Month: március 2018
UB-RA KÉSZÜLÜNK – A testem sokkal jobbat érdemel
A testem sokkal jobbat érdemel
Palyik Andi írása
Gabi ajánlására megkeresett a Sportkontroll. Csatlakoznék-e a futóblogjukhoz, ami a készülés „kulisszatitkairól” szól, és eközben alávetem-e magam egy anyagcsere- és étrendi beállításnak? Két dolog miatt mondtam igent.
Egyrészt egész életemben egészségtelenül táplálkoztam. Bár ennek egyelőre nem érzem negatív hatását, de lassan közeledve a 40-hez, szeretnék ezen változtatni, hogy vigyázzak és megbecsüljem a testemet, ezt a csodálatos szerkezetet. Másrészt biztos vagyok abban is, hogy egy akkora kihívás, mint az UB 220 km-e és az azt megelőző edzések jelentette folyamatos és kemény terhelése jobban megy, ha a testem megkapja mindazt a táplálékot – mennyiségben és minőségben, – amit megérdemel.
Hihetetlen teljesítményekre volt eddig képes a szervezetem: megérdemli, hogy törődjek vele, és ne vackokkal tömjem!
A testem csodálatos szerkezetként többet érdemel.
A kivizsgálás eleje
Így hát idén januárban egyeztettem időpontot a Sportkontrollos csapattal, és belevágtunk a közös munkába.
Kezdésként várt rám egy vérvétel, beleértve a terheléses vércukortesztet is, majd belgyógyászati és dietetikai konzultáció. A laborvizsgálat egy szombat reggelen volt, 120 percig tartott, a 0., a 60. és a 120. percben vettek tőlem vért. Közte zavartalanul olvashattam, ami kétgyerekes anyukaként igazi wellness volt számomra. Gyorsan, rá két napra került sor a tanácsadásokra.
Azt hiszem, számomra a dietetikussal való találkozás ígérkezett igazán érdekesnek. Tudtam, hogy egészségtelenül táplálkozom. Annyira, hogy a Sportkontroll előzetes kérdőívét kitöltve kezdtem igazán kellemetlenül érezni magam. Idézek, hogy érthető legyen, miről beszélek:
„Kérjük, sorolja fel, mely ételeket nem kedveli!”
Válaszom: zöldség, gyümölcs.
„Kérjük, sorolja fel, mely ételeket fogyasztja rendszeresen, mik a kedvencei!”
Válaszom: csoki, chips, ropi, vörös húsok…
A dietetikusnál
Szóval hétfő délelőtt találkoztam Gelencsér Adrienn dietetikussal. Átnéztük a kitöltött kérdőívemet, illetve a táplálkozási naplómat, amelyben 3 napon át rögzítettem, hogy mégis mit eszem. Ezek alapján Adrienn képet kapott rólam. Átbeszéltük a hétköznapi, és az edzés előtti-közbeni-utáni étrendemet.
Közben ő megmérte a testösszetételemet egy mérleghez hasonló eszközzel, melyre rá kellett állnom, és egy kart kellett megfognom. Nagyjából fél perc alatt megmutatta a szerkezet, hogy milyen arányban van a testemben az izom, a zsír és a víz, és hogy ezek hogy oszlanak el a testrészeim közt.
Ahogy a dietetikus látja
Andi testtömege a normál alsó határában van és testzsír-aránya is kevesebb az átlagnál. Ebben a sportágban gyakoribb az alacsony testzsír százalék, így nem is törekszünk arra, hogy hirtelen elkezdjen kilókat pakolni magára! Ráadásul elmondása szerint jól érzi magát a bőrében. Ezzel egyetértésben a kitűztük minimum követelménynek, hogy a testtömeget és az összetételt meg kell tartania, semmiképp fogyhat a felkészülés során. Ha megy az étrendváltással, akkor örülni fogunk annak, ha sikerül pár kg testzsírt illetve izomtömeget felépíteni a megfelelő teljesítményhez! Andi ezt a tervet elfogadta, így ezzel el is indult a közös munka.
