Month: április 2018

Vivicittá Félmaraton beszámoló – Ficzere Julianna

Posted on

Vivicittá PB-vel

Az idei év első versenye volt a Vivicittá félmaraton, amin végre el tudtam indulni. (Márciusban egy maratoni versenyt hiúsított meg az influenza).

November óta szintes terepen edzek -a korábbi sík helyett-, ami bevallom már furdalta az oldalam vajon mikor fog kiütközni az időeredményemen. Nos, hát itt a Vivicittán:-) A téli alapozás kicsit nehézkesen indult a maraton utáni céltalanság miatt. De januártól minden jó ütemben haladt.

A Vivicittá hetében már benne volt a bugi a lábamban, megnéztem az útvonalvideót, pontosítottam a frissítést, kalkulálgattam a várható időmet . Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én azt vettem észre hogy fontos és kell az edzésmunka, de mindezt képes felülírni a lelkiállapot ahogy a verseny napján ébredek. Most egy nyugodt éjszaka után jó hangulatban ébredtem, ez adott némi okot a bizakodásra. A szükséges holmikat már este kikészítettem, így a szokásos reggeli rituálé után indultam is a Margit-szigetre. Útközben már láttam más futókat Vivicittá pólókban, ami megadta a kezdő izgalmat. Nyolc óra volt mire a szigetre értem, ruhacsere, utolsó falatok és már sétáltam is a rajtba. Az indulás előtt az izgatottságom miatt döbbenten láttam az órám kijelzőjén, ahogy a nyugalmi pulzusom az egekbe szökik. Na hogy fogom tartani az előírt PK határokat? Megsúgom, hogy nem sikerült, 5-10 leütéssel felette voltam. Erre biztos lesz egy két szava Gabinak:-) Az első kilométernél már ott volt Hanka lilában. Felnyújtott kezekkel futottam felé, ölelés, puszi és máris szárnyakat kaptam. A futás végig jó erőben ment (hála a Sportkontroll csapatának, akik segítettek a frissítés összeállításában), nem volt eléggé felszabadult, de ugye a PB-ben benne lehet, hogy komfortzónán kívülre kerül az ember. 15 km-ig nagyon jó lendületben mentem, tetszett is emiatt sokszor elmosolyogtam magam. Aztán beütött a meleg, és egyre nagyobb erőkifejtésre volt szükség az eddigi tempót tartani. Itt kezdtem lassulni, és világossá vált, hogy a titkon áhított két óra vagy az alatti idő már nem hozható be. Ezt elengedve már csak arra figyeltem, hogy mindent kipréseljek magamból. Így hajráztam még egyet az utolsó kilométereken. PB lett 2:04:36-os idővel, aminek nagyon örülök.

Ez a verseny most kellő lendületet adott a továbbiakhoz.

cof

Április 14-15. hétvégi eredmények

Posted on Updated on

Spartan Race

Karlovitz-Thurnherr Zsófia

Zsigri Zoltán

 

Mátrabérc Teljesítménytúra

László Zoltán

Vivicittá félmaraton

Andor Csilla, 1. fm, 2:19:36

Polgár Dávid, 2:10:37

Ficzere Julianna, 2:04:36, PB

Zsigri Zoltán, 1:56:09

Vivicittá 10 km: 

Gergelyné Verebes Regina, 56:36, PB


Csapatunk Ironladyje is bevetette magát a habokba, és bár úszóként más egyesületben edz, attól még nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá! Íme Cseke Betti érmei, öt számból öt dobogó: 1 arany, 2 ezüst, 2 bronz.

Bernadett Cseke fényképe.

 

Dunakanyar félmaraton és Balaton-felvidék Terepmaraton beszámoló – Földi Zsuzsa

Posted on

Cserta Balázs fényképe.

Dunakanyar félmaraton: 
Mivel 3 nappal előtte derül ki, hogy én itt bizony futok, őszintén szólva nem nagyon foglalkoztam avval, hogy mi lesz – gondoltam, ha tavaly abban az állapotban végigmentem, most is megoldom. A mászós részen majd gyalogolok, egyébként meg futok, remélhetőleg nem száll el nagyon a pulzusom. Úgy voltam vele, hogy 2 órán belül illene megcsinálni, de belehalni nem fogok.
A két nagyobbik lányom jött velem, egyik barátnőm terelgette őket, nekem a rajt előtt semmi dolgom nem volt, csak kivárni a sort a wc-nél.
Rajtra várva fotózkodás a Gizionokkal, zene fülbe, aztán indulás. Tök keskeny úton sok ember, nagyon totyorgás volt, úgyhogy én kinn a járda melletti füvön mentem egy jó ideig, amíg kielőztem a nekem kényelmetlenül lassúakat.
Próbáltam 160-165 körül tartani a pulzust, de az 5:30 körüli tempó annyira kényelmes volt, hogy nézelődni is tudtam közben, hallgattam a zenémet, élveztem nagyon, így tempó maradt, pulzus felment. Nekem kell kaja 21-en is, tudtam hogy 9 körül van a mászós rész, csak arra számoltam, hogy 7-8 körül eszem egy gélt, a többit meg látjuk, az óra úgyis szól, ha idő van. Zebegénybe beértünk, jött az emelkedő, tempós gyaloglás, és tök gyorsan vége is lett. Közben beugrott, hogy fenn lesz egy frissítőpont, ettem egy decás gélt, fenn ittam rá, ’kötelező’ szelfi a kilátással, aztán hajrá le. Innentől a pulzusnak már mindegy volt, az óra csoda, hogy nem merült le, folyamatosan rezgett (még jó h a hangot kikapcsoltam, végig visította volna a maradék 10 km-t 😀 ). Lefele elég jól ment, előztem folyamatosan (beálltam középre – a felfele gyaloglók és a lefele lassan kocogók közé), közben szemből jött egy hajrá Zsuzsi! (talán Piroska volt? nem láttam, csak mintha az ő hangja lett volna), jól esett. Nagyon gyorsan jött a fordító, akkor néztem egy időt – 12 km 1:06, az tök jó. Mivel a pulzus már úgyis magas volt, itt már nem mentem lassabban, mint ami kényelmes, nem is néztem az órát, az utolsó 5-6 km-en gyorsítottam (annyira figyeltem, hogy 5 percen belüli azért ne legyen, talán nem rúgsz nagyon seggbe, ha nem megy fel 188-ig a pulzus), és végül 1:54 körül benn voltam, nem meghalva. Ha ez odatevős, akkor szerintem 1:50-51 körül lett volna, az a mászós rész sokat lassít :D.
Futás után csajoktól kaptam egy csomó virágot, nagyon édesek voltak.
Ahhoz képest, hogy nem is akartam jönni, nagyon klassz volt, kifejezetten örülök, hogy nem ment el az a lemondós mél 😉

