradt el. Futottam Luxembourgban és Luxemburgban :), Budapesten, Pécsett, a Balaton körül, Gondrecourt-le-Château-ban, Berlinben, Koppenhágában, a Hvidovre-Brøndby retúrvonalon.
Április végén elkezdtük a PK-t, még lassabb vagyok, mint előtte, de érzem, hogy ez az én világom, azóta nincsenek fizikai szétesések, sokkal jobban bírom. Fejben összeraktam magam, mentálisan sokkal erősebb vagyok, mint tavaly (de most már köszönjük, elég magas az a nyomorult pálma). Pillanatnyilag – és én kérek elnézést 😀 – a sportcipőim száma 8 párra tehető, 4 Mizuno WR (de már egyet mindjárt kirakok!), Salomon terep, Adidas terem, Hoka Clifton2 (elkapott engem is a csopikórság), és az év utolsó napján öcsém meglepett egy Nike-val (tehát erről nem én tehetek, a többi meg alapvetően Lajos lelkén szárad :D!).
Főnökasszonynak itt is hála és köszönet ezért az évért is, minden “tétmeccsen” kiderült, hogy kiválóan összerakott, akkor is, ha én hitetlenkedtem.
2017-re tervek: UB #CsSM duóban, cél a túlélés és remélem, utána még szóbaállunk majd egymással Ernuskával 🙂 (de ha A Közös Takaró nem fogott ki rajtunk, akkor semmi :D).
Két maraton, Rotterdam április 9-én, Nizza-Cannes november 5-én. A cél, hogy gyorsabban fussam le, mint szüljek gyereket 😀 (tehát 4:20-on belülre kéne jutni), aztán haladni majd a 4:00 felé. A kettő között visszamennék szárnyat próbálgatni félmaratonokra, az 1:54:17-en még lehet mit javítani.
Vettem jógamatracot, megpróbálom visszahozni, egy-egy úszással együtt, mert nagyon kéne a hátamnak. Erősítésre jobban rámenni, mert ezt szoktam elengedni, ha már engedni kell.
És hát Gizionkodni tovább, rendületlenül, mert Gizionnak lenni jó 🙂
Belus Fruzsi interjú – Decathlon Magazin/Koltai Piroska
Akkor még nem volt családod…?
Nem, akkor még távkapcsolatban éltem és nagyon sok volt a szabadidőm, a munka és tanulás mellett még jutott idő bőven magamra is. Úgy éreztem, hogy vannak olyan energiáim, amikkel muszáj kezdeni valamit. Ekkoriban kezdtem el észrevétlenül a hosszabb távok felé fordulni. 2009-ben futottam először félmaratont és a következő évben meg már maratont.
Miért a terepfutást választottad?
Rendszeresen veszel részt versenyeken, mi motivál a versenyek alatt, mi az, ami erőt ad közben?
Versenyek közben igyekszem pozitív gondolatokra összpontosítani. A vége felé az motivál, ha a férjem vár a célban. Nevetve fűzi tovább a gondolatot: Nyáron, ha a férjem vár a célban és van nála egy hideg sör. Illetve a gyerekeim nagyon szoktak hiányozni már egy-egy nap végén, ilyenkor arra gondolok, hogy „végezzünk minél hamarabb, hogy minél hamarabb otthon legyek”.
Ha már a gyerekeknél tartunk, hogyan sikerült beépítened a futást a családi életbe?
Nagy sóhajjal vág bele a mondatba: Nagyon nehéz volt. Ezzel szerintem nem árulok el nagy titkot, tényleg nehéz volt. De nagyon akartam és ezért sikerült. Szerintem hogy ha valaki nagyon akar valamit és tényleg fontos neki, akkor megoldja. Miután az első gyerekem megszületett, elég depressziós voltam, emiatt is kezdtem el viszonylag korán a futást, szülés után 4 héttel. Fizikailag borzasztó volt, mert három órákat aludtam abban az időben, viszont a lelkemnek meg nagyon jót tett. Tudtam, hogy ha elkezdek újra futni, akkor helyre fogok jönni lelkileg, mert a futás mindenre megoldást nyújt nekem.
Emellett a férjed is támogat…
Nélküle nem menne, ez egyértelmű. Ha ő nem támogatna, biztos, hogy nem tudnék ilyen távokat futni, ilyen gyakran futni menni. Ő ezt szerencsére megérti. Nem fut, de neki is van olyan hobbija, amit szenvedélyesen űz, úgyhogy ebből a szempontból meg tud érteni. Én is ugyanúgy támogatom őt, ő is engem. Úgyhogy jól kell választani!
A teljes interjút ITT találod
Gizionok a Budai Trailen, balról a második Fruzsi
Fotó: Belus Tamás
Sári Nóra – nlc interjú
Az nlcafe-n jelent meg egy interjú Hanka tollából, “Nem lehetett kisbabája, ma már 3 gyerekes anyuka Nóra” címmel.
Az írás Nóra munkájáról, betegségéről, a sok nő életét megmérgező PCOS-ről, munkaszervezésről, mindennapjaink egyensúlyban tartásáról is szól.
“Rugalmasan dolgozom, magam osztom be az időmet, a gyerekektől és a munkától függően tudok időt szánni az edzésre. Jó ideje Barát Gabriella segít edzőként a futásban, de az én igényeimre és időbeosztásomra szabjuk az edzéstervet. Hétvégén a férjem mindig vigyáz a gyerekekre, így el tudok menni futni, hét közben pedig futóbabakocsival megyek Sárával, már tudja, hogy mikor megyünk, szereti, és hamar el is alszik a kocsiban. Most kétnaponta futok, hogy ne terheljem túl a testem, az ízületeim még érzékenyek, de jólesik a mozgás, és már túl vagyok a szülés utáni első 10 kilométeres versenyen is.”
A teljes cikket itt találod. >>
Nóra, köszönöm, hogy veled dolgozhatok!
Fotó: Zákány Gergő
baratrunning.com 