Andi étkezésének alapja a hagyományos magyar konyha, fehér pékáruval; naponta fogyasztott édességet; a zöldség, gyümölcs elvétve volt felfedezhető a naplójában. Sejtette, hogy kell az étrendjén szobrászkodni majd és nyitottan, kitartóan hallgatta a jótanácsokat és tette fel a kérdéseket.
Elmondtam neki, hogy az alapétkezését kell mindenekelőtt az egészséges táplálkozás felé közelíteni, mert ezzel tudja a testét, anyagcseréjét felkészíteni az edzések és versenyek nem kis megterheléseire valamint a gyorsabb regenerációra.A napi 5-6x-i étkezés jó pont az étrendjében, amihez a Sportkontroll tányérmodelljét tettük hozzá, hogy minőségi is legyen az étkezés. Tehát nála egy abszolút étrendi alapozást csináltunk.
Tovább a teljes bejegyzéshez >>
Gánt Trail beszámolók
Dr. Földi Zsuzsi beszámolója, 25 km
Odafele úton lefejeltem a félig nyitott csomagtartót (még nem nyílt ki teljesen, én meg már hajoltam be, és bumm… iszonyatosan fájt, megszédültem, kicsit felfordult a gyomrom, és percekig annyit tudtam csak mondani, hogy aztakurvaéletbe, aztakurvaéletbe, ez nagyon fáj😂 (Időben kicsit előre: hétfő reggel sebet találtam a fejem tetején, még ma is eléggé érzékeny és fájdalmas)
Megérkezünk, minden flottul megy, rajtcsomag, pisi 2x, szerencsére elég hideg van, nem olvad, a sarat tuti megússzuk :). Fejem fáj, de hát jól beütöttem, érthető.
Végig havas volt a pálya, ahol mélyebb volt kicsit, ott totyogva is 170 fölé ugrott a pulzus, de komolyabb lihegés nélkül tudtam futni felfelé is, nagyon élveztem – éreztem hogy van erő, nagyon lazán ment ahhoz képest, hogy hóban futok. És vsz itt rontottam el – annyira élveztem h megy, és könnyebb, mint amire számítottam, hogy elfelejtettem enni… 6-7 km körülre vártam a frissítőpontot, ott akartam elővenni gélt, de 8 után volt, és akkor mar éhes voltam nagyon (igen, közben elő kellett volna venni, és enni kellett volna, ott volt basszus az övemben minden). Aztán elfelejtettem gélt enni 😮, a ponton gyors csoki-banán-viz, és mentem tovább, 11-nél eszembe jutott, hogy basszus, a gél – gyorsan ettem is egyet. Végig fájt a fejem, itt mar eléggé, szar volt. 13-nál visszaértünk a faluba, a rövid táv vége itt volt, innen egy 12 km-es kör volt meg nekünk. Frissítőpont – banán, csoki, viz, nem voltam túl jól, de futottam, kényelmes tempóban. Se izomfáradtság, se semmi konkrét gond nem volt, csak egyszerűen nem voltam jól – fájt a fejem, tompán, és nagyon zavart a hó fehérsége (az egyébként is mindig bántja a szemem), aztán amikor egy _semmiben_ megbotlottam, akkor majdnem sírva fakadtam (G szerint sírtam, szerintem csak majdnem), megálltam, elővettem egy gélt, megettem, ittam vizet, és mondtam Gábornak, hogy szarul vagyok, de összeszedem magam, menjen, egyedül akarok szenvedni. Megkérdezte hogy nem akarok-e kiszállni, de mondtam, hogy mivel nyílt törés és haláleset nincs, és van még 4,5 óra a szintidőből, ez az opció felejtős 😄
Kb 1 km múlva oké voltam teljesen (fejfájás maradt), azt hiszem agyban kellett inkább összeszedni magam, tisztáztam magammal hogy kevés volt a kaja, enni kell, akkor szépen lazán befejezem a maradék 11 km-t, ami lóf@sz, azt félhullán, sőt egészen hullán is bármikor lefutom, függőlegesen is felfele akár, úgyhogy száj befog, hiszti nincs, futás van :D. Megettem egy gyümölcsszeletet is, és futottam, kényelmesen, már amennyire a hóban lehet kényelmesen futni 🙂 Tudtam hogy 17 km-től lesz 2 km, amin 150-170 m szint van, azt vártam, hogy azon a gyalogláson legyek túl. Na, az szar volt nagyon – keskeny nyom, kb térdig erő hó, és csúszott veszettül. Felfelé gyaloglás közben is ettem, és arra gondoltam, hogy ez igazából semmi, Tomiék előző nap sokkal durvább körülmények között sokkal többet mentek,
úgyhogy tessék örülni annak, hogy nekem most ilyen könnyű :). Aztán 19-nél frissítőpont, csoki-banán, és innentől lehetett csapatni lefelé. Csak az volt innen rossz, hogy fázott a teljesen szétázott cipőben a lábam, egyébként élveztem, nem volt igazán fáradtság se, izmok működtek rendesen, nem fájt semmi (fejemet leszámítva). Elvileg a faluba befelé volt vmi emelkedő, én nem éreztem, csak hogy nagyon jeges az út, és csúszik 😄 Óram szerint 2:48:xx lett, hivatalos 2:52, nem is reméltem hogy ilyen havas körülmények között 3 órán belül beérek 🙂
A frissítéses bénázást sajnálom nagyon, de talán lassan tanulok belőle.
