wtf
Garmin WTF BRZSNY – Szabó Laci, beszámoló
Amikor neveztem erre a versenyre és megfogalmaztam a célomat rajta, akkor sem járt más a fejemben mint a teljesítés szintidőn belül. Életemben egyszer volt alkalmam a Börzsönyben futni eddig és az sem volt gyors.
Aztán úgy alakult, hogy a verseny előtt egy héttel sikerült elintézni a bal combfeszítőmet. Szerdán még futni sem tudtam vele. Péntekre annyit javult, hogy az átmozgatón éreztem a combomat, de fájdalom nélkül lefutottam. Gabinak írtam, hogy mindenképpen odaállok a rajtra aztán meglátom mi lesz. A szállás egyébként is le volt foglalva egy hosszú hétvégére, így az utazás nem volt kérdés. Ő annyit mondott, hogy legyen egy biztonsági futás.
Hát mint utóbb kiderült az eső és a talajra gyakorolt hatása számomra nem is engedett semmi mást. Az első Gizionos frissítőpontig még egész tűrhető és számomra is egész kezelhető volt a helyzet. Bőven időn belül is voltam. Gabiéknak nagyon örültem, bár addig is kimondottan jó kedvem volt.
A feszítőm is rendben volt indulás óta. Jöhetett a második szakasz. Na itt már azért kezdődött a dagonya és lefelé a Fekete völgybe már-már veszélyes is volt jó pár helyen. Ha valamit nem szeretnek a műtött térdeim, akkor azok az oldalirányú hirtelen mozdulatok és a kitámasztósdi. Ilyen sárban az előbbi abszolút rizikófaktor, utóbbi pedig szükséges volt. Úgyhogy innentől kezdve az volt a cél, hogy elsősorban ne adjak melót a Börzsönyi Mentőcsapatnak másodsorban a sebészt se kelljen felhívnom következő héten egy időpontért.
A második frissítő után még a szintidőn éppen, hogy belül voltam. Itt futottunk szerintem az egyik legszebb helyen. Az esőnek a pataknak, és a régi erdei vasúti síneknek különleges hangulata volt. A völgy után a Nagy-Hideg-hegy felé leginkább vagy tocsogó mély dagonyában, vagy a lefelé folyó vízben lehetett haladni. Más verzió nem nagyon volt emlékeim szerint.
A tetőre érve a 3.ponton is Gizionos csapat fogadott. Itt már az átlagtempóm szintidőn kívülre került. De úgy voltam vele ha innentől a lejtő viszonylag kezelhető és futható állapotban lesz akkor még behozhatom a lemaradást. Nos, nem meglepő módon nem volt olyan állapotban. Legalábbis számomra nem. Fejlődnöm kell még ehhez nagyon sokat. Így ahelyett, hogy hoztam volna az időn, még tettem is rá a lemaradásra. De valahogy nem keseredtem el ettől. Mint ahogy az egész távon itt is maradt a jó kedvem. Élveztem, hogy ott vagyok, hogy futhatok, hogy a leülések vagy a kisebb esések után felkelek és ha lassabban is a tervezettnél, de azért csak letalpalok egy egész tisztes szinttel megrajzolt terepmaratont. A célhoz érve pedig abszolút meglepetés fogadott. Az egész Klán a kapu két oldalán állt és tapsolta meg a célba érésemet. Jó érzés volt. Mint kiderült a körülményekre való tekintettel kitolták a célidőt, így még lett hivatalos időm: 7 óra 18 perc. Nem kevés, de lesz ez még sokkal jobb is, ebben biztos vagyok.
Szeretném megköszönni ezt a fantasztikus napot a szervező és klán csapatnak. Tényleg mindent megtettek, hogy nekünk csak a futással kelljen foglalkozni.
És persze extra hálás vagyok Gabinak is a folyamatos felkészítésért, megyünk tovább!
Nagyon jó tapasztalatszerzés volt ilyen körülmények között kint lenni az erdőben. Extra jó nap volt. Szerettem.
UI: Na jó, azért volt pár anyázós és egyéb irodalmi gondolatom és elszólásom a táv során de nem gondoltam komolyan. 
Garmin WTF BRZSNY, 23 km – Bihari Tamás, beszámoló
Nohát, nohát. De érdekes kis verseny volt ez! Érdekes, mert az első olyan alkalom volt, ahol nem a teljesítésért vagy egy korábbi időeredményem javításáért futottam vagy kerékpároztam, hanem hogy bevallottan elérjek egy minél jobb helyezést. Néhány héttel korábban, nem olyan rossz talajviszonyokkal bejártam a pályát edzésnek, az akkori tempóból, körülményektől függően 2:15-2:20-as célidőt saccoltam magamnak erre a versenyre.
