ultrafutás
14. Balaton SZupermaraton – Földes Csabi, beszámoló
BSZM 2024
Ez a történet nagyjából 4-5 évvel ezelőtről indul. YouTube-n találtam rá a BSZM-re és az ott található videók rögtön magukkal ragadtak. Mire viszont úgy gondoltam,hogy talán most már készen állok a teljesítésére és úgy éreztem,hogy itt az idő,nevezek, jött a szomorú hír…a BSZM elmarad. A covid keresztülhúzta terveim.
Hosszú volt ez a 4 év, közben sok minden történt, de ami a futás szempontjából számomra a legnagyobb változást hozta, az pedig, hogy tavaly rátaláltam Gabira és a Gizionok csapatára.
Végre van hova tartozni és lett valami rendszer abban, hogyan edzek, készüljek fel egy effajta megmérettetésre. A nevezés megnyitásakor azonnal be is neveztem. Gabi küldte az edzésterveket, én meg minden egyes méterét végre is hajtottam. Egy métert nem csaltam el belőle. Tudtam,hogy Gabi tökéletesen fel fog készíteni. Aztán már csak vártam, hogy végre eljöjjön a tavasz és a verseny időpontja.
És eljött.
Szinte az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy inkább már szerdán leutazunk Siófokra. Végül nagyon jó döntésnek bizonyult, mert egyrészt megúsztunk egy kora hajnali ébredést, másrészt pedig rögtön az érkezés után összefutottunk jónéhány ismerőssel, baráttal. Már itt éreztük, hogy jó lesz ez. Persze a készülődés és ráhangolódás is sokkal nyugodtabb volt igy. Lezajlott a szokásos rutin is. Rajtcsomag átvétel, frissítő bekészitése stb. Itt már azért kicsit izgi kezdett lenni a dolog. Feleségem, Adrienn aki a biciklis kisérőként tartott velem, már Ő is úgy bújt ágyba, hogy ,, jaj mi lesz velem holnap”…
1.nap Siófok – Fonyód
Végre eljött a pillanat. Reggel találkozás Gabival, meg a csapat néhány tagjával. Ölelés, kézfogás, közös fotó, még néhány jótanács és már indult is a nagy utazás. Itt már felpörögtek az események elég rendesen. Az időjárás szinte tökéletes volt, remek hangulat uralkodott és végre megszólalt a rajtban a kürt. Taktika igazából nem volt, csak a sokak által legtöbbször hallott tanácsot próbáltam megfogadni. ,,Ne fusd el, még a negyedik napon is futni fog kelleni “. 5:45/km -t terveztem el magamban, de olyan könnyűnek tűnt az 5:30 körüli, hogy végig egyenletes tempóban ezt tartottam is. Ennek ellenére nagyon hosszúnak tűnt a nap.Ez talán annak a sok végtelen hosszú egyenesnek tudható be, ami jellemezte az első szakaszt. Adrienn az első frissitő ponton csatlakozott be hozzám és végig ott volt a közelemben. Ügyesen tette a dolgát, közben pedig sokat beszélgettünk. Legalább kicsit elvonta a figyelmem az unalmasabb szakaszoknál. Igazából holtpont nélkül sikerült lefutni az első szakaszt, persze némi izomfáradtság azért volt.
2.nap Fonyód – Szigliget
Kicsit döcögősen indult a reggel, pedig elég jól sikerült kipihenni a tegnapot. Ebben nagy segitség volt az esti közös nyújtás, henger amivel Gabi lepett meg bennünket. A startban ismét fotó, kézfogás, hajrá stb. és már neki is vágtunk a hosszú hétvége leghosszabb távjának. Pár kilométer múlva minden helyre állt. Az előző napnak szinte már nyoma sem volt. A test tette a dolgát és ami nagyon meglepett, csak úgy peregtek a kilométerek. Élveztem a futást,tartottam az előző napi tempót és minden olyan simán ment. Ez ki is tartott szinte a végéig. Keszthelyen versenyen kívül becsatlakozott mellém egy nagyon jó ismerősöm, aki az utolsó 21 kilométeren végig kísért. Így már hármasban szórakoztattuk egymást, mert persze Adrienn szintén ott volt velem az első frissítő ponttól. Bár, ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor az utolsó pár kilométeren már én nem igazán szólaltam meg. Ekkor már nagyon fájt, de a Szigligeti vár, a cél ott magaslott előttem. Csak olyan elérhetetlennek tűnt, de nem lehetetlennek. Jó volt megérkezni.