Cserta Balázs beszámolója, 14,5 km
Közben azt éreztem, hogy nem volt jó, de így utólag jól sikerült!! Két magamnak megfogalmazott célom volt: 1:30 belüli idő és, hogy mindig futómozgásom legyen a tempó ellenére, tehát hegynek fel se sétáljak. Jelentem sikerült!!:) 1:25 valamennyi lett az időm és mindig imitáltam a futást!!
Az elején volt egy nagy emelkedő amitől a plafonra került a pulzusom, de legalább nem volt vele gond a továbbiakban, mert ott is maradt. Végig egy 5-10 cm süppedős félig taposott havat kellett túrni. Ez sokkal nagyobb energiát vett igénybe és más mozgást. Ennek később lesz jelentősége. Igazság szerint 7-8 km-ig elég szenvedősen éreztem magam, ott viszont mintha kicseréltek volna és jó tempóban előzve mentem végig. 116 fős férfi mezőnyből 37-ik lettem a nőivel együtt pedig kb 220-ból 52-ik. Ez nekem elég jó.
Szóval évindító versenynek jó volt!!
UB-RA KÉSZÜLÜNK – A suszternek lyukas a cipője
A suszternek lyukas a cipője
Sári Nóra írása
Már többször megírtam, miként lettem a sport hívője. Most kihagyom, mert igazából nem vagyok jó futó. Tudom, sokakat ámulatba ejt, miképpen tudok helyt állni úgy, hogy másfél éve szültem a harmadik gyermekem, közben céget zártam be és újat indítottam el. És most jön a lényeg.
Mivel sokan kíváncsiak, hogyan tudom mindezt megoldani, röviden vázolom azért. Mostanában – a pihenőhetek kivételével – 60 km körüli heteim vannak. Ezt a mennyiséget négyfele osztjuk, van három rövidebb és egy hosszú edzés. Ez utóbbi a legjobb, mert péntek délelőttre esik, amikor babysiterre tudom bízni a kicsi lányom, én pedig elszabadulok – és csak annyi a feladat, hogy lassan lefussam a 20-30 km körüli távot. Ez olyan, mint egy kirándulás.
Keményebb dió a többi: egyrészt feladatok vannak benne (pl. intervall vagy repülők), másrészt mindig alkalmazkodnom kell a körülményekhez. Sokszor gondolok arra, hogy ez egy őrültség, hisz nincs megállásom. Aztán meg arra, hogy megállhatnék, de mit csinálnék? Bambulnék egy buta sorozatra vagy nyomkodnám a gépet, mert a munka úgyse fogy el?
Ezeket az órákat így sem mástól veszem el; és ha ezt feladom, akkor semmi nem maradt, ami az énidőm lenne. Ezzel próbálom magamban tartani a lelket.
Tovább a teljes bejegyzésre >>
- ← Előző
- 1
- …
- 4
- 5
- 6
- Következő →
baratrunning.com 