Az amatőr terepversenyek sajátja, hogy évről évre fluktuál a rajtlista összetétele, így ami egyik évben akár a győzelemhez is elég, másik évben max. top10. Mindenesetre úgy futottam neki ennek a versenynek, hogy a megadott versenytaktikának megfelelően futok, nem lépem túl a pulzuszónát, (esetleg a csak a legeslegvégén 😊 ), normálisan frissítek, és kiderül, hogy ez mind mire lesz elég.
Előtte való napokban brutálisan izgultam, mint valami felvételire készülő kisdiák, ami érthető volt amiatt, hogy nagyon jól, talán eddigi legjobban sikerült az alapozás: sérülés és komolyabb betegség miatti kihagyás nélkül, gyakorlatilag lendületből továbbhozva és talán fejlesztve az előző októberi 3:19-es maratoni formát. Annak ellenére, hogy nem volt célverseny, hanem kifejezetten felkészülési, egy kis formaidőzítés belefért előtte, így elég kipihenten érkeztem meg Királyrétre, ahol nyugodt becsekkolás, rajtcsomagátvétel és átöltözés után alaposan bemelegítve indultam el versenyezni.
Az összes rövidebb táv (23,13,8) egyszerre indult, nem figyeltem meg pontosan, hogy kik az első sorokban az ellenfelek. Viszonylag előre álltam, de nem volt merszem a legelső sorokba, amit legközelebb majd felül kell bíráljak. Ha már egyszer jó eredményért megy az ember, ne vesztegessen időt és energiát azzal, hogy rosszul helyezkedik és ezzel máris értékes métereket veszít! Nagy gond nem történt, az esőben hamar elszakadt egy valaki (Rajna Botond, mint utóbb kiderült, a győztes), az aszfaltos részen pedig két másik sráccal futottunk, akikről nem láttam, hogy melyik távon is futnak. A végén kiderült, hogy az enyémen, ugyanakkor csak magamra, a pulzusra és az öltözékre figyeltem.
Mikor áttértünk a saras emelkedőre, ahogy azt vártam is, elkezdtem leszakadni az előttem levő 8,13,23 kilis távokon induló néhány futóról, ugyanakkor mögöttem sem volt sehol senki. Gyakorlatilag ebben a monotóniában telt az elkövetkező 5 km-es meredek (10-20%-os) mászás, helyenként sétálva, legtöbbször kocogva lépkedve a Csóványos felé. Ott feltűnt mögöttem egy srác, de szerencsére indult a lejtmenet a jégkáros régió felé a single tracken, így sikerült egy kis távolságot kialakítani. Szintben haladva elkezdtem utolérni néhány hosszabb távon induló sporit, akiknek utólag is nagyon köszönöm, hogy készséggel félreálltak, egyikük még épp időben szólt is, mikor le akartam volna térni az egyébként remekül jelölt útról. Köszönöm a szalagozóknak, remek munkát végeztek 😊
NHH-nál még bőven volt frissítésem, úgyhogy csak egy kis banánt vettem magamhoz (se víz, se iso 😊 ), majd robogtam is tovább lefelé, az Inóci-vágásba. Jó sok XL távos futóval találkoztam itt, sajnos egyik előttem levő 23-ast sem értem utol, amúgy sem tudtam, hogy hanyadik helyen haladok, úgyhogy robogtam becsülettel. A céltól 2-3 kilire mondta egy XL távon induló, hogy valahol a dobogó környékén lehetek, erre belelkesültem, s még meghajtottam az utolsó enyhén lejtős szakaszt. Célba érkezéskor kiderült aztán, hogy hat perccel maradtam le a dobogótól, úgyhogy a kezdeti enyhe csalódottság egycsapásra eltűnt. Ezzel a taktikával, sérülésmentességre koncentrálva (longevity!!!) is nagyon sokat léptem előre, végig 4. helyen haladva stabilan hozva egy jó teljesítményt.
Elképesztő jól sikerült futás lett ez, tökéletesen tartva a taktikát, nagyon köszönöm Barát Gabinak a felkészítést, itthon a folyamatos támogatást, Gyurinak, hogy javasolta a WTF-ken indulást, a Klánnak a remek ellátást és a kitartást ebben a cudar időben és a sok Gizionnak, barátnak a szurkolást. Első WTF-em volt, de biztos, hogy nem az utolsó, ahogy azt is elképzelhetőnek tartom, hogy végleg terepre váltok 2025-öt követően. Addig még van néhány komolyabb cél, aminek elérésére tök nagy lépést tettünk ezzel az edzőversennyel 😊
Garmin WTF Cold, 5 km – Tárbály Edit, beszámoló
Edit első bejelentkezése a verseny után: “Szia, megcsináltam. Szuperül ment. Csak az elején és kicsit a végén futottam. 9:16-os átlag lett. Nagyon erősnek éreztem magam.”
