Bükki Kilátások, Hard – Somorjai Ármin

Posted on 2020.03.18. Updated on 2020.03.18.

Amikor megemlítettem Gabinak, hogy a Bükki kilátásokon szeretnék indulni, Hard vagy Funrun távon, valahol azért reméltem, hogy a Funrun-t fogja ajánlani. Kicsit mellényúltam, mert bizony Hard lett 😀 Szóval, meg is indult a készülődés szépen lassan. Barátkoztam a szintrajzzal, nézegettem az útvonalat, bár nagyrészt ismeretlen számomra. Szentlászló Trail az idei célverseny, úgy gondoltam ez egy jó próbája lesz annak, hogy hol is állok a felkészüléssel. Nos, ez nem egy sima próba volt, hanem egy hardcore ultrakemény verseny.

Csütörtök este már átmentem Miskolcra a páromhoz, hogy a péntek már csak a versenyre készüléssel telhessen. Ez teljesen jól is működött. Megvolt az átmozgató futás, nyújtás, feltöltés, felszerelés összerakása. Vittem magammal mindenféle időjárásra ruházatot, így össze is tudtam válogatni, szombatra a megfelelő szettet.

Szombaton korán reggel indulnom kellett, így 5:00 órára már mindent behajigáltam a kocsiba és a kijelölt parkolót keresgéltem a térképen Felsőtárkányban. Korán reggel keresztülvezetni a Bükkön elég élvezetes volt, viszonylag hamar (6:05) oda is értem. Kiszedtem a cuccaimat és megindultam a tó felé, aminek a túloldalán várt a versenyközpont. Nem voltunk még sokan, valójában nem is lettünk sokan később sem. Megszoktam már, hogy ilyenkor nagy a nyüzsgés, de ezen a távon messze nem indulnak sokan. 71-en indultunk összesen. Itt már erősen gyanús kezdett lenni, hogy ez tényleg nem lesz egy egyszerű verseny. Tudom, ott van a nevében, hogy Hard, de akkor is. 😀 Kis gimnasztika meg futás rajt előtt, hogy minden jól indulhasson, rövid eligazítás, pacsi Belus Tomival és egy csendes rajt 7:30-kor.

Szépen lassan kezdődött az emelkedés az aszfalton, majd irány be a sárba, amiből azért jutott bőven a versenyen, de nem volt azért tragikus. Az első lényeges pont amit mindenképpen el kellett érni, az Szilvásvárad volt, 19 km-nél egy jó adag hegy túloldalán. Ez a pont 10:00-kor zárt, így nem igazán lazsálhatott az elején senki. Jól éreztem magam, ettem, beszélgettem a többi futóval, az időjárás is kegyes volt.

Szilvásvárad után megfogadva Tomi tanácsát, Istállós-kőig nem kezdtem el nagyon menni, az aszfalt engedte volna, nem emelkedett durván, de tartalékolni kellett. Atya ég, ami ezután jött! 2,4 km masszív felfelé mászás egyhuzamban. Szerintem életem leghosszabb 2,4 km-e volt. 45 percembe került felmászni az Istállós-kőre, ami a Bükk második legmagasabb csúcsa a maga 958 méterével.

Amire felértem kb. két kanál zselé volt a lábaim helyén. Nagyjából 26 km ment le a 66 km-es versenyből, de már a szint 2/3-a majdnem megvan. Azért ez erős 😀 Innen irány vissza az Őrkő-házhoz, majd fordulás Cserepes-kő irányába. Fantasztikus Cserepes-kő is, a pontőrök fent aludtak a barlangszálláson, be is kukkantottam, jól befűtöttek, klassz lehetett. Kaptam egy müzliszeletet, és irány tovább. Brutál fáradtak voltak itt a lábaim, fejben is kicsit szétestem, tudtam, hogy még van bőven a távból, viszont nem haladok éppen valami gyorsan. Mondjuk amennyi fura kő volt itt a tracken, nem is bántam, ha nyugodtabban megyek. Gél-Iso-víz ment menetrend szerűen, de így is ki voltam éhezve kicsit, nem volt százas a dolog, keksztől, ropitól meg fulladtam meg 😀

Fel kellett volna mennem Tar-kőre, ami egy balos kanyart jelentett volna, viszont volt jelölés tovább egyenesen is. A balra lévő ösvényről rám is kiabált két fickó, hogy melyik távon megyek, miután látták, hogy haladok tovább egyenesen. „Hard!” kiáltottam vissza, mire érkezett a válasz: „Jaaa, jól van!”. Valamiért abban az állapotban úgy gondoltam szervezők lehetnek, később kiderült, hogy két túrázó volt a Classic-ról. Így haladtam szépen tovább a Funrun útvonalán lefelé. Kb. 2 kilométerrel később találkoztam végre egy másik futóval, aki meg ellenőrzőpontnak vélte a kirakott bóját, így szóba elegyedtünk. Ekkor jelezte számomra a rajtszámomat meglátva, hogy nagyon nem vagyok ám jó helyen. Néztem az órán a tracket, atyaég, totál lejöttem róla! Botozás közben szerintem nem éreztem, hogy jelez az óra. Itt volt egy kisebb kiborulás, ugyanis vissza kellett másznom felfelé a kereszteződésig, 20-25 percembe került ez a mutatvány.

Így már a mezőny végébe csatlakoztam vissza, és ott is maradtam a végéig, nem tudtam már előrébb jutni. Tar-kőről fantasztikus volt a panoráma, még a Mátra is látszott a távolban. Úgy éreztem elfogytam. Az eltévedés, fejben nagyon betett, igyekeztem nem foglalkozni vele, de ott volt, és nem is hiányzott a plusz táv és szint.

Elég gyengén haladtam a Nagy-mezői síházig, közben utolértem a két túrázót, hallottam is ahogy mögöttem megszólal az egyik, hogy „Hú, remélem nem ment sokat mellé”. Fáradt voltam belekezdeni a mondandómba, így inkább haladtam tovább. A ponton volt meleg leves! Jó ég! Meleg tea! Húúúú! Ezek nagyon sokat adtak, elmeséltem közben, hogy elég fura volt a kereszteződés amin félrementem, de a pontőr mondta, hogy jártak náluk Funrunosok is. Nem irigyeltem őket. Jó lett volna ott egy Funrun->, <-Hard, tábla. Itt azért megkérdeztem, ha kiszállnék, hogy jutok el Felsőtárkányba, de túl nagy macera lett volna, meg azért nem akartam kiszállni igazából, bár még 24 kili hátravolt a versenyből, én meg kicsit romokban.

Elindultam, lesz ami lesz, Hór-völgyig egész jó volt, kicsit összeszedtem magam, még az utolsó nagy mászás is korrekt volt Ódor- várig, onnan viszont jobban megzuhantam mint kellett volna. Völgyfő-házhoz nem értem oda valami gyorsan, illetve utána is lassan haladtam gyalogolva. Nagyon lassan indultak újra a dolgok, de eldöntöttem, hogy a célig futni fogok, így valahonnan mélyről merítettem még egy merőkanállal és elkezdtem futni. Leértem a tóhoz vissza, már szürkült erősen. Na, itt még egy kör, és cél. 10 óra 21 perc 07 másodperc. 53. férfi a 60 indulóból, utolsó előtti célba érkező. 6 DNF. 9 óra volt a célom, legrosszabb esetben 10. Ezek nem lettek meg, sok dolog kavargott a fejemben, és igen, ez a verseny tényleg durva. Tudom, min kell még javítani, ezeket már összegeztem. Jövőre visszatérek a 9 órán belüli teljesítésemért.