Este ismét volt közös nyújtás, henger ami azért nagyon sokat segített és nem mellesleg nagyon jó hangulatúak is voltak. Sztorizgattunk és ha valakinek tanácsra, segitségre volt szüksége ,akkor azt is kapott a rutinosabbaktól. Én például összeszedtem egy vízhólyagot a nap folyamán. Lupus ( Farkas Lacitól) kaptam egy nagyszerű tanácsot, ami nagyon jól működött a továbbiakban. Ezúton köszönöm szépen mégegyszer. 
3.nap Badacsonytomaj – Balatonfüred
Ez a reggel még nehezebben indult. Ki gondolta volna?
Ezzel viszont nem csak én voltam igy. A szállodában már mindenki messziről kiszűrte,hogy ki az aki a BSZM-n fut. A hétvége legrövidebb napja várt ránk. Pazar időjárás volt, talán már egy kicsit túl meleg is. Ismét el kellett, hogy teljen pár kilométer, mire helyre állt a rend és kicsit kisimuljon az ember mozgása. A frissítés is jól működött és amin a legjobban meglepődtem, még gyorsulni is tudtam. Nagyon örültem,mert álmomban nem gondoltam,hogy a harmadik nap ilyen jól fog menni a futás. Igaz már egyre jobban fájt(ez csak az izom fáradtságból fakadt), egyre jobban kidörzsölődtem, amiben ismét nagy segítségemre volt Adrienn, aki már készitette is a krémet.Egyéb gondom,bajom talán nem is volt. Soha nem futottam még segítővel, de most érzékelhető volt, hogy mekkora nagy segítség is ez egy futó számára. Kemény perceket nyerhetünk velük. Ismét csak úgy peregtek a kilométerek, de azért nagyon jó volt megérkezni Füredre. Jó kis nap volt a mai is. Este persze ismét nyújtás…….
4.nap Balatonfüred – Siófok
Elég szoros volt a mai menetrend, korán indult a nap, még jobban fájt ,lehűlt az idő. Itt már minden bajom volt. Bevallom elég nyűgös voltam. El nem tudtam képzelni,hogy lesz ebből futás. A rajtra azért össze kaptam magam. Kicsit tovább tartott, mire a szervezetem is elkezdte értékelni,hogy ismét futásra kényszerítem, de azért csak rájött, hogy nem igazán van más választása. 30 km-ig minden okésnak is tűnt, de ekkor már egyre jobban kezdett fájni jobb lábamon az achillesem. Elejétől fogva éreztem egy picit, de ott már nagyon zavart a futásban. Akkor jött is egy elég rendes megzuhanás, ami az utolsó pár kilométert leszámítva, szinte a végéig kitartott. Eléggé belassultam. Így utólag visszagondolva van egy olyan sejtésem, hogy az a lassulás nem is a fájdalom miatt volt (mert az csak fájt), hanem a frissítést rontottam el. Előző este is kevesebbet vacsoráztam, reggel a szoros időrend miatt is jóval kevesebbet ettem a megszokottnál.Nem töltöttem vissza elegendő mennyiséget. Gyanús is volt, hogy már az elején egyre gyakrabban kértem Adrienntől az italom. A fájdalom elvitte a fókuszt és ez miatt aztán borult is a frissités. Ez viszont már csak igy utólag esett le. Ahogy említettem a végére visszajött a tempó és az utolsó pár kilométert már extázisban futottam végig. Akkor már nem számított semmi. Hatalmas élmény volt megérkezni újra Siófokra. Megcsináltam, megcsináltuk
Hogy mit is kaptam a BSZM-től? Hát amit a már az említett YouTube videókban is láttam. Rengeteg élményt, régi és új barátokat, sok-sok biztatást,szurkolást szinte végig az út mentén, jó kis beszélgetéseket, csodálatos Balatont, hogy olyan dolgokra képes a testem,amit elképzelni sem mertem. Szuper volt!!!
Nagyon szépen köszönöm Adriennek,hogy végig kísért és segített ezen az úton mindenféle felkészülés nélkül. Mintha több éves tapasztalattal rendelkezne, úgy tette a dolgát. Ha kellett társalgott velem,viszont nagyon jól ráérzett,mikor hagyjon a beszűkült állapotomban,magányomban futni. Köszönöm az összes jó tanácsot,segítséget, biztatást amit a Gizionoktól kaptam, végül pedig nagyon szépen köszönöm Gabinak, hogy felkészített,segített,támogatott. Hatalmas erőt adott minden egyes ölelése,amit az összes szakasz végén kaptam Tőle a célban.
