Demeter Balázs, Naszály Trail M – beszámoló
Tavaly ez volt életem első terepversenye, nagyon kemény pályával. Idén tettem rá még egy lapáttal, beneveztem az M távra.
24km-be valamivel több, mint 1100 szintet tettek. Sár volt bőven, az emelkedők és lejtők nagyon meredekek, még mindig kemény pálya. Cserébe gyönyörű. A nap is kisütött, több ponton álomszép panorámában gyönyörködhettünk.
A cipőválasztáson gondolkoztam sokat, a mezítlábas terepcipő jól fog, de a korábbi sérülések miatt nem igazán akartam abban menni, a többi cipőm talpa meg tuti kevés lett volna. Néhány nappal a rajt előtt a Multinavigator tett a versenyzőknek egy gáláns ajánlatot, inov8 x-talon 212 tízezer kedvezménnyel, ingyenes próbalehetőség, ha mégsem jó. Rá is repültem. Persze bátor volt a rajt előtt 5 perccel belebújni egy új cipőbe, ami dacára az azonos méretezésnek, kicsit szorított, visszaút azonban nem volt, mert egyéb használható cipőt nem vittem. Végül 30 másodperccel a rajt előtt sikerült beállni 🙂
Jó magas pulzuslimitet kaptam, az elején szárnyaltam is, aztán a nagy kaptatókon kicsit elfogyott a lendület. A pulzuslimit bőven jó volt, nem volt nehéz bent maradni.
Viszonylag hamar felértünk a Naszályra először, ahol az ellenőrző ember Csipi volt, megtisztelő. A lefelét szokás szerint nem szerettem, bár ez a cipő jobb volt, mint a sajátom és lassan megtanulok lefelé is futni. Aztán lankásabb lett a lejtő, ott már jó volt futni, jól is ment. Jött az első frissítő, szokás szerint szuper kínálattal. Sajt, kóla aztán nyomás tovább, volt bőven saját kajám is, a zsákban vittem vizet is bőven. Aztán nekiindultunk ismét felfelé, a szintrajz nem hazudott, majdnem függőleges szakaszok voltak, élőben is kiadta, de számítottam rá, nem volt gond. Naszály másodszor, örültem, Csipi meg is jegyezte, h mindig mosolygok 🙂 Na, ez lefelé nem mindig volt igaz, itt jött a meredek, sziklás (“technikás”) lefelé, előtte azért kaptunk egy kis panorámát.
Valahol a 18-20. km körül a mezőn volt egy kis holtpont, de beszélgettem néhány sporttárssal és könnyedén átlendültem rajta (lehet, hogy a PowerShot is segített persze). Az egyik középtávos sporttárs mesélte, hogy tegnap bringázott 110km-t, most ez a “könnyű” 24, aztán még hazateker, a másik, rövidtávos, 10 kg-os súlymellényben futott végig, hát tisztelet mindkettőjüknek.
Egy röpke kaptató után elértük a hidat, aztán egy két kisebb pukli kivételével lezuhantunk a célba, tavaly nagyon megszenvedtem ezt a csúszós, agyagos lefelét, de idén az x-talon megoldotta ezt a problémát 🙂 Rövid aszfalt után befutó, néhány pillanatig azért kerestem a célt, de szerencsére meglett 😉 (jövőre lesz célkapu ha jól hallottam, de ez legyen mindig a legnagyobb gond ezen a kiválóan szervezett versenyen).
Minden nyekergő alkatrészem túlélte, sehol sem fájok az átlagosnál (indokoltnál) jobban. A próbacipő tényleg kicsit szűk volt, de ez csak az utolsó 4-5km-en okozott problémát, a lábujjaim ott már nem szerették. Mindenesetre óriási köszönet a Multinavigator-nak, hogy úgy, ahogy volt, sárosan visszavette a cipőt és nem volt sértődés abból sem, hogy a baregrip 200 mellé nem veszek most egy ilyet, annyival nem ad többet, inkább megtanulok normálisan futni és fogyok néhány dekát 😉
A helyezést nem néztem meg, az átlagtempó sajnos 8 felett maradt, de azt hiszem ezen a pályán ez nem rossz…
baratrunning.com 