Month: november 2016
Demeter Balázs, Naszály Trail M – beszámoló
Tavaly ez volt életem első terepversenye, nagyon kemény pályával. Idén tettem rá még egy lapáttal, beneveztem az M távra.
24km-be valamivel több, mint 1100 szintet tettek. Sár volt bőven, az emelkedők és lejtők nagyon meredekek, még mindig kemény pálya. Cserébe gyönyörű. A nap is kisütött, több ponton álomszép panorámában gyönyörködhettünk.
A cipőválasztáson gondolkoztam sokat, a mezítlábas terepcipő jól fog, de a korábbi sérülések miatt nem igazán akartam abban menni, a többi cipőm talpa meg tuti kevés lett volna. Néhány nappal a rajt előtt a Multinavigator tett a versenyzőknek egy gáláns ajánlatot, inov8 x-talon 212 tízezer kedvezménnyel, ingyenes próbalehetőség, ha mégsem jó. Rá is repültem. Persze bátor volt a rajt előtt 5 perccel belebújni egy új cipőbe, ami dacára az azonos méretezésnek, kicsit szorított, visszaút azonban nem volt, mert egyéb használható cipőt nem vittem. Végül 30 másodperccel a rajt előtt sikerült beállni 🙂
Jó magas pulzuslimitet kaptam, az elején szárnyaltam is, aztán a nagy kaptatókon kicsit elfogyott a lendület. A pulzuslimit bőven jó volt, nem volt nehéz bent maradni.
Viszonylag hamar felértünk a Naszályra először, ahol az ellenőrző ember Csipi volt, megtisztelő. A lefelét szokás szerint nem szerettem, bár ez a cipő jobb volt, mint a sajátom és lassan megtanulok lefelé is futni. Aztán lankásabb lett a lejtő, ott már jó volt futni, jól is ment. Jött az első frissítő, szokás szerint szuper kínálattal. Sajt, kóla aztán nyomás tovább, volt bőven saját kajám is, a zsákban vittem vizet is bőven. Aztán nekiindultunk ismét felfelé, a szintrajz nem hazudott, majdnem függőleges szakaszok voltak, élőben is kiadta, de számítottam rá, nem volt gond. Naszály másodszor, örültem, Csipi meg is jegyezte, h mindig mosolygok 🙂 Na, ez lefelé nem mindig volt igaz, itt jött a meredek, sziklás (“technikás”) lefelé, előtte azért kaptunk egy kis panorámát.
Valahol a 18-20. km körül a mezőn volt egy kis holtpont, de beszélgettem néhány sporttárssal és könnyedén átlendültem rajta (lehet, hogy a PowerShot is segített persze). Az egyik középtávos sporttárs mesélte, hogy tegnap bringázott 110km-t, most ez a “könnyű” 24, aztán még hazateker, a másik, rövidtávos, 10 kg-os súlymellényben futott végig, hát tisztelet mindkettőjüknek.
Egy röpke kaptató után elértük a hidat, aztán egy két kisebb pukli kivételével lezuhantunk a célba, tavaly nagyon megszenvedtem ezt a csúszós, agyagos lefelét, de idén az x-talon megoldotta ezt a problémát 🙂 Rövid aszfalt után befutó, néhány pillanatig azért kerestem a célt, de szerencsére meglett 😉 (jövőre lesz célkapu ha jól hallottam, de ez legyen mindig a legnagyobb gond ezen a kiválóan szervezett versenyen).
Minden nyekergő alkatrészem túlélte, sehol sem fájok az átlagosnál (indokoltnál) jobban. A próbacipő tényleg kicsit szűk volt, de ez csak az utolsó 4-5km-en okozott problémát, a lábujjaim ott már nem szerették. Mindenesetre óriási köszönet a Multinavigator-nak, hogy úgy, ahogy volt, sárosan visszavette a cipőt és nem volt sértődés abból sem, hogy a baregrip 200 mellé nem veszek most egy ilyet, annyival nem ad többet, inkább megtanulok normálisan futni és fogyok néhány dekát 😉
A helyezést nem néztem meg, az átlagtempó sajnos 8 felett maradt, de azt hiszem ezen a pályán ez nem rossz…
Ravenna Marathon
A Gizionok november 13-án Ravennában álltak rajthoz maratonon, félmaratonon és 11 km-en.