Köszönöm
Bükki Kilátások Hard – Üsztöke Andi, beszámoló
2-3 hónapja gondoltam ki, hogy legyen Bükki Hard, ha már az összes terepverseny szervező megőrülni látszik idénre (legalábbis remélem jövőre visszaintelligensednek!). Nagyon szuper lett volna márciusban egy jobb 50-es VTM-et futni, mint tavaly, de Csanya átpakolta áprilisra a versenycsokrot. Így már túl közel került volna az 50-es az UTH Szentlászló trailjéhez.
A legkedvesebb versenyemről ne is beszéljünk! A Vadlán máshonnan rajtol, másik irányba, és ráadásul törölték az 50-es távot… Ezt kb katasztrófaként élem meg azóta is.
Ezek nyilván negatívan hatnak a mentális állapotomra.
Az elmúlt 1-2 hónapban 2x voltunk Bükköt kukkolni. Na most nem tudom még, hogy “Boldogok a lelki szegények…”-kel jobban jártam volna-e, ha ezt nem teszem. Ott és akkor további papírnehezékek kerültek lelkemre.
Az első bejárásnál rögtön az arcunkba kaptuk az Istállóskői mászást. Tettem ezt a fogyókúrám (értsd: karácsony utáni teljes édességmegvonás) harmadik, illetve menstruációm első napján. Hátööö…nem volt pozitív élmény! Ne fogyózzatok, úgyis lefutjátok! 😁
A második bejárásnál nagyobb kompániával felvértezve (a szopás többfelé osztódik??) vettük be az erdőt. A jeges, saras, havas erdőt. A 3,5 órásra tervezett futás 4,5 órás lett. Azóta is olvadásért imádkozom minden áldott nap!
Belus Fruzsi, Palkovics Nóri, Belus Tomi (és persze még sok más futó) beszámolói nagyon sokat segítenek és sok mosolyt (fejhangon nyerítést) csalnak az arcomra. Tudom, hogy nem vagyok egyedül sem a jó, sem a rossz dolgokban. Egy ennél is nagyobb plusz, az a baráti társaság, akikkel hétről-hétre együtt futunk. Nagyon sokat ad a barátságuk!
Szóval azokban a pillanatokban, amikor elvesznék a hasztalan önsajnálatban, elég rájuk gondolnom! Várom, hogy mit ad ez a verseny. Már csak bő 2 hét.
Megadta! Ha tömören akarok fogalmazni jó volt! És kellett a pályabejárás! Így aki nem akar hosszabban olvasni, már mehet is futni!
Pénteken munka után indultunk Egerbe, Rebekáékhoz. Voltak olyan kedvesek, hogy elszállásoltak a saját otthonukban.
Este elmentünk vacsorázni, aztán elmentünk még egyszer. Csak hogy biztos jól frissítsek…ööö töltsek! 🙈
Nem aludtam túl sokat, mert kb óránként mentem pisilni, hála az este elfogyasztott 1 liter almalének…
Reggel az ébresztő előtt már fent voltam. Felpakoltunk, elindultunk…volna…a házban, a töltőn felejtettem az órám (Spoiler alert…így is lemerült 8 km-rel a cél előtt…)
Teljesen nyugodt voltam. Felkészültnek éreztem magam, még a frissítésemről is csináltattam “tetoválást” a kézfejemre, puska gyanánt (akinek nincsen esze alapon).
Tudom-tudom…percre kell írni, de addigra már nyomdában volt a tetkó, illetve a bejárás segített, hogy kilire is jó legyen. Jó volt! Ja! És most magammal is vittem a frissítésem. 😂
A rajtközpontban ment a tanakodás, hogy hosszú, rövid, hosszú vastag, vékony hosszú+rövid….váááá…rosszul döntöttem, de szerencsére mindig van a zsákomban karszár, kesztyű. Később kellettek is.
Szemerkélő esőben indultunk, ami később hol erősebbre, hol gyengébbre váltott, ami tejköddel párosult. Személy szerint imádom a ködöt, bár itt kissé ijesztő volt, amikor már az ösvényt sem láttam magam előtt.
A két kép ugyanazon az útszakaszon készült 2 hét különbséggel.
Szilvásváradra nagyon jól érkeztünk Tibivel. 20 km, 2,5 óra, 800m szint. Gabiék ezen a ponton segítettek Imarónak, illetve amikor odaértem, nekem. 🥰
A dupla zacsiba csomagolt izó kiszakadt, minden poros lett a zsákomban, amit az eső ragaccsá változtatott. Még a pólómat is deréktájon…😂
Pár apró kavicstól itt meg kellett szabadulnom, de utána már nem volt gond. Jobban mondva nem foglalkoztam a talppárnámba fúródó apró biszbaszokkal a későbbiekben.
Felvértezve indultunk tovább Istállóskő felé.
