félmaraton
Balaton Maraton – Juhász Erika, beszámoló
Maraton 3 részletben: 14 km-21 km-7 km
Először is azoknak mondanám, akik úgy gondolják, hogy apránként könnyű összerakni egy maratont, hogy nem könnyebb. Mert igaz, van közte kb. 1 óra átöltözésre, töltekezésre… de 3 fokban vacogva várni a következő rajtot lemerevedett izmokkal az nem egy felemelő érzés.
Annál inkább a célban!
Mikor neveztem tudtam, hogy mi vár rám, mert 2017-ben már teljesítettem. Igaz azóta sok víz lefolyt a Balatonon!
Péntek délután érkeztünk, séta, vacsora, beszélgetés, korai alvás, mert holnap verseny.
Szombat reggel időben kimentünk átvenni a rajtszámot, szétnéztünk, majd elrajtoltunk a 14 km-en.
Úgy terveztem, hogy a 14-et és a 21 km-is 5:30-as tempóval próbálom végigfutni és a végén a 7-et ahogy bírom.
A rajt jól sikerült, neki lendültem, valahogy csak lesz, de azt nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Az első kör után tudtam az órám sok új rekordot fog jelezni, így belehúztam, hogy ne csak a leggyorsabb
1 km, 1 mérföld, 5 km 24:39-cel, hanem a március óta megdönthetetlen 10 km is felül legyen írva, ami így 50:35 lett. Számomra ezek a számok elképzelhetetlenek voltak.
10 km után terveztem, hogy az eredeti 5:30-cal fejezem be a 14 km-t, hogy maradjon erő a nap további részére is. Biciklizett szembe Kocsis Árpi és megdicsért milyen jól megyek! (Hajrá Szolnok). Nem így lett, mert még tovább gyorsultam kicsit, de nem éreztem, csak az óra jelezte km-ként. Nagyon meglepődtem az eredményemen mert 1:13-15 között volt a terv. Szóltam, hogy akkor érek kb. a célba, de 1:10:40 lett a hivatalos időm. Ha ezt előre mondják, nevettem volna rajta.
Volt bő 1 órám tollászkodni, jól jött az összekészített ruhacsomag, a forró tea, kv, a proteines zabkása, banán! Csak benyúltam a dobozba és minden kéznél volt, de a legjobb a Lilikémtől kapott pléd volt, pedig a NYC maratonos egyik poncsóm akartam vinni, de itthon maradt! Nem volt melegem, naaaa.
12:30-kor 21 km-es rajt, amit Tónival terveztünk együtt futni, de sajnos elkerültük egymást, így egyedül vágtam neki. Próbáltam sietni, hogy mire elfáradok és lassulok addig legyen előnyöm. Az első kör fordítójában kiabált Demcsák Zoltán, hogy ismerős volt neki a futómozgás, örültem neki, majd Tóni kiabált rám, hogy tudta csak előtte lehetek, hívtam, hogy siessen érjen utol, mikor odaért kértem, hogy legyen szíves ne engedje, hogy 5:30 fölé menjek. Volt holtpont 12-13 km-nél, ami ugye már 26-27., ha összeadjuk, de átlendültem, csak egy picit lassultam. A vége 1:53:38 lett 5:24-es átlaggal.
Nagyon köszönöm Tóninak, hogy behúzott ezen a félmaratonon. Elköszöntünk és mi
mentünk újabb öltözésre és az egyetlen környékbeli kávézóba, hogy ne fagyjunk meg a 3. rajt előtt.
Itt már a sz@r is ízetlen volt, mígnem a rajtban a szpíker bemondta a nevem, hogy a 4.helyen állok. Mivan???? én, egy BSI versenyen? Ledobtam a plédet és uccu neki bemelegíteni. Isten bizony akkora löketet adott az utolsó 7 km-hez, amit semmi más nem tudott volna abban a helyzetben, félig megfagyva.
Rajt picit tömegszerű volt, de gyerünk! Az első km 4:45, majd még 3 km gyors lett, majd picit lassultam, de közben motiváltam másokat és a lábam elé is nézni kellett, mert gyorsan sötétedett. Az átlagtempó megegyezett az első 14 km-rel, 35:23-mal értem célba, és a 4. helyem is megtartottam, ráadásul a
korosztályomban 1. lettem. Megérte fagyoskodni izzadtan tiszta-száraz göncöt ráncigálni, minden így volt jó ahogy volt. Jól esett mikor gratuláltak idegenek, mert kint a pályán, mikor előztem összesúgtak, hogy
nézd, ő már a harmadikat csinálja, le a kalappal.
Igen, saját magam előtt is megemelem azt a kalapot, mert a 2018-as Budapest Maratonos baleset után arra se volt remény, hogy maratont fussak. Mint azt Kiss Mónika gyógytornászom is mondja “nagy utat jártál be”! Igen volt sok sírás-rívás, fájdalom, lelki gondok… de egyszer minden rossz véget ér.
Köszönöm edzőmnek Barát Gabinak, hogy annyira, de annyira biztatott mindenben, bármi gondom van talál rá gyógyírt és kirángat a legmélyebb gödörből is. 4. éve várom a hétfő hajnalokat (na jó, néha nem annyira:-), hogy mi lesz a heti e-mailben, mit talál ki nekem már megint! Kicsit megszeppenek néha,
de utána mindig sikerül véghezvinni a tervét mert AKAROM, hogy mindig jó hetet zárjak ami 99%-ban sikerül is.