Beszámoló dömping várható:-)
Korányi Balázs, Frankfurt Marathon – beszámoló
Maratont nem végigszívni annyira új élmény, hogy még nekem is szoknom kell. Pedig már kétszer is sikerült, úgyhogy csak nem volt véletlen.
A maratonnak van egy szokásos koreográfiája. 20-ig mosolygás, 30-ig grimasz, onnantól meg se kép, se hang, illetve különböző tisztátalan fogadalmak tétele. Most mégis sikerült 42 kilométer mosolygást összehozni.
A száraz tények: 3:23:32, ami 13 perces javítás tavalyhoz képest és szenior PB. Az első fele 1:42:53 volt, amire futottam 1:40:39-et és nagyjából végig gyorsultam.
Nem kifejezetten maratonra készültem. Mégis, Gabival 3 hónap alatt lehoztuk az alaptempómat 5:20-ról 5-percre, és stabilan 250 km fölötti havi edzésmunkát csinálok. Szeptemberben pedig csak becsúszott az a 100 kilométeres verseny is, úgyhogy az alap ott van.
A rajt után beszorultam a 3:30-as iramfutók mögé és egy wc szünet után jócskán le is maradtam tőlük. Hajlamos vagyok az elejét elfutni és erre igazán jók az iramfutók. De a 3:30-as bolyban ment legalább 500 ember, de inkább ezer, és ettől május elsejei, sörvirslis, lépninemtudó hangulat alakult ki. Amikor 6 kilométernél megtorpant a boly és bele kellett sétálnom, eldöntöttem, hogy kitörök.
Gabi 4:50-es tempót javasolt én 4:55-58-at tartottam reálisnak. (Na, kinek lett igaza? :-))
Ment is minden mint a karikacsapás, úgy 15-ig. Ott becsúszott pár 4:50-es kilométer amitől bepánikoltam. A tempó nem tűnt elvetemültnek de a papíron mégis 4:55 volt és már láttam is ahogy 35-nél cikk-cakkban, 6 percen kívül megyek és időnként megkapaszkodom egy lámpaoszlopban.
Órát innentől csak 5 kilométerenként néztem és inkább érzésre futottam mert nincs rosszabb túlgondolkodással tönkretenni egy teljesen jó maratont. Bolyoztam amennyire tudtam és 6-8 kilométernként betoltam egy gélt.
Az igazi móka 30 után jött. Az óra szerint inkább gyorsultam mint lassultam és a körülöttem futók elkezdtek szenvedni. Megjelentek a zombik, a cikk-cakkozók és a fogadalomtevők. Azzal, hogy 5-6 másodpercet gyorsítottam, olyan érzés volt mintha a német autópályán mennék a belső sávban. Az utolsó 10-12 kilométeren legalább 300-400 embert megelőztem és 38 km körül már 4:40 alá is becsúsztam. Fantasztikus élmény volt. Mentem mint a gép és csak nem akart elfogyni a kakaó. Sőt! Egyre erősebbnek éreztem magam.
Ezek az újfajta maltodextrines gélek nagyon bejönnek, mert akkor eszi az ember amikor kell. Vagyis nem kell frissítőre várnom, hogy a vízzel leküldjem.
Egy 4:20-as utolsó kilométer után pont 4:50-re jött ki az átlagom. Az edzőm mégis tud valamit:-) És egyértelműen maradt bennem néhány perc. Nem baj, a bent marad perceket majd Nemea után visszakérem. 🙂
Megjegyzés:
Az edzői feladat Balázs edzéseinek tervezésében elsősorban a sérülés elkerülésére irányul. Inkább a visszatartás, az óvatosság, a rendkívül kényes egyensúly megtalálása a kihívás a vele való közös munkában.
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő →
baratrunning.com 