Felérve a tetejére (óbaz…sose érünk fel???), kis kanyar, és egy másik szélességi fokon találod magad. Nem szidtam én sem Petit, sem Főnit, csak saját magamat. Kellett volna a vastagabb felső, plusz még egy. Még jó, hogy mindig cipelem ha kell, ha nem a karszárat/kesztyűt!!! Még így is fáztam kicsit, de kb fél órával később újra saját szélességi fokunkon találtam magam. Mondjuk ettől még nem lett melegem.
Még Istállóskő felé mászás közepén leszakadtam egy kisebb csapatról, plusz Tibiről. Kicsit elveszve éreztem magam a ködben, de szerencsére az órám mutatta, hogy jó helyen vagyok! Ezen a ponton van egy olyan kilométer, amin már áthaladtunk egyszer, így erősen figyelned kell, hogy merre kell tovább futni. A köd és az oda-vissza szakasz a pályában kissé elbizonytalanított, de szerencsére nem csak szalagok voltak (iszonyat jól volt jelölve a pálya!!! 5 csillagos!), hanem ezen a ponton egy irányító is volt! Itt megcsíptem Tibit és egy kisebb csapatot, köztük Fekete Beatrixot és futótársát. Velük a verseny végéig kergettük egymást.
Cserepeskő és Tar-kő igen technikás szakasz. Dőlésszöge jól futhatóvá tenné, de a 25 centinként függőlegesen élére állított lapos szikláknak köszönhetően értelmezhetetlenné tette ezt a mozgásformát. Ha ezen a ponton videó készült volna rólunk, akkor azt hinné az néző, hogy itt mindenkit frissen engedtek a detoxikálóból… (Ha itt “futott” a Fun táv is, akkor értem az elnevezést! 🤣)
Végig fegyelmezetten frissítettem, de nagyon vártam már a Nagy-mezői pontot, mert ott engedélyeztem magamnak egy nagyobb habzsi-dőzsit. Jó volt valami értelmeset enni a sok zselé meg izó után!
Nagy-mező után jött egy hosszabb lejtős szakasz, aminek egy idő után úgy éreztem, hogy nem akar vége lenni. Igazából csak az utolsó mászáson szerettem volna már túlesni… Sajnos az Ódor-vári mászás elején visszaelőzött Fekete Bea. Hiába készülsz lelkileg a verseny szinttérképéből (bár nagyon sokat segít), meg pályát jársz be, ha edzések alatt “ellógod” a mászásokat. Itt már csak az akaratom vitt.
Sokan mentek ki úgy, hogy rohadtul nincs kedvetek, ez fáj, az fáj…Na! Hát ezek azok az edzések, amik az ilyen holtpontokon átsegítenek a hosszú versenyeken. Ha nem is látod ott és akkor az értelmét, hidd el, hogy azok is kellenek! Nem feltétlen az “Ez is beépül” blabla miatt. Részemről azt gondolom, hogy a testileg-lelkileg fos edzések a mentális erőnlétedet edzik ! Ott alakulnak a midikloriánok! 🥰
Szóval elhagyjuk Ódor-várat, az egyetlen helyet, ahol végre volt kilátás is, erre nem lemerül az órám?? Mondom magamban: “Marha jó lesz ez az UTH Szentlászlóján…powerbankkal kell majd futnom??” Jól felcsesztem magam, elszórtam pár fityinget a mentális százasból. Még jó, hogy ott volt Tibi! Ha futott, futottam, ha sétált, sétáltam. Lehajtott fejjel tettem az egyik lábamat a másik után. Innen már nem sok minden kötötte le a figyelmemet. Épphogy rápillantottam a Bambara hátsó (?) bejáratára. Szét volt szalagozva, hogy itt élesen kanyarodj jobbra, még az elkábult futó sem tévedt volna be a wellnesbe, olyan erőszakosan tereltek vissza a fák közé. Még egy nagyon durván fellocsolt lejtő jött, lehet egyszerűbb lett volna seggre ülve lecsúszni, de derekasan leküzdöttük magunkat két lábon. A “célban” a tiszteletkör előtt hallom Gabit, ahogy kiabál: “Told meg Andiiii!”. 🤣 Örültem, hogy végre beértem, nem volt már nafta tolni. De beértem. Mondjuk nem voltak kétségeim, de azért ennél többet szoktam mosolyogni a célban. Ha másért nem, hát azért, mert vége van! 🤭
Aki rivalgásért, meg éremnyakbaakasztásért jönne, az ne tegye! Csöndes célbaérés, csöndes nyűglődés a teremben. Megszán az egyik önkéntes, és elmegy a levesemért. Felejthetetlen segítő, felejthető leves. Míg várom, hogy hűljön (ehetetlenül forró), addig vakarom a vádlimról a sarat. Ki volt írva, hogy saras cipővel nem menj az emeletre…végig lelkifurkám van. Csak később eszmélek, hogy a földszinten vagyunk…
Nem elégedetlenkedek (persze Gabi és Peti fogadásokat kötöttek, hogy mi lesz az első ((elégedetlenkedő)) mondatom), mert sok mindenben fejlődtem (frissítés), célidő 9:30 volt, 9:39 lett… Nem vész. Van hová fejlődni! (Botozni kéne…)( Meg mászni. Sokat!) Még van bő két hónap az UTH-ig. A világot nem váltom meg ennyi idő alatt, de azért próbálkozni lehet!
