Elek-Belus Fruzsi-Ez volt a február

Posted on 2016.03.05. Updated on 2016.06.13.

A február elég eseménydúsan telt, nehéz is visszaidézni minden fontos momentumot, annyira sok minden történt velünk. Egy kicsit kénytelen voltam magamban az életemet is átrendezni. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy ismét elkezdtem alvászavarral küszködni, illetve azon kaptam magam, hogy nem igazán élvezem a mindennapokat, és ennek nem kellene törvényszerűen így lennie. Az idő fos volt, januárban eltörtem a lábujjam, nem tudtam edzeni, depressziós és mogorva lettem, és valahogy beletespedtem a dolgokba. A súlyom is aggasztóan stagnálni látszott, emiatt diétával is “kínoztam” magam, a két gyerekem közül az egyik a dackorszak kellős közepén, a kicsi meg erőből fogzik. Tehát nem alszok éjszakánként, ha meg olyan szerencsés vagyok, hogy végre alhatnék, mert az én kis nyolchónaposom nem ébred fel, akkor meg a magam kis hülyeségeimen forgatom magam, és azért virrasztok. A gond az, hogy végzetesen maximalista vagyok, nem tudom a dolgokat ímmel-ámmal csinálni, csak nagyon (vagy sehogy). Ehhez jön egy rend- és tisztaságmánia (helló kényszeresség), ami a két gyerek mellett elég nehezen fenntartható. Odáig jutottam, hogy azt érzem, hogy egyszerűen maga alá temet önnöm maximalizmusa, és ennek már az egészségemen is érzem a hatását. Miután felismertem a problémát, rájöttem hogy muszáj változtatnom egy-két dolgon sürgősen, mert az élet egyszerűen csak “elmegy” mellettem, én pedig csak pipálgatom az elvégzett feladatokat, anélkül hogy élveznék is belőle bármit. Kizsigerelem magam. Egyszóval helló lazaság!Drukkoljatok, hogy menjen. 😀

A futás: a február elég jól telt edzésügyileg. Gabitól nagyon jó edzésterveket kaptam, alig vártam a szerdákat, hogy küldje, hogy mit kell csinálnom a következő héten. A futások elég változatosak voltak, soha nem untam belőle egyet sem, és nagyon igyekeztem a pontos végrehajtásukra. A hónap elején még óvatosan folytunk bele a dolgokba, de aztán beleerősítettünk. Azt kell, hogy mondjam, hogy sok sikerélmény ért, a tempóm is egyre jobb, tehát izgatottan várom, hogy mit sikerül produkálni a március végi Vértes Terepmaraton. A futások mellett kitartóan  erősítettem is, a nyújtások sem maradtak el, voltam szaunázni, masszázson is, egyszóval elég kerek kis hónap volt ez a maga 223 megfutott kilométerével és a vele együtt járó 4700 méter pozitív szintemelkedéssel.

Tovább a teljes blogbejegyzésre

Belus Fruzsi – 2015

Posted on 2016.01.19. Updated on 2016.06.07.

Év vége felé kezdtünk csak együtt dolgozni Fruzsival, de ez a rövid időszak is nagyon tanulságos lehet a futásba/futáshoz visszatérő kismamák számára!

Az összefoglaló vége:

“…egy futónadrág sem volt jó rám, így egy sima pamut szürke rövidnadrágban (“Királynak” éreztem magam, haha) mentem ki: a táv 5 km volt, 142 m szinttel. A tempó elkeserítő, 8:48, nadekitökömetérdekel. Felfele gyaloglok, nadeakkoris! 😀 Bazi nagy mosoly az arcomom, és őrült öröm a szívemben, hogy újra csinálhatom, amit annyira imádok. Még akkor is ha egy bálnának éreztem magam, újra éltem! 🙂

A július-augusztus óvatos futkosással telt, szeptember elején pedig megvolt az első 15 km körüli táv, majd négyszáz szinttel, októberben pedig az első huszas (500m+). A két gyerkőccel azonban megsokasodtak az itthoni teendők, és túlzottan fáradt voltam még arra hogy agyaljak azon, hogy mit hogy kéne edzeni, így november közepén Barát Gabihoz fordultam segítségért, azóta ő irányítása alatt végzem az edzéseket. Ez egy baromi jó lépés volt, mivel az időhiány miatt sokszor ellógtam volna egy-egy edzést, de így most úgy érzem, hogy nem tehetem meg. Legyek bármilyen fáradt két gyerek mellett, megcsinálom. Legyek bármilyen motiválatlan aznap, akkor is megcsinálom. A Gabi-féle edzések pedig egy olyan keretet adnak az életemnek, amelyre most rendkívül nagy szükségem volt. Az év végére pedig leadtam 8 kg-t, és futottam 893 km-t. Ez is valami. 😀 ”

A teljes blogbejegyzéshez katt IDE