Hosszú lett a beszámolóm, de az év is az volt, és a szombati verseny is.
Generali Run Balatonfüred FM – Pilli Kati, beszámoló
avagy ismerkedünk a pulzuskontrollal
Intelem: 160-164 utazópulzus
Verseny előtt kicsit izgultam, illetve olyan ugrálós volt a rajt előtti közös bemelegítés, hogy eléggé felment a pulzusom. Az első 200 méter emelkedője totál megtolta a hr-t, próbáltam csökkenteni, akkor viszont elvesztettem a légzés ütemét, és azért nem ment le 
egyszómintszáz, kicsit balf@sz voltam és itt el is engedtem kicsit a kontrollt… 165-168 bpm nagyon kényelmes tempót adott (6:30), úgy éreztem a világból ki tudnék így futni. A végén elfogyott sajnos a kulacsomból a vizem, a 19. km-ben kellett egyet gyorsan frissítenem, utána nehéz volt újra elindulni. Az utolsó 2 km-en engedélyt kaptam, hogy toljam, ami a csövön kifér 
(úgy vártam, mint a messiást), de mire eljött ez a perc, azt éreztem, hogy nem nagyon akarnak megindulni a lábaim… azért végére toltam egy jó kis sprintet.
A mezőny nagyon gyors tempót diktált, nagyon húzott engem is… 😦 A befutó után kicsi elégedetlenség érzés volt bennem, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz kordában tartani a pulzust, illetve hogy ilyen “lassú” tempó kell ehhez a tartományhoz. De lefutottam (kicsit túlöltöztem azért), ez is az enyém, tanultam belőle és ez is beépül.
Turul Trail félmaraton – Göndöcs Eszter beszámoló
Tavasszal, az egyik első nagyon meleg napon futottam le először a Turul Trailt. Nem néztem meg előtte az útvonalat, gondoltam lesz egy gyors, laza félmaratonom. Andi (Környei-Beszedics Andi, a szervező – szerk) figyelmeztetett, hogy a végén van egy izgi emelkedő, de úgy voltam vele, hogy legyűrjük, láttunk már ilyet. Hát, amire én azt hittem, hogy az izgi emelkedő, az csak a bemelegítés volt és a végén tényleg jött az arculcsapás emelkedő, ott haltam meg, álltam az emelkedő közepén és nem értettem, hogy lehet ezt a track végére betenni, én innen sehova nem bírok eljutni.
Úgy jöttem el akkor, hogy nekem ezen a trailen meg dolgom lesz, ezt a két emelkedőt sokkal jobban meg kell futni és javítani kell a terep félmaratoni időmön.
Hétfő reggelre időzítettük Gabival a visszavágót, azt szerettem volna, ha enyém a pálya, nem kell kerülgetni a turistákat, magamban futhatok a magam örömére, minden emberi interakció nélkül. Jelentem, ez tökéletesen sikerült, végig egyedül voltam, iszonyat élveztem a magányos futást. Az élményfaktort növelte, hogy vasárnap vihar volt, így sáros, nedves volt az egész pálya. Emelkedőn nagyon jól tapadt, érdekes, hogy lejtőn sokat csúszkáltam, de én imádom, amikor ilyen jellegű a kihívás.
Vizet, iso-t egész sokat vittem, kaját most úgy döntöttem, hogy előtte szendvics, kávé, péksüti. Volt nálam gél és energiaszelet, de azt szerettem volna, hogy a kiadós reggeli elég legyen és ne kelljen űrkaját ennem mellé. Végül azért a gélt közben megettem, jól esett, az energiaszelet meg már a célban volt az ajándék.
Azzal indultam neki a távnak, hogy javítani szeretnék az időmön, amit úgy tudok elérni, ha az emelkedőket több helyen futom meg, a viszonylagos síkokon meg tolom amennyire bírom. A lejtőkön egyelőre nem tudok tovább gyorsulni, a folyamatos koncentráció a kövek, gyökerek miatt fejben nagyon lefáraszt és most még a sár is rátett. Szóval egész dinamikusan haladtam 16 km-ig, minden nagyon egyben volt, élveztem, futottam. Jött az első nagyobb emelkedő és azt vettem észre, hogy ez nem is nagy, haladok rajta, élvezem, pipa, mehetünk tovább. Az ezutáni lejtőn jött a lassulás, sok benőtt bokor, ami csupa víz volt, ömlött a nyakamba a hideg víz, a talaj gyökeres, köves, hordalékos, folyamatosan kellett figyelni, hogy hova lépek. De ezt is imádtam, csak gyorsabb szerettem volna lenni, mert erőm még volt, de a technikázás és a hidegvizes bokrok lassítottak.
Aztán jött a mumus utolsó emelkedő, ami nem is volt mumus, annyit döntöttem el, hogy pillanatra sem állok meg rajta, egyszerűen csak felmászok és kész. Így is lett, hamar túlestem rajta, izomzatilag azért lefárasztott, de nagy örömet adott, hogy le lehet ezt gyűrni félelem nélkül is.
Javítottam 11 percet a tavaszihoz képest, nagyon boldog voltam.
Strava szerint 20.70 km, 2:26 óra, 601 m szint. Ennyire boldog, összeszedett, jó futásom a Csákvár Ecotrail-en volt utoljára és most ez a futás került az első helyre.
baratrunning.com 