Vasárnap: Balaton-felvidék Terepmaraton M táv (25km):

Mivel a 25 km-es táv rajtja elég későn volt, klasszul ki tudtam maga aludni a szombati verseny után, és emberi időben tudtunk indulni Irmivel Vecsésről, nem kellett hajnalban begyógyult szemekkel vezetni 160 km-t.
Balatonudvari golfpályán volt a rajtközpont, rajtszámokat felvettük, wc, kaja, és öltözzünk. Előrejelzés szerint 20 fok lesz délre (11:30-kor volt a rajt), 10:30-kor még szél és hűvös, sokan hosszúnadrág-hosszú ujjú felsőt vettek, én maradtam a rövidnadrág-trikó kombónál, zsákot se vittem, az övembe minden belefér, a hátamat se melegítse semmi. Sapkát nem vettem (balgaság volt), napszemüveg, kaja az övbe, és induljunk. Együtt kocogósra terveztük Irmivel, dumálósra, szépen kényelmesen majd egyszer csak beérünk. Az első 2-3 km fájt, de eldöntöttem, hogy nem is gondolok arra, hogy tegnap is futottam – itt és most ez a 25 van, majd sajnálom magam utána, ha szükségem lesz rá :D.
Meleg volt, a sapka hiányzott, de másra is pont így sütött a nap, és nagyobbat is szívtak a fekete alul-felül hosszú cuccokban, nekem sokkal jobb volt J.
Nagyon élveztem ezt a futást is, az első 13 nagyjából felfele ment, kis hullámvasút volt, a tempó kényelmes volt, de nem lassú, sár sem volt igazán, semmi egyéb dolgunk nem volt, csak futni és nézeldőni J. Volt őz, én láttam visító vadmalacot is (akkor kicsit beszartam, reméltem,  hogy nincs a koca a közelben, mindenesetre nagyon gyorsan kezdtem szedni a lábaimat 😀
A frissítőpontokon volt kóla, és mivel én legjobban kólával működöm, azt kértem is a kulacsomba, isteni volt két pont között is kólával frissíteni J.
13-14. km után már szinte lefele kellett csak menni, akkor elhagytam Irmit, mert ha a saját tempómnál lassabban mentem le, nagyon fáradtak a combjaim, gondoltam hogy úgyis beér az emelkedőnél. 19-nél kis mászás, 20 után már csak lefele. Egy szalagot a szőlőknél elnéztem, de gyorsan észrevettem a bibit, 20-30 méter után visszataláltam az útra, és csapattam lefele. Leértem egy aszfaltúthoz, ahol se szalag, se nyíl az úton. Kerestem, kerestem, és rájöttem, hogy ezt valahol nagyon elszúrtam. Valahol feljebb :D. Na akkor mondtam mindent, futottam felfele vissza mint a hülye, közben meg káromkodtam, mint egy kocsis… bő 1 km-t tettem rá pluszban, így lett 25 km, mindenki másnak (aki nem tévedt el) 24 volt. Tartottam magam a kiírt távhoz, ha 25, akkor én annyit futok 😀 (utána megnéztem, 9-10 percet bénáztam el evvel a figyelmetlenséggel)
Az utolsó párszáz méter emelkedett kicsit, az nem esett jól, majdnem belegyalogoltam, de eszembe jutott, hogy az milyen szarul nézne ki, úgyhogy jobb láb, bal láb, jobb láb, bal láb, és egyszer csak már a célban is voltam. 2:43, nekem ez terepen nagyon klassz, és bele se haltam, ez is tudott volna gyorsabb is lenni. Érem, gulyás, döglés, hazavezetés, és úgy, ahogy voltam, futócuccban szavazás.
Este hideg vizes zuhany a lábra, semmim nem fáj, tulajdonképpen semmi extra fáradtság nem volt, és kicsit vállon is veregettem magam, hogy nem csaptam szét magam a két hétvégi versenyen.