Szóval a pálya jó, csodás helyeken vezet, a szervező és csapata jó fej. Ha szeretnéd magad kihívás elé állítani, akkor itt a helyed!
Szederkény- Bóly 100 – Paulovics Rebeka, beszámoló
Február első hétvégéjének termése: 100km aszfalt-10óra 34perc
Ezzel az ultrával nyitottam meg az évet, és remélem innen már csak előre, ugyanis elég sok bakit elkövettem a felkészülés alatt. Egyáltalán… ha nevezhetem az előtte elrepült időt felkészülésnek.
Szombaton 6.00-kor rajtoltattak el bennünket, mielőtt nagy megkönnyebbülésemre 5.59-kor éppenhogy csak sikerült a tracket rátöltenem az órámra.(spoiler: el is tévedtünk)
Nem csak ez az egy perc telt ilyen kapkodósan és hanyagul a verseny előtt, hanem az egész hét.
Rutinommá vált, hogy figyeljek a megfelelő mennyiségű alvásra, a jó minőségű étkezésre, a hidratációra és általában alkohol-stoppot is szoktam tartani, méghozzá legalább 1 hónaposat, hogy a nemes cél érdekében áldozatot hozzak, illetve hogy a lehető legjobb formámban legyek. Mindemellett precízen megtervezem a frissítést, lista szerint bepakolom a további fontos kellékeket, és gondosan kiválasztom a futóruhám.
Mi jött mindebből össze? Semmi!
Ahelyett, hogy formába hoztam volna magam, inkább amortizálni kezdtem. A hétfő egy baráti sörözéssel indult, gondoltam ennyi talán belefér… de a következő nap is így folytatódott. És még ha nem is vedeltem túl sokat, az alvásra szánt időm eléggé lecsökkent. Szerdára már kész roncs voltam, és az aznapi invitációt el is kellett utasítanom, pedig arra mentem volna a legszívesebben.
Napközben sem tudtam pihenni, a munka stresszes volt, nagy volt a hajtás, mert egy kollégám lebetegedett.
Semmi erőm nem maradt a futással foglalkozni, a frissítést és minden egyebet a párom pakolta be, én pedig csak bevágtam pár futócuccot a táskámba. Így indultunk hát el a bólyi ultrára!
A verseny reggelén fáradtan, nyűgösen álltam a rajtkapuban, olyan hangulattal, hogy jobb, ha nem szól hozzám senki… én majd teszem a dolgom… de amúgy meg mit is keresek én itt???
Az első 30 kilit gyűlöltem.. csak tettem az egyik lábam a másik után. Ezután jött meg a kedvem, a tempó is beindult. Végre sütött a nap, én pedig szaladtam boldogan.
Persze akadtak holtpontok később is, illetve sok időpocsékolás a bokorba rohángálások miatt (nem kellett volna tele zabálnom magam pénteken), de összességében jó kis menet volt. A végén kicsit küzdöttem, de így volt szép.
Az utolsó 10km pedig elég soknak tűnt, de azzal biztattam magam, hogy ez már semmi! Az UB-n ilyenkor majd 120 km-t kell visszaszámolnom.
Ps.: A szervezés remek volt. Ráadásul itt adták a legeslegjobb vegán étkeket, ahol eddig valaha voltam. A rendezvényt megelőző, illetve az azt lezáró vacsorán rengeteg menüből lehetett választani, de sajnos nem csináltam mindről fotót. A vegán pizzától kezdve, a brokkolifasírton át, a bulgursalátáig mindenből lehetett válogatni.
De nem csak e téren kaptunk jó ellátást, hanem magán a verseny során is. A helyiek frissítőpontjait, valamint a futóknak biztosított kisérőautókat is kiemelném. Csoda volt. És a sok-sok szeretet is, amit a szervezőktől kaptunk.
baratrunning.com 