A Gizionok egy szuper heterogén társaság; a gyaloglóktól a terepultrásokig mindenféle spori előfordul nálunk. A beszámolók természete, hogy a nagy távok nagy teljesítményeit szeretjük megörökíteni. Ritkán fordul elő, hogy egy gyaloglással teljeített verseny eredménye az, ami beszámolót kap, pedig nagyon hiánypótló, és reméljük, hogy sokatokat inspirál az elindulásban! Húzzon mindenki futócipőt, és irány gyalogolni, futni!
És Edit bővebb beszámolója:
Hideggel és széllel, bár ragyogó napsütéssel indult a nap. Kicsit gondban is voltam, hogy hogyan öltözzek. Mert ugye ez nem futás, és ugyan ebbe is bele lehet izzadni, de nem annyira, mint a futásnál. Aztán pont egy réteggel többet sikerült magamra vennem, mint kellett volna. Féltávnál a sapka, kesztyű is lekerült róla.
Úgy gondoltam (tudom, hogy nem beszéltünk róla), hogy az elején futok egy kicsit. Nem teljesen sík ugyan, de nem is nagy a lejtő. Azt sem akartam, hogy a kb. 10 perccel utánunk induló terepesek beérjenek azon a szakaszon, ahol még ők is az aszfalton futnak, mert most kivételesen mi aszfaltosok indultunk hamarabb. Kb. 500 m volt a táv, amit futottam. És az a csúcs, amire közben szép lassan ráeszméltem, hogy a gyaloglásom nagyon sokszor alig volt lassabb, mint a kényelmes futásom.
Fogalmam sincs, hogy honnan jött az erő (nyilván a beletett edzés munkából, de mégis hihetetlen), de csak mentem, mentem szerintem eszméletlen jó tempóban. És nem fáradtam, tudtam mosolyogni, szurkolni a már visszafelé tartó gyorsaknak. Hagytam le olyan futót, aki hol futott, hol sétált. Nekem nagyjából állandó volt a sebességem. Tudtam tartani. Azt nem állítom, hogy könnyű volt a kilátói meredek, de egy másodpercre sem fordult meg a fejemben, hogy megálljak szusszanni. Amennyire tudtam, nyomtam felfelé is, de nyilván itt visszalassultam.
Lefelé megint ment a gyorsabb tempó. Hihetetlen, hogy mennyire élveztem. Az fordult meg a fejemben, hogy akár a 10K-ra is benevezhettem volna, ha kicsit nagyobb a szintidő és ezért be merem vállalni. Szerintem bent lettem voltam azon is szintidőn belül, mert úgy éreztem, hogy ezt a tempót még hosszabb ideig is tudnám tartani.
A végén szerintem kb. 200 m lehetett a futás (mert azért egy futóversenyen mégsem akartam gyalogolva beérni…tudom, ez az én hülyeségem, de célfotóért mindent 
). Azt hiszem, hogy ezt a futást kicsit túltoltam sebességben (én ugyan nem éreztem), mert Balázs a célban nagyon rutinos futó/edzőként rápillantott a kezemen lévő órára és megkérdezte, hogy a pulzusom tényleg 192? (legközelebb eldugom az órámat :P)
Persze a lányom az unokákkal és apósommal lemaradt a befutómról, mert én azt mondtam, hogy kb. 1 óra lesz, erre 43 perc lett. A szomszédos játszótéren hallották, hogy bemondták a nevemet. A fiúk örültek, hogy nagyi futott nekik egy kürtöskalácsot 😀
Szóval nagyon-nagyon jól éreztem magam és kimondottan élveztem az egészet. Nagyon köszönöm ezt az élményt, mert azok nélkül az edzések nélkül, amiket küldesz nekem, ez nem ment volna így és ilyen jókedvűen.
A következő verseny a WTF Börzsöny* lesz, ahol 8K terepre adtam le nevezést. Addig lesz idő tovább erősödni.
*Tudtad? A Gizionok rendszeresen önkénteskednek futóversenyeken, így a Runaway eseményein is. A WTF BRZSNY-ön március 29-én is lesz Gizionos frissítőpont, ahol mi kérdezünk téged: Víz vagy iso?
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő →
baratrunning.com 