MaratonFüred beszámoló – Kulcsár Judit

Posted on 2018.03.26.

Ez volt a negyedik maratonom, útközben azt gondoltam az utolsó 😀

A felkészülés rendben zajlott, de egyszer csak azt vettem észre, hogy a legutolsó hosszú futásom után, amikor már veszünk vissza a terhelésből, nem mennek jól az edzések, nehéz a lábam, és nincs erőm, pulzusomat nem tudom a kért tartományba felvinni. Amikor panaszkodtam a környezetem azt mondta: 1. hipochonder vagyok és beképzelem, 2. tavaszi fáradság, 3. öreg vagyok már, nem megy úgy, mint régen, 4. maratoni felkészülés végén ez ok. Egy darabig hallgattam rájuk, de amikor már a 15 km is nehezen ment elmentem a Sportkontrollba (a háziorvosom sajnos nem játszik, amikor ilyen panasszal felkerestem a múltban, azt mondta, hogy ha neki négy gyereke lenne, ő is fáradt lenne). Komplex vérvétel és bingo, a vasam az alsó érték felénél 😦 Ez egy héttel a verseny előtt derült ki.

A versenyt végül vállaltam, de tudtam, hogy nagyon nehéz lesz. Úgy képzeljétek, hogy az 5. km-nél olyan érzése van a lábadnak, mintha 30-nál járnál. Hát 25-ig elmentem, onnantól lassan, lassacskán, séta, futás váltakozása. Fiam, aki a sofőr volt, türelmesen megvárta, amíg bekocogok 🙂 Végül 5 óra lett, nem vagyok rá büszke, de arra igen, hogy végig csináltam.

Nagyon szép napos idő volt, fújt a szél, de sikerült jól eltalálni a ruhámat, energetikailag rendben voltam. Most így sikerült 😀
Rendbe hozzuk a vasamat, és